Legszebb ajándékom (beszélgetés)

Részvétem! Sok erőt az újrakezdéshez!

Lszi ne szedjétek szét az oldalt a 16. hsz-s kommentelésével... szerencsére már elhúzott innen az, akinek elkellett.

A 26. héten elvesztett baba, már akár élhetett is volna. Nálunk van a családban 25 hétre született kislány. Hogy lehet valaki ennyire bunkó, érzéketlen!!!

Ha valakit egy baba elvesztése nem visel meg az nem normális!!!!

ELNÉZÉST KÉREK MINDENKITŐL AKIT MEGBÁNTOTTAM !!!!!!

Jelenleg dolgozom,felálltam a helyemről és nem léptem ki.

A kollégáim irogattak anélkül,hogy tudták volna,hogy én mit csinálok ezen az oldalon.

Küldtek jeleket is ,azért is elnézést kérek!!!

Nagyon sajnálom ami veled történt.

Jól tetted,hogy kiirtad magadból.

Igaz közhely,de az idő mindent begyógyit,

Fiatalok vagytok még,van még lehetőségetek egy másik babának életet adni.

Tiszta szivemből kivánom Nektek.

Nem vagyok egy hozzászólók tipus,de kiverted nálam a biztositékot.

Nincs jogod ilyeneket irni.

Inkább Te olvasd el amit irtál és gondolkozz el azon,hogy milyen ember is vagy Te egyáltalán.

Ha egyáltalán ember vagy.Az állatok is különbek nálad.Tanulhatnál tőlük.

Nem akarok én is bunkó lenni,de remélem,hogy Neked nincs gyereked!!!!!!!!!!!!

Erre a cikkre maximum annyit irhatsz,hogy sajnálom,ha nem igy érzed akkor ne olvass,maradj meg a Te értelmi szinteden - az viszont nincs ezen a portálon....

már elhúzta a belét..hála az égnek...

máshol is már bemutatkozott..most meg ahelyett,hogy vállalná magát,felköti a nyúlcipőt...

remélem a cikk írója nem olvasta ezt a sok sületlenséget,amiket ez leírt,mert akkor most valszeg rosszabbul érzi magát,mint a cikk elött..

pedig nem kell...

jobb kiírni a fájdalmunkat magunkból...

ez biztosan egy másfajta fájdalom,mint mikor egy fél éves vagy nagyobb gyermek lesz angyalka,de szerintem ez is ugyan úgy tud fájni...hisz akkor kezdődött volna az élet..annak a csöpp babának...

úgyhogy szerintem ne szégyelld magad Petra..nincs miért...csak mindenhol vannak érzéketlen,tuskó emberek...

a terhességgel kezdődik az élet,nem????ha már az első pillanattól nem kötődsz a benned fejlődő élethez,a babádhoz,akkor mikor??fél éves korában???hülyeségeket én is tudok ám mondani..

ostoba beszólás volt ez a részedről..lássuk be...

de úgy emlékszem,hogy neked már nem ez volt az első ilyen frankó megnyilvánulásod?!

érzéketlen vagy és slussz....

ne te döntsd már el hogy kinek mi a legnagyobb fájdalom.

"Aki magzatot vesztít el, nem a gyereket síratja, hiszen még nem ismerte, tehát nem is szerette, csak azt, hogy most nem lett anya, most nem kapta meg, amit akart. Kb olyan, mint bámilyen más kudarc az életben. Újrakezdi, pár hónap múlva újra terhes lesz, és végülis megkapja, amit akar, a gyereket, csak 1, ne adj 'Isten 2 évvel később. Ennyi."

olvasd már el mégegyszer amit írtál és ha lehet akkor köpd le magad amiért ilyen undorító vagy.

komolyan mondom nem akarok ilyeneket írni de ez már mindennek a teteje...hihetetlen vagy.

egy benned növekvő életet is ugyanúgy lehet és kell is szeretni mint a kisbabát akit már a karodban tartasz. egy leendő anyának ez a szívéből jön!

és nem akarok bunkó lenni de az leszek. jobb ha egy ilyen embernek mint amilyen te vagy soha nem is lesz gyereke.

Sírtam én is borzasztó ilyeneket olvasni,hallani!!

És igen is lehet szeretni egy pocakban növekvő babát!!!!Én is veszítettem el de a terhesség elején,és az is nagy fájdalommal járt!!Azóta lett egy egészséges kisfiam!!De az elvesztett magzatot nem felejtettem el és soha nem is fogom!!!

Kívánom neked hogy az életben több ilyen ne érjen és hogy amint lehet és készen álltok rá újra pozitívat tesztelj és szép egészséges kisbabátok legyen!!!

Teljes szívemből sajnálom ami veletek történt, nagyon sok erőt és kitartást kívánok és bízom benne hogy a kislányod visszatér hozzád egy másik babaként.

Az én kislányomnak is a bal veséje tele volt cysztákkal de őt megműtötték a születése után és eltávolították a veséjét.

ez kemény beszolás volt!!!!!!

egy picit vesztet el akit a szíve alatt hordot, te meg ilyen bunko paraszt ként viselkedsz!!!

kegyetlen ember lehetsz!!!

Nagyon sajnálom, ami veletek történt. Sajnos én is vesztettem el magzatot még a 12. hétben egy orvosi figyelmetlenség miatt. :( 10 évig kísértett ez a tudat, de ma már hálát adok a sorsnak és a páromnak, hogy megszületett a kislányunk.

Biztos nem lehet összehasonlítani egy gyermek vagy közeli hozzátartozó elvesztésével, mert ez teljesen más fájdalom, mint az. Itt a nő először érzi azt, hogy anya lett. Mint a legtöbb nő én is már az első hetektől kezdve éreztem ezt az érzést és beleőrültem volna ha elvesztem Barbit! Tehát nem kell általánosítani. A saját fájdalmát egyesek mások bántásával párosítják.

Kitartást és sok erőt kívánok nektek! Hidd el, hogy mindig kék az ég bármennyire is be van borulva. Pótolni nem pótolhatja, de rengeteg erőt adhat az új élet. Tapasztalatból mondom! :)

Sajnálom,hogy ilyen dolgon kellett átesned.

hsz24: biztos más egy fél éves gyermeket elveszíteni mint a magzatot de hidd el mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és nem szabhatod meg kinek mennyire fájjon.

Én 3x veszítettem el 20 hetes terhességet úgy, hogy egészségesek voltak a babák.Amikor éreztem, hogy a magzat burok repedése után is mozogtak.

Nekem azok voltak a legnagyobb fájdalmaim.

Szerintem is lehetne normális hangon ezekről beszélgetni. Pl. régen nem volt ilyen kötődés a magzathoz, de másként viselték az elvesztését is... Meg ilyenekről..

De amit meg Te érts meg, hogy ok., csak nem ezen a fórumon! Itt akkor is egy vérző szívű ember írt le valamit, ha talán tényleg lehet ennél még komolyabb trauma is az életben...

Bár ki méri le azt, hogy valójában kinek mi mennyire fáj?

Akkor miért kötekedsz? :-))))

Na mindegy, nem ér ennyit az egész sztori.