Lányok/nők barátsága. Ez barátság, több lehet barátságnál (de nem romantikus), vagy valójában romantikus kapcsolatban vannak? (beszélgetés)

Sose bánd a hajlékonyságot, legalább nem megy szálka a nyelvedbe! (és kímélj meg attól amit erre írni akartál)

Hallod, hány állomás van összesen a budapesti metróvonalakon. Ilyen kérdés :D szaladok megszámolom, vagy mi? :D

Sajnos nem vagyok már annyira laza, hogy ilyen mozdulatokat végrehajtsak.

Olyant én soha nem mondtam, hogy buta vagy, csak hisztis. Szóval egyáltalán nem vagyok meglepődve, hogy egyszerre négy dolgot is tudsz csinálni.

Ha hisztit sikerülne elhagynod, egy kellemes beszélgető partner válhatna belőled.

Bár tudom én sosem leszek hozzád méltó ( agyban). :)

Ki mondta hogy nem megy párhuzamosan? Mondom neki, itt ez a kis gyíkarc, nyalogatja a tökeit. Erre ő is kezdi...

Amúgy közben kvízt is fejtek, nehogy leessek a szintedre. Fene tudja lehet fertőző vagy.

Akkor a gazdájával van baj, hogy nem vele beszélgetett inkább, hanem egy magam fajta fafejűvel.

De majd ezt megbeszélitek. :))

Melyik mondatban céloztam arra, hogy azt szeretném, férfiasnak tarts? Annyit mondtam, rossz példák lehetnek előtted, ha szerinted férfias dolog, földbe döngölni egy nőt. Ez a kettő nem ugyanaz.

Arról nem tehetek, hogy a kutyád összecsinálta a lakást. Szobatisztaságra kellene szoktatni. :))

Tegyük tisztába a dolgokat:

Korod: A képed alapján egy olyan korban lévő nőnek gondoltalak, akivel mindenről normálisan lehet beszélgetni, mivel nincs köztünk olyan nagy generációs szakadék. ( Hú de szépen fogalmaztam. :))) )

Férfiasság: Nagyon rossz példák lehetnek előtted, ha azt gondolod, férfias dolog földbe döngölni egy nőt.

Miért tartalak hisztisnek? Mert játszod itt az emberi jogi aktivistát. Ezektől a falra tudnék mászni. Mindenki viselkedjen normálisan, legyen bármilyen a szexuális irányultsága, bőrszíne és egyebek. Akkor emberszámba fogják venni. Ez az én véleményem.

Már megint ez a hattyú halála. Nincs jogod sértegetni! Sem lekezelő lenni! Erről beszélek hogy névtelen!

Én is tudnék rád ezt-azt mondani, hogy itt éled ki a férfiasságodat, hogy a neten próbálsz idegen nőket földbe döngölni. Jössz a hisztivel meg a korommal mert elfogytak az érveid. Ettől dagad a cerka hm? Te gyáva kis rosszindulatú fóbiás senki. :D Kell a francnak hogy változtass, most jött el hogy annyit se ér a véleményed, mint az út szélén a kutyakaki. Értetlen fafejű fatökű tulok te. beszélgetés vége

Itt minden fórum általában névtelen emberekről szól, de a legtöbb esetben az életből merít példát a mindenkori fórumindító.

Már mondtam, nem tetszik ez a hattyú halála, ha naponta 10 alkalommal kéred ki magadnak, akkor sem fog a viselkedésről változni a véleményem.

Majd, ha nem egy hisztis sértődött nőt játszol, hanem olyant, amilyen illene a korodhoz, én is változtatni fogok az álláspontomon.

Ezt a kört már lefutottuk, nem? Még mindig kikérem magamnak, hogy rosszindulatú lennék, ez feltételezi a szándékos bántást vagy lenézést, ami a legtávolabb áll tőlem.

Az oké hogy figyelmetlenség volt, nem gondoltam a világ homofób felére, (de az nehogy már az én rosszindulatom legyen hogy más nem tud egy jelenséget elfogadni) ezt a részt lezongoráztuk.

Aki annyira fél hogy minek nézik, az nem fog úgy viselkedni, ahogy én se hisztiznék, ha ölelkezek kézenfogva mászkálok egy pasival, és a csúnya gonosz emberek azt mondják hogy van valami.

De még mindig nem tudom hogy konkrétan kikről beszélünk?

Szóval, itt egy figyelmetlenség, ott egy fóbia, sehol az áldozat. Két arctalan, névtelen, (lehet hogy csak kitalált) személy. Most akkor mi van?

Ez most tényleg félrement. Annyira a leszbiség volt központban. Tökéletesen igazad van, másra válaszoltam.

Igen. Ebben a megvilágításban sokkal több oka lehetne gyanakvásra. Ha felmerülne benne a kérdés, őszintén válaszolnék. Sőt fontos lenne megbeszélni, ha történetesen lenne a pusmogásnak alapja. Jelenleg nem fenyeget ilyen veszély sem.

Olvasd el a történetemet újra, lassabban és figyelmesebben, mert teljesen félreértetted és másra válaszoltál.

Szó sem volt benne a leszbikusságról...

Egyébként pedig a fórumindító tegnap óta egy mukkot sem szólt hozzá. Persze tudom, hogy nem mindenki tölt itt az idejét. Általában ezt szokták írni, ha valaki hiányolja.

Na mindegy. Én is csak jobb téma híján írogatok.

A jelek szerint tök feleslegesen, mert tapodtat sem jutottunk előbbre.

Igaz. A feltételezés néha pletykává fajul, amire én magasról kakkantok. Nem érdekel, hogy ki mit feltételez rólam, ki mit pletykál, sutyorog a hátam mögött, ha nincs valóságalapja. Majd ha lesz annyi vér a pucájában, hogy szemtől szembe rákérdez, akkor válaszolok neki.

A férjem előtt miért is kellene magyarázkodnom? Kizárt, hogy felülne olyan pletykának, miszerint én leszbikus lennék. Eszébe nem jutna tőlem rákérdezni, hogy igaz-e a pletyka, jót röhögne rajta. Ezt sem kell elhinned, úgy mint az előző hsz-emet. Nem, nem az az élet rendje, hogy az ember felüljön egy pletykának, és gyanakodni kezdjen. Az már rég nem a bizalomról szól.

Pont arról beszéltem az előbb, hogy nem olyan bátrak az emberek, hogy szemtől szembe rákérdezzenek dolgokra. Te most ugyanazt írtad. Tehát megerősítettél.

Újra mondom. Kizárt, hogy a férjem elhinné rólam, hogy nőhöz is vonzódom. Mert nagyon jól tudja, hogy bár én elfogadó vagyok a mássággal szemben, magam mellé soha nem tudnék elképzelni egy nőt társnak. Teljesen más elfogadónak lenni, és más azonosulni vele.

És bár tudom, hogy vannak leszbikusok jó számmal, és teljes mértékben elfogadom, hogy létezik ez a jelenség. Ha ők így boldogok, akkor így. Viszont az, hogy én egy másik nőt szeressek, vonzódjak hozzá szexuálisan, kizárt. Maga a gondolat is viszolygást kelt bennem. Remélem érzed és érted a különbséget. Mert óriási a különbség a kettő között.

Betsy78 (válaszként erre: 6. - Channa*)

tegnap 17:13

,,Szerinted rosszindulat valakit leszbikusnak nézni?"

Erre válaszoltam, hogy igen, valakinek az. Aki nem leszbikus mégis azt feltételezik róla.

Erre mindig azt szoktam mondani, hogy azt miért kellene nekem elfogadni a másságot? Miért kell beállni a sorba mindenkinek?

Te itt játszod a sértődöttet, hogy így elfogadás, úgy elfogadás. Fogadd el, hogy én a másságot nehezen tudom elfogadni.

Ha ez nem megy, mivel vagy jobb ember, mint én vagy azok, akik hasonlóan gondolkodnak?

Semmivel!

Tudom hogy nem engem kérdeztél, de azért válaszolok. Ha úgy viselkednék a kollégával, ahogy az eredeti felvetésben a két hölgy, tehát kézenfogva, mindenhova együtt megyünk (nem csak egy-egy múzeumról, meg munkahelyi ebédről volt szó), ölelkezünk... nos, akkor nem sértődnék meg, nem lenne kellemetlen, és nem lenne alaptalan a pletyka. Kettesben a férjemmel szoktam eljárni, mert őt szeretem, egyébként csak csapatban. És ott sem fogom senkinek a kezét.

A másik kérdésedre, (azon bántódik meg hogy nem valós): Ha bemennék a munkahelyedre, és valamilyen őrült okból benézném hogy te vagy az igazgató, odamennék hogy "jó napot igazgató úr" Azon valószínű nem sértődnél meg, csak útbaigazítanál. Pedig nem valós. Azért bántana véleményed szerint valakit a feltételezésem, mert kínosnak (hogy rosszabb szót ne mondjak) tartod a másságot. Ez benne a nemelfogadás.

Leírva ez így nagyon szép és megsüvegelendő, de nem biztos, hogy esetleg, ha a férjedhez is eljutnak ezek a pletykák, akkor jólesne-e magyarázkodnod neki, a feltételezések miatt. Tudom megbíztok egymásban, de ha valakinek elültetik a bogarat a fülébe, legyen az bármilyen jó kapcsolat is, gyanakodni kezd. Ez az élet rendje.

A szexualitás, legyen az hetero, homo, vagy leszbikus vékony jég.

Nem hiszem, hogy bárki lenne olyan bátor és egy olyan emberhez odamenne, akivel nem áll nagyon szoros viszonyban és megkérdezné tőle, hogy te beleszerettél ebbe, vagy, hogy te leszbikus vagy és azért csináljátok ezt azzal a másik hölggyel?

Sajnos a feltételezés pedig magával hozza a pletykát. Mert az emberek általában nem magukkal beszélik meg, hogy vajon ez az ember, ilyen vagy olyan-e, hanem a barátjának, feleségének, férjének teszi fel a kérdést. Vagy éppen egy közösségi fórumon, mint itt is történt. Ebből azán pletyka lesz, ami egyszer eljut, ahhoz is kiről szól és valószínű, ha nem igaz, amit feltételeznek róla, az rosszul fog esni neki.

Ennyi!

Bármennyire is furcsa lehet ez számodra, hidd el, hogy engem nem bántana, nem lenne kellemetlen és sértő.

Furcsa példát mondok, tényleg nem összehasonlítható a kettő. De ha egy kis ovis odamegy az óvónőhöz, és elkezd panaszkodni, hogy óvó néni Pistike azt mondta rám, hogy hülye vagyok. Az óvónő nagy valószínűséggel nem Pistikét bünteti meg, hanem azt mondja a panaszkodónak, ha nincs igaza Pistikének, ne törődj vele.

Én már rég kinőttem az óvodás korból. Ha valaki igazat állít rólam, lehet, hogy pillanatnyilag fáj, de belátom, hogy igaz. Tovább nem fogok görcsölni rajta. De ha valótlant állít rólam valaki, eleve nem foglalkozom vele. Nem fogom sem győzködni az igazamról, sem vérig sértődni azon, hogy mit feltételezett rólam.

Egyébként szemtől szembe nem akkora hősök ám az emberek. Egymás háta mögött vagy online már nagyobb az arcuk néhányaknak.