Lakótárs az albérletben (beszélgetés)

Ennyi idősen már akár lehet önfenntartó is. Tudom, hogy nehéz tanulás mellett, de sokan megoldottuk már. Ez is része a felnőtté válásnak.

Velünk szembeni lakásban 20 éven át albérlők voltak. Mindig 2-3-4-en. A szülők ismerték egymást, nagyon jó társaságok voltak. Összesen 4, mert mindig egyetemisták lakták. Takarítás terén a fiúk voltak rendesebbek, egyik lánycsapat akkor szaladt át hozzám porszívóért, mikor 1 nap múlva jöttek a szülők. 6 hónap után kérték el a porszívót, mosógép ment náluk is, nálam is.

Most már felnőtt vagy. Meg kell tanulnod egyedül dönteni a dolgaidról.

Mármint anyukád szerint hogy használna ki? Megeszi a kajád a hűtőből, vagy majd mindig neked kell takarítani a közös helyiségeket, mer tő lusta lesz? Ahogy neked, úgy neki is szerződést kell kötnie a tulajjal, ha meg nem fizet a tulajnak, akkor a szerződés szerint nyilván repül.

A sztori, megpróbálom röviden. A helyzet az, hogy egyetemre járok, az 1. évemet egyedül húztam le az albiban, ami azért nem kevés pénz, s ezt a szüleim, főképp anyám is éreztette, ha nem is konkrétan mondogatta, de érződik néha a hangulatán. Lett egy lakótársam, aki egyetemista ugyanúgy, de egy pár évvel idősebb nálam, de amúgy normális. Erre anyám most meg csodálkozik, hogy majd kihasznál, nem volt jó a szabadság, és a többi. Nyilván a lakótársnak se érdeke, hogy ilyet csináljon, ha erre sor kerülne, nyilván viselnie kellene a következményeket. Szóval nem értem anyámat egészen, hogy most akkor mi lenne jó neki, mert szinte semmi, beszélni se lehet vele. Mártírlélek. Ok, hogy félt, mondjuk nem is barátkozós típus, szóval lehet, hogy inkább önzés van a dologban, nem tudom. De most ezért mondjam a lakótársnak, hogy figyu, mégse gyere, nonszensz lenne, s ha normális, mondom, akkor teljesen mindegy mennyi idős, fizesse a részét, tegyen maga körül rendet, a többi nem érdekel. 22/F