Külföldön élő családok, ti beszéltek idegen nyelven otthon a gyerekeknek? (beszélgetés)

Par alap dolgot tud, fogalmazzunk ugy, hogy nem fogja magat torni, hogy megtanuljon magyarul :)

Angol kornyezetben elunk, igy senki nincs rakenyszeritve.

igen, elegge faraszto :)

de mindenkepp szeretnem, hogy tudjon magyarul, ugyhogy megeri

Drukkolok, hogy a kitartásodnak legyen eredménye. :)

Nem kevés energiád mehet el arra, hogy ugyanazokat a dolgokat kétszer is elmondod két különböző nyelven.

"Igen, ez is igaz, ha a gyerek rá van kényszerítve mert a szülő nem tudja az idegen nyelvet, akkor az nyilván az anyanyelvet erősíti. (Bár azért az itt is látszik, hogy a tanulatlan, buta emberek gyerekei sem az anyanyelvüket sem az idegen nyelvet nem fogják magas szinten használni, pl. helyesen írni vagy egy könyvet elolvasni egyik nyelven sem fognak). "

Azért elég sok kivétel meg erősíti a szabályt, itthon is, külföldön is.

:( Ne add fel! A gyerekednek teszel vele jót.

Azt nem csodálom, hogy a szerepjátékban angolul kommunikál. Abban olyan "szakszavak" vannak. :)

Igen, ez is igaz, ha a gyerek rá van kényszerítve mert a szülő nem tudja az idegen nyelvet, akkor az nyilván az anyanyelvet erősíti. (Bár azért az itt is látszik, hogy a tanulatlan, buta emberek gyerekei sem az anyanyelvüket sem az idegen nyelvet nem fogják magas szinten használni, pl. helyesen írni vagy egy könyvet elolvasni egyik nyelven sem fognak).

A gyerekkel való foglalkozás szerintem bármilyen nyelven megtérül :)

Nekünk az is előny, hogy már jól beszélt, írt és olvasott magyarul mire külföldre került, így azért más. De még így is a magyarra kell itthon vigyázni a környezet nyelvével szemben, hosszú távon mindenképp. Akik meg kint születnek, vagy pici korban kerülnek ki, csak akkor van esély bármilyen szinten a magyar megőrzésére ha otthon nem hall mást. Egyszóval a környezet nyelvét nem kell otthon tanítani, azt mindenképp megtanulja :) Nálunk is megy már a norvég mellett az angol is. Én aggódtam mert norvég nyelvi fejlesztő suliban kezdett, ahol még nem volt angol, plusz az első osztályt kihagyta, így két év hátránnyal indult harmadikban angolból. Nem egészen egy tanév alatt behozta... Amennyire látom, ha egy idegen nyelv tanulása már beindult, a többi már sokkal-sokkal könnyebben megy, és ugyanígy ha pl. jól olvas az anyanyelvén, már nem lesz gond az olvasás idegen nyelven.

De ha a férjed is magyar, a probléma nem létezik. Mert vele mindig magyarul fogsz beszélni és a gyereked ezt fogja hallani otthon, úgyhogy ha nem is foglalkozol vele semmit, ö továbbra is ezt beszéli veletek:)

Söt, megtanulhatod nagyon jól a kinti nyelvet (ajánlom is), és még ekkor is otthon magyarul fogsz beszélni és ekkor sem kell tartanod attól, hogy a gyereked elfelejti.

Én azokra mondom, hogy buták, akiknek külföldi a férjük, évek óta kint élnek és mégsem veszik a fáradtságot, hogy helyesen megtanulják. Mert én nem tudom elképzelni, hogy a szerelmem nyelvén e tudjak, ha ráadásul az ö hazájában élek. Mégis van ilyen, nem is kevés, nincs motivációjuk, hogy fejlödjenek. De ebben nekik az a pozitív, hogy az ö gyerekük tudni fog az ö anyanyelvükön (mert kénytelen lesz), igaz, ez nem az anyuka érdeme, hanem annak az eredménye, hogy nem akart megtanulni ö egy idegen nyelvet rendesen, illetve nem érdekli, hogy a férje anyanyelvét rendesen ismerje, stb.

Igen, erröl beszélek. Mivel mindketten magyarok vagytok, kicsi annak az esélye, hogy otthon magatok között norvégul beszéljetek, még akkor is, ha jól tudtok, hiszen ennek semmi értelme, mindkettötöknek magyar az anyanyelve, miért beszélnénk másképp? A gyerek is ebbe nö bele, úgyhogy nyugi, a tied felnöttként is magyarul fog veled beszélni, így természetes.

A vegyes házasságoknál zavar be a gyereknél az, hogy rendszerint az egyik szülö anyanyelvét választják, ha a másik tudja, vagy pedig annak az országnak a nyelvét, ahol a vegyes pár él. Így automatice a gyerek nagyságrendekkel kevesebb magyar szóval találkozik. Mondom, én annyira foglalkoztam az enyémmel, hogy mindig magyarul beszéltem hozzá, amikor iskolás lett, még egyszer elövettem a témát, munkafüzetet csináltam neki sok sok rajzzal, kitölthetö kis feladatokkal, szókártyákkal (szintén azokat is megrajzoltam, mindkét oldalán rajz és egyik oldalon az egyik nyelven a szó, másikon a másik). Szuper angolos a gyerekem, és németes, mert mi a svájci határ mentén élünk, tehát 3 nyelvvel találkozik, nem ezzel van a gond, jó tanuló. Egyszerüen a magyar az nem.

Megérteném, ha nem foglalkoztam volna vele, hogy nem tud, meg ugye ha tudom, hogy szinte semmi értelme ennek, nem is rajzolgattam volna már az elejétöl fogva. Néha olyan anyukák gyerekeit látom jól beszélni az ö nyelvükön, akik egy ceruzát nem tettek odébb az ügy érdekében, söt, buták, lusták megtanulni olaszul (bolgárok, ukránok, stb), 8 osztályt végeztek de azt is csak otthon, és a gyerekük velük bolgárul, ukránul beszél. És semmit nem foglalkoznak kétnyelvüség terén, csak annyit, hogy bactak megtanulni olaszul. Amióta ezt látom, engem nehéz meggyözni arról, hogy ez a dolog a gyerekkel való foglalkozástól függ vagy a gyerekkel töltött idötöl, saját tapasztalatom ez. Azzal, hogy én itt végeztem el a sulikat, meg nagyon hamar, tanárral helyesen megtanultam beszélni mert AKARTAM, egyenes arányban lecsökkentettem az esélyét, hogy az enyémek megtanulják az én anyanyelvemet, lévén a férjem sem magyar. De akkor is inkább ez a képzettség, mint hülyének maradni, ök meg majd megtanulják késöbb a magyart, ha akarják:)))

Az örökbefogadás útján külföldre kerülő gyerekek egészen más tészta, nagyon gyakori hogy "elfelejtik" a magyart, de ez nem azért van mert annyira jól megtnaulják az új nyelvet, inkább talán azért mert elnyomnak magukban minden emléket ami a régi életükhöz köti őket.

Mi két éve élünk Norvégiában, beszélünk mindketten több nyelvet, de a norvégot itt kezdtük a gyerekkel együtt. 2 év után már messze nem "makogunk" amennyire ennyi idő alatt lehet, jól beszélünk. Most már simán tudnék a gyerekemmel norvégul beszélni, de nem teszem (persze lecke, olvasás kivételével) illetve csak olyan helyzetben amikor norvégokkal beszélgetünk és fontos hogy értsék amit mi egymásnak mondunk és nem akarok bunkó lenni (ilyenkor általában mindkét nyelven elmondom nagyjából ugyanazt). Ha norvég gyerekekkel vagyunk együtt, akkor előfordul hogy a sajátomhoz is norvégul szólok, de ez nagyon ritka és szintén csak akkor ha fontos hogy a másik gyerek is értse.

Alapvetően nem hiszem hogy attól hogy mi egyre jobban beszélünk itthon leváltanánk a magyart. Természetesen vegyes házasságban (főleg ha a nem magyar házastárs nem tud/akar megtanulni magyarul) akkor ez nyilván nem tartható.

Egyetértek, amíg nincs tesó, addig még valahogy van hajlandóság, amikor viszont van nagyobb tesó, teljesen elveszett ügy, a középső lányom már abba született bele, hogy addigra a fiam sem akart magyarul beszélni, és noha a fiam még megnézegette a magyar rajzfilmeket akkor is, a lányom már sikított ilyenkor és a beszédtanulásba nagyon beleszólt az, hogy ugye a nagytesóval játszott, tőle tanult beszélni és leginkább azokat a szavakat hallotta vissza mástól is (apjától, nagyszüleitől), amiket olaszul mondott, meg ő makacs is ebben szóval totál szélmalom harc lett volna.

Később lett egy magyar kisfiú ismerősünk, aki elvégezte az első osztályt otthon, majd egy olasz pár örökbefogadta. Elfelejtett hamar magyarul és az anyuka megkeresett, hogy tanítsam "vissza" magyarul a gyereket. Még írni, olvasni is tudott otthon, itt már egy sziát is alig akart kinyögni. Komolyan, a fiam, akinek a "sötét" múltból kellett visszavadásznia egyszerű kifejezéseket, jobban ejtette ki és lelkesebben csinálta, mint a másik kisfiú, akinél egy lelki blokk következtében teljesen elfelejtődött minden (gondolom, attól félt, hogy hazaviszik vagy ilyesmik). Hónapokig jártak hozzánk, sikertelenül, mondjuk akkor élveztem, mert az enyémek is egy kicsit tanulgattak, aztán a fiú anyukája mondta, hogy hát nagyon nyögvenyelős ez az egész, és inkább hagyjuk mert szerinte is fél a gyerek, hogy ők majd visszaadják vagy valami. Egyébként lett egy kis barátság, de csak olaszul dumálnak azóta. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy 7 éves gyerek elfelejt még köszönni is magyarul, előtte meg már tudott olvasni, írni. Komolyan, egy pár mondat a Misimókusból is akkora nehézséget okozott neki, hogy az eszem megállt.

Szerintem ha otthon is anyanyelven beszélnek, egymással bárhol így kellene beszélniük, nem kell ezt szégyelleni, nem látok benne semmi logikát, hogy ha a gyerekem velem magyarul beszél, miért kellene mások előtt vele olaszul beszélnem?

Persze ezt úgy mondom, hogy az enyémek eleve nem is tudnak magyarul itthon sem, csak ha tudnának, akkor én máshol is úgy beszélnék velük. Pl a fiamhoz az utcán is beszéltem magyarul, amíg ő nem kezdte el visszautasítani, maga a tanulási fázis úgy volt, hogy mindig magyarul szóltam hozzá. Minden igyekezetem ellenére (csináltam rajzos kártyákat, amikkel szavakat tanultunk egész pici korától kezdve, csak magyar rajzfilmeket raktam be neki, csak magyar versikéket, altatót, stb-t hallott tőlem), ahogy elkezdett kapcsolatba lépni más gyerekekkel, és rájött, hogy én is tudok olaszul, mert ugye más családtagokkal úgy beszéltem, a férjem nem tud magyarul, a fiamnak már nem volt többé érdeke erőlködni, hogy velem magyarul kifejezze magát. Pedig nem szégyelli amúgy, a suliban a bemutatkozóplakátra is direkt odaírta, hogy ő félig magyar, persze azt nem, hogy nem beszéli:DDD

Kevert=vegyes házasság

Bocs:)

Igen, beszéltem hozzá, az elsőhöz, de olyan 4 éves korában visszautasította és nem akart megszólalni magyarul. Már ugye az is zavart okozott nála, hogy az óvónénik nem értették, hogy mit mond és már akkor elkezdett leszokni, de még nagyon reménykedtem, 4 évesen már olyan hisztiket levágott, hogy inkább nem erőltettem. A második gyerekünk pedig már egyáltalán a magyar rajzfilmeket sem akarta nézni és már ezen is sírvafakadt. Van egy rakás ilyen forum ám, mármint erről a témáról!

Mivel én nem járok haza és ők sose voltak Magyarországon, plusz nincsenek magyar ismerőseink, úgy gondoltam, hogy bőven elég lesz, ha felnőttként tanulják meg a magyart, mert ha csak annyira tudnak magyarul, amennyire én olaszul, akkor tök mindegy, hogy nem anyanyelvük, hiszen én is anyanyelvi szinten beszélek és felnőttként tanultam meg.

Általában előny, ha aki külföldre megy, nem beszéli jól az ottani nyelvet, így a gyerek kénytelen kelletlen otthon magyarul beszélni, mert különben a szülei nem értik meg. De ahol a szülők jól beszélik az adott ország nyelvét is, a gyerek nagyobb eséllyel NEM fog velük magyarul beszélni, mert úgyis értik a másikat is. Legalábbis én úgy tapasztaltam, hogy azok az ismerőseim, akik több éves ittlét után is képtelenek jól beszélni az olaszt meg nyökögnek, azoknak a gyerekei tök jól beszélik az ő nyelvüket. Miért is? Nem anyuka érdeme, illetve csak annyiban az, hogy lusta vagy más okból nem tud olaszul. Még azoknál is, ahol mindkét szülő egy nyelvet beszél, otthon a gyerekek igen jól beszélik az ő nyelvüket, itt természetesen nem azért, mert a szülők hülyék, hanem mert otthon logikus, hogy magyarul (vagy máshogy) beszélnek, mert nekik az az anyanyelvük.

Kevert házasságoknál más országban, ha még jól is beszéled a nyelvet, felejtsd el, hogy a gyereked jól tud majd magyarul, kiváltképp, ha kint született, nem jártok haza és nincs a közeletekben magyar suli. Mivel nincs minden utcasarkon ilyen suli, ennek nagy a valószínűsége.

Igen, abszolut ez az általános. Már 3-4. éve itt élő gyerekek észrevehetően gyengébben beszélik a magyart, és aki kisiskolás korában vagy az előtt került ki, az írna sem tud. Sok ismerős mondja, hogy a gyerekei nem olvasnak magyarul, mert ami tetszene nekik, az már túl nehéz olvasmány. Szerintem nekünk óriási szerencsénk volt, hogy mire kiköltöztünk addigra már nagyon jól olvasott magától magyarul, igaz az iskolát itt kezdte. 2 év után mi még "tartjuk magunkat", még mindig könnyebben olvas magyarul mint norvégul, annak ellenére hogy norvégból is a legjobbak közé tartozik. Viszont tény, hogy munka nélkül nem megy egyik sem.

Érdemes viszont odafigyelni, mert sokaknál látom, hogy akár évekig olyan helyzetben van a gyerek, hogy az anyanyelvét már nem tudja használni az életkorának megfelelő szinten (mondjuk 10 évesen csak egészen egyszerű könyveket tud elolvasni és egyáltalán nem tudja megfogalmazni és leírni a gondolatait, megreked kb. 1-2, osztályos szinten) az idegen nyelvet pedig bármennyire is gyorsan tanul, több évbe telik mire anyanyelvi szinten beszéli, ha egyáltalán fogja valaha. Nekem az a tapasztalatom, hogy ahol nem hagyják elsikkadni az anyanyelvet, ott erősebbek a gyerekek több idegen nyelvből is. Persze később a szaktárgyi kifejezések nyilván már nem lesznek meg magyarul, de ez részben nem annyira lényeges ha egyébként jól használja a nyelvet, részben könnyen pótolható ha szükséges és jók az alapok...

Aki itthon született és kint kezdte az óvodát, hetek alatt, komolyan mondom, hetek alatt belerázódott az új nyelvbe. Aki kint született, az meg a nagyobbtól sokat elsajátított. Annak a gyereknek aki születésétől 3 évet élt Magyarországon,sokkal jobban beszéli a nyelvet, mint a fiatalabb.

A gyerekek a napjuk nagy részét idegennyelvi környezetben töltik, tehát inkább az adott ország nyelvén kommunikálnak szívesebben.

Lehet a magyart szinten tartani egy ideig, mesékkel, magyar videókkal, de hosszútávon nem megy sokaknál, a tapasztalatom szerint.

Én még olyat, amit Trapiti írt, nem tapasztaltam sehol, nagyon jó lehet, de mi esetünkben még érettségihez sem tudtak (még nem esedékes, csak információ szinten) biztosítani tanárt. Azért a magyar nem egy világnyelv.

Felső tagozatban váltanak a gyerekek az adott ország nyelvére, amikor már annyira sok szakszó épül a tananyagba, hogyha a szülő nem penge az adott nyelvben, már nem tudja miről is beszél a gyerek. Fizika, biológia, kémia....

A gyerekek könyvet is szívesebben olvasnak ekkora már azon a nyelven ahol élnek. De számomra ez logikus is.

Hiszen adott az ország nyelve és még kettő, éppen elég abból készülni nekik. Amennyiben a gyerek jó képességű, simán megy a magyar is ezek mellett, de nem lehet mindenki zseni.