Külföldön élő családok. Tanulnak a gyerekek magyarul? (beszélgetés)

Lenne rá lehetőség ingyenesen heti egyszer magyar tanárral amit az állam áll. De sajnos 30 km-es körzetben nincs 5 magyar gyerek, így nem indul osztály már 5. éve. 😒

Így marad az itthoni gyakorlás.

Már rá is kattantam. Azt hiszem lesz mivel szórakozniuk a gyerekeknek szombatonként, amíg egyedül vannak itthon.

Köszi :)

Ezt ismered?

[link]

Most találtam egy oldalt, rengeteg mesével és verssel. Magyar kultúra gyerekeknek külföldön is.

www.operencia.com

Mától innen olvasunk, amíg meg jön az újabb csomag, tele könyvvel.

Arra gondoltam, hogy otthon rendszeresen tanultok- e velük magyar nyelvtant pléldául. Mi most csak mesélgetünk magyarul, és a középsôm tanulja a betûket. De nem tudom, hogy mennyire eröltessem a többit. Tankönyvek, stb.

Az azért megnyugtató, hogy szépen, választékosan tud beszélni mindegyikem. :)

Igen, nálunk is vannak és sokan. De nem annyira van keveredés, úgy értem vannak sulik, ovik, ahol nincs, mert nem mindenki küldi magánba, viszont a felsőbb iskolákban már nincs magán opció, ezért ott már igen, mindenki megtalálható. Van is gond belőle, mert ugye nagy a hajtás és sok szülő, aki 10-12 évesen hozza ki a gyereket, egy szeptember előtti 2 hetes gyorstalpaló nyelvtanulás után berakatja a korának megfelelő osztályba, amihez persze nincs meg az alap, hiába járt otthon iskolába, ha mindazt, amit ott tanult, nem tudja megfogalmazni más nyelven. Matek és a többi már nagyon különböző, a humán tantárgyaknál elég a beszélőke valamennyire de a matekban nem.

Jobbik eset, ha csak simán megbuktatják őket és ennyi. Rosszabb esetben történt már olyan, hogy visszamegy a gyerek az anyaországba. Volt itt az egyik suliban egy kínai kisfiú a minap, egy barátnőm gyerekének az osztálytársa. Eleinte valamennyire beszélt olaszul, aztán a tanulásban nagyon le volt maradva, de nem tudta feldolgozni, szóval egy idő után már annyit sem akart beszélni olaszul, amennyit eleinte tudott, pláne a tanulás része így teljesen elmaradt, na őt a szülei visszaküldik. Mivel maguk is rosszul beszélik a nyelvet, képtelenek voltak segíteni neki és valahogy nem találták meg a hangot azzal a tanárral sem, aki asszisztálta a gyereket. Ezért nem mindig egy előrefelé út, hogy kihozzák csak úgy a gyereket miután évekig magára hagyták egy másik családtaggal, rengeteg ilyen van, de az éveket, amiket kihagytak a gyereknevelésben, nem mindig tudják bepótolni. Az elszigetelődés, amiről írsz, ilyen formában is létezik.

Pedig itt nem az a gond, hogy az olaszok ne fogadnák be, mert ők nagyon vendégszerető nép. Ja, én nem úgy éltem meg, hogy a szívem megszakad, hiszen én választottam azt is, hogy itt éljek, tehát benne volt a pakliban ez is. Személy szerint nekem nincs honvágyam, haza nem járunk, szóval nem tudok neheztelni a gyerekre emiatt, egyáltalán nem.

Erre a legelejétől figyelni kell szerintem is :) Nálunk a lányom kb. 4-5 hónap után kezdte belekeverni a norvég szavakat a magyar szövegbe, pl. amikor az iskolai dolgairól mesélt. Nagyon figyelek rá, hogy ne bonyolódjunk ebbe bele, mert ettől nem a norvégbn fog fejlődni, csak a magyar romlik. Elég értelmes is ahhoz, hogy ezt átbeszéltük, tehát nem állandó rászólás, vagy tiltás van, hanem most már ő maga is tudatosan figyeli, hogy ha magyarul beszélünk akkor ne keverjünk bele norvég kifejezéseket. Sokszor meg is kérdezi - általában iskolában előforduló kifejezésekkel kapcsoklatban - hogy magyarul hogyan kell mondani.

Most még persze egyértelmű hogy magyarul beszélünk, hiszen nála is és nálam is sokkal erősebb a magyar, de pár év és nála már a norvég is szinte anyanyelvi szinten lesz, akkor már késő erre figyelni, most kell megszokni hogy nem keverjük a két nyelvet.

Nem a "teljes" elfelejtes lepett fel, hanem amikor hazalatogattam, megkerdeztek, hogy hol elek, mert kilogott a "lo lab"...

Azert jottem ide erre a Forumra, hogy gyakorolhassam. Hat biza itt is hallgatnom kellett az elejen az eros biralasokat egyesektol fogyatekossagaim miatt...

De igyekszem, es hatha ujra belejovok, mint a kiskutya az ugatasba. :D

Nálunk nem fordult volna elő, hogy ha magyar oviba jár, akkor nem megy neki jól az olasz mert a férjem egy kukkot nem beszél magyarul, tehát itthon csak ezt hallotta volna, semmilyen magyar tv csatorna nincs, szóval még így is túlnyomóan olaszul beszélt volna. Másrészt pont akkor, mikor ovis volt, heti 3x a nagyszülőknél aludt 3 éven keresztül mert én másik városba jártam suliba. Mivel tudja azt is pici kora óta hogy én olaszul is megértem, amit mond, egyértelmű volt neki, hogy még amikor kicsiként még hajlandó volt magyarul megszólalni, akkor is többet használta velem is az olaszt mint a magyart. Sok gyerek csak azért használja otthon kizárólag a magyart (vagy anyuka más anyanyelvét) mert az anyja nem érti azt a nyelvet, amit abban az országban használnak.

Lásd, bolgár ismerősöm 10 év ittlét után is képtelen olaszul beszélni, nemcsak az, hogy tőmondatokban beszél, amit beszél de a szavakat sem érti. A gyereke nem a gyökerei tiszteletbentartása miatt beszél vele bolgárul, hanem muszájból, mert anyuka egy tök, már bocsánat. Nem az ő érdeme, semmit nem tett azért, hogy elősegítse, egyszerűen nem tanult meg olaszul és kész. A legtöbb itteni ukránnal ugyanez van. Elordibálgatnak a bolt előtt az asszonyok, vagy az utcán, egymással, saját kis közösségük van, csak a szükségeset beszélik, a gyerekeik mire megtanulnak olaszul, otthon ugye azon a szinten sem apa, sem anya nem beszél, marad az ukrán. Nekem pedig alap volt, hogy bárhol vagy, alap, hogy minél hamarabb megtanuld a nyelvet, előny, ha már tudod, ez pedig hátrány a gyerek kétnyelvűségét nézve. De nem olyan hátrány, hogy ne tanulhatna meg később. Pláne, hogy nekünk nincs otthon senki apukámon kívül, nem érzem semmilyen hátrányát.

De egyebkent ha lenne magyar ovoda te oda jaratnad a gyereked? Mert én orulok hogy angolul beszel az oviban, hiszen kitol tanulja meg a nyelvet ha nem anyanyelvi emberektol? Ket ev mulva iskolaba megy, azt akarom hogy oda mar ugy menjen hogy tud angolul rendesen.

Mi is harom nyelvvel probalkozunk, sot szeptember ota bejott a negyedik. Majd meglatjuk mi lesz ebbol :-)

Persze, ez jó dolog, hogy támogatják, de nem lehet csak úgy zsebből kirántani egy magyartanárt. Persze, hogy itt is támogatnák, és természetesen én beírattam volna ilyen suliba, ha lenne. De nálunk nem nyüzsögnek a magyar tanárok, sem a magyarok úgy általában.

Mondjuk nem baj, mert én szeretem az olaszokat és nem voltam soha elzárkózva, egyből beleugrottam a közepébe és alkalmazkodtam. Nem okozott nehézséget mert a fogadtatás is olyan vendégszerető volt meg érdeklődő típus vagyok. A gyerekek meg majd bepótolják a nyelvet de egyelőre nem voltak még soha otthon, egyáltalán, kérdezni sem nagyon kérdezik, csak apróságokban megnyilvánul (pl. Vizilabda meccsnél voltak nagy röhögések mert drukkoltunk mindenkinek:D)

Más szerintem ha valaki egy történelmi kisebbség tagjaként él Magyarországon kívül, és ott járatja magyar óvodába-iskolába a gyerekét és más ha külföldre költözött.

Utóbbi esetben szerintem nem igazán van igény magyar óvodára, iskolára. Nekünk sincs, eszembe sem jutna itt magyar intézményt keresni.

Igaz, itt Norvégiában egyébként az oktatási rednszer komolyan támogatja a nem norvég anyanyelvű gyerekek anyanyelvi oktatását. A lányom ebben a tanévben még olyan suliba jár ami kifejezetten a külföldi gyerekeknek létesült, fő cél a norvég nyelv tanulása az egyéb tárgyak mellett. Itt heti 5 órában, később 16 éves korig pedig heti 2 órában kaphat anyanyelvi órát amennyiben igényli a család. (Alapvetően nagyon jónak tartom, az egy más kérdés hogy a mi esetünkben egyéb okok miatt nem működött és le kellett mondanunk.)

Egyetértek, nem biztos, hogy csak mert magyar valaki, az mindjárt szimpi lesz, hiszen otthon meg 10millió ember sem mind szimpi pedig egy határon vagyunk!:)

Ráadásul ha valaki olyan "szerencsés", hogy tényleg ismer sok-sok magyart és ezek közül még barátot is talál, akinek a gyerekeivel az övé gyakorolhatja a nyelvet, az is más, meg az is, hogy én pl 15 év itt létem alatt összesen 2 magyart ismertem meg és nem lett barátság, mások vagyunk, más mentalitás, más szociális helyzet.

Amit nem bírok, az az, amikor valaki visszautasítja az itteni kultúrát cakkunpakk és én ezzel nem értek egyet mert szeretek itt lenni, szóval nem tud velem közösen szapulni egy országot (sőt, ilyenkor azt gondolom, ha ilyen rossz neki, menjen haza, vagy máshova, nem?)

Ami a nyelvet illeti, máshol írtam, ismerek egy örökbefogadott kisfiút, aki még otthon elvégezte az első általánost, tehát olvasni, írni, beszélni tudott, de 3 év alatt mindent de mindent elfelejtett. Még a Misi Mókusból is többet értett meg a fiam (aki 4 évesen utasította vissza a magyart, nem azt, hogy ő magyar, hanem a beszédet), és a kisfiú egy ideig hozzánk járt, mert az anyuka kérte, hogy tanítsam újra magyarul és hogy az én gyerekeimmel gyakorolhatná illetve az enyémek is tanulhatnának majd tőle.

Hónapokig jöttek rendszeresen, gondoltam, csak lelki blokk lehet, majd feloldódik de semmi. Méghogy nem lehet elfelejteni az anyanyelvet? Miután megtanult olvasni, írni...még így is elfelejtette. Biztos vagyok benne, hogy nála lelki oka van. De a kedvemért/kedvünkért megszólalhatott volna párszor esetleg spontán, nemcsak a tanulás miatt, ez nem jött be, elmondása szerint nem emlékszik abszolút semmire és nem akar többet magyarul beszélni, sem hazamenni.

Úgy gondolom, egy ilyen hozzáállásnál még az is jobb, ha valaki önként tanulja meg felnőttkorban, hiszen a folyékony beszéd elsajátítható. Ez a gyerek meg hiába magyar anyanyelvű, ha ő nem akar az istenért sem magyarul beszélni. Biztos megvan az oka, ennyi. Nem az a lényeg, hogy okvetlenül második, harmadik anyanyelv legyen, hanem második, harmadik HASZNÁLT, BESZÉLT nyelv, természetesen az első eset kényelmesebb, de hány és hány ember felnőttkorban tanul nyelveket és jól beszéli.

ezek a te gondolataid, a valosaghoz nincsen koze.

neked is! :-)