Külföldön élni (beszélgetés)

Jó reggelt,

a spanyolokat nem ismerem, de szerintem nem lehet mindent általánosítani, hogy a magyarok ilyenek, az osztrákok ilyenek, stb....

A déli országok közül én Olaszországban éltem a 90-es évek elején 3 évig munka miatt (egy idegenforgalmi cég képviselője voltam), és én imádtam a lezserségüket.

Jajj, igen, voltunk is valami helyen (sajnos konkrétan nem tudom megmondani hogy hol), ahol lovak voltak! Nagyon szépek voltak, bár én eléggé félek a paciktól...:D

Nagyon szeretek kinn lenni Anyuéknál, már nem egészen egy hét múlva megyünk! Egészen más minden, már az utcára kimenni is élmény a szemnek. Imádok csavarogni a gyerekkel, jópár kilométeres körzetet sétáltunk már a kisfiammal ott.

Anyu mesélte, hogy három napra be kellett feküdnie kivizsgálásra a kórházba, mert fájt a gyomra. Gyomortükrözést csináltak neki, de elaltatták hozzá, az egészre nem is emlékezett. Nekem sajnos úgy tűnik, hogy gyomorfekélyem alakult ki, és nekem is kellene mennem tükrözésre. De itt "futószalagon" csinálják az embernek, kellemetlen és rossz is, ezért nem vállaltam... Mindenki csak rémtörténeteket mesélt róla, úgyhogy inkább kihagyom.

Balesetem után több mint egy hónapig voltam kórházban, nagyműtétem után egyáltalán nem cseréltek nekem ágyneműt. Csodálatosan nézett ki...:(

Mög mindig jobb, ha kétszer, mintha egyszer sem több napig, mint azt pl. a kereoestarcsai kórházban tapasztaltuk.

De maradjunk csak egészségesek, igazad van.

Igen,egyet értek veled.Jobbak itt a körülmények,ha már beteg vagyok,akkor inkább itt kerüljek kórházba,mint otthon(Magy.o.),de legjobb,ha sehol.:-))

Bár azon gyakran gondolkodtam annak idején,minek kell az ágynemüt 2x egy nap áthúzni,mikor egy csepp vér se,se semmi nincs rajta.Úgy vettem észre a tanuló növérkék gyakorolták az ágyhúzást,na azt is gyakorolni kell,az biztos.

Viszont Magyaroszágon vinni kell a WC-papírtól elkezdve az evőeszközig, bögréig mindent, arról nem is beszélve, hogy a műtősfiútól az ápolókig mindenkinek pengetni kell. És a kórházi ételt pótolni kell, mert sem minőségben sem mennyiségben nem megfelelő.

Három éve halt meg anyukám, 15 éven keresztül leukémiában szenvedett, tudom mit beszélek, és tudom, hogy sokkal többe került, mintha ez Ausztriában lett volna.

Háromszor voltam itt Ausztriában kórházban, 10 Euró naponta a napidíj, tehát 3000 Forint, és három fajta menü közül lehetett választani.

Ez a napidíj mintegy a "hotelszolgáltatás" egy része, amit fizetni kell, ebben az ételen kívül az ágyneműmosástól a takarításig benne van minden, tehát nem az egészségügyi, betegellátási része.

Köflach ha jól tudom Steiermarkban van, ez meg az A1-es autópálya mellett Bécstől 50 km-re Niederösterreichban.

Hát nyelvtudás nélkül nem megy, az biztos.

Nekem az nagyon szimpatikus itt, ha valaki beteg, vagy kórházba megy, nem kell tömött pénztárcával mennie, nincs hálapénz.

Úúú, ez a St. Pölten olyan ismerős. Anyukám Köflachban lakik.

Egyébként ő is mondta, hogy nyelvtudás nélkül lehet akármilyen papír...:(

Amikor kinn vagyunk mi is a kisfiammal, olyan rossz hazajönni. Pedig sokat gondolok a barátaimra, a testvéreimre. De szívesebben maradnék kinn. Ahogy írod, mindig találtál munkát, attól függetlenül, hogy "nem tolták a bársonyszéket alád." Itthon azért ezzel szemben sokkal de sokkal rosszabb a helyzet!

Csak példaként: német ismerősömnek súlyos balesete volt egy pár évvel ezelőtt, összesen 20 millió forintnak megfelelő összeget kapott kártérítésként. Nekem is volt balesetem 13 évvel ezelőtt, 1.910.282 forintot kaptam kártérítés gyanánt, azt is kb. másfél év pereskedés árán kaptam...

Sziasztok, én 1995 óta élek Alsó Ausztriában, St. Pölten mellett. Én férjhezmenés miatt jöttem ki.

Én is voltam itt munkanélküli, dolgoztam az elején, mikor kijöttem jogász diplomámmal és öt nyelv tudásával (angol, olasz, orosz, német, magyar) McDonaldsben, majd csemegepultnál eladóként, szaunabárban csaposként, szóval nem tolták a bársonyszéket alám. De valahogy nem volt teljesen kilátástalan az egész.

Amikor kijöttem a házasságkötés miatt, tervünk volt a férjemmel, hogy pár év múlva visszamegyünk Magyarországra (ő is magyar származású, 30 éve kinn élt már, a szüleivel jött ki), de azóta elváltunk, és az élettársam, akivel immár 5 éve együtt élek, echte osztrák, szóval az egészből nem lesz semmi, de őszintén szólva nem is szívesen mennék. Olyan depressziót érzek sokszor, vagyis inkább világfájdalmat odahaza.

Mi itt a normál középosztályhoz tartozunk, tehát nem dúskál az ember, meg a kerítést sem kolbászból fonták, de az embernek valahogy van jövőképe.

Igaza van, hogy a nyelv nélkül nem lehet boldogulni, sajnos a bőrömön tapasztalom. Amikor kiköltöztünk, azt hittem sity-suty meg lehet tanulni németül, hát nem. :S

Erika! Te merre laksz és mi a foglalkozásod?

Mi Ausztria Kärnten megye.

Nekem Anyukám lakik Ausztriában. Üveggyárban dolgozik a férjével együtt (aki osztrák). Mi is gondoltunk rá a párommal, hogy jó lenne kiköltözni, mert itt nem sok lehetőségünk van, ígyis eljár Pestre dolgozni, nekem pedig nincs munkám.

Páromnak targoncás, nehézgép-kezelői, nemzetközi fuvarozó, és nehézpótkocsis jogosítványa van. Ezzel lehetne érvényesülni, munkát találni Ausztriában?