Közös hang a felnőtt gyerekkel (beszélgetés)

Új év........

Egyre rosszabb a helyzet. :(

Ebben reménykedem én is.

BUÉK.

Ném mindíg léhet a kedvükben járni.

Remélhetőleg változik a helyzet.

Új év kezdődik

Ezt én is szívesen megteszem, megtenném. Volt idő, hogy én főztem rájuk, akkor az volt a gond, hogy fel kell jönni érte, nincs ideje rá, stb... úgy hogy ezt már eljátszottuk.

Ja, és a lefagyasztott ételt nem eszi meg, nem szereti. (ez csak egy apróság).

amikor a lányom felköltözött Pestre,mindent maga akart megoldani,

először nem szóltam,hagytam hagy próbálja,

tudta bármi van,megmondhatja,panaszkodhat,

egyszer kifakadt,dolgozik, haza megy ,mit főzzön,

hárman laktak az albérletben,két fiú lakótársa volt,

kérdeztem mit segitsek,

semmit,megoldja,

aztán csak az lett,hogy én úgy főzök ,hogy egyet lefagyasztok,és viszem ha megyek,vagy viszi ha hazajön,

a főzés alól mentesült,időnként viszek neki ezt-azt nem mintha ott nemlehetne kapni, de amit anyu visz az mindig jobb,

de úgykellett belőle kiimádkozni hogy mit segitsek,

de csak akkor megyek ha ,azt mondja,,,mami feljössz,,

naná még szép

Szerinted nekem kellene megoldani a lányom magánéleti problémáit?

Anyagilag még segíteném, ha nem kisnyugdíjas lennék, de lottózom.

Igazad van, én tévedtem, a 76-osban írta:

"Egyébként a testvérek egymásoz való viszonya jó, kisebb vitákat leszámítva, csak a nagylányom nagyon nehezen fogadja el (illetve nem fogadja el) mások véleményét, a testvéreiét sem."

Még szerencse, hogy a fórumindító okosabb, mint mi együttvéve: levonta a következtetést és nem veszi magára azt amit mi látunk bele a kapcsolatukba.

Egyetértek Michelle-lel.

Lehet, hogy lett neki szólva már "szépen", csak azt kb. elengedte a füle mellett.

Nem, nem küldöm el anyámat a búsba, ha bajom van. De ő felfigja, ha azt mondom neki: kérlek, most hagyj békén!

Érzed a különbséget?

De, minden lehet. Napok óta tekergetjük a témát, és fogalmunk sincs, hogy mi a valóság, mert a másik oldal vélmeményét sose fogjuk megismerni ;)

Még az is lehet, hogy a sokadik alkalmom volt, hogy a mama átgyalogol a kérésein, és most lett nagyon elege.

Oké, persze.

Csak itt a szülő azt nehezményezte, hogy VELE hogyan viselkedik a lánya.

Mintha csak ő lenne a középpontja mindennek.

Az unokák mit mondanak? Testvérek? Barátok?

Nem tudjuk. A fórumindító nem kérdezte őket. Szépen eldagonyázik saját fájdalom-pocsolyájában, hogy vele hogy beszél, viselkedik a lánya, pedig ő mindent megpróbált.

Nem róla van szó. De ő azon kívül, hogy megjegyezte, igen, magánéleti problémái vannak a lányának, azon túl nem lát, hogy vele hogyan viselkedik.

Nem lehet, hogy eddig anyuka nem vette a diszkrét jelzéseket, és most, mikor nyíltan meg lett mondva neki, mizu, még besértődik?!

Nem gondolnék ebben az esetben öngyilkosságra egyből. Nem az anyja az egyetlen kapcsolata a külvilággal. Vannak gyerekei, munkatársai.

Ez is egy stratégia, hogy azt mondja, hogy hagyd békén,te meg békén hagyod, mondván, ő kérte,aztán másnap felakasztva látod viszont.

Sokszor a hagyjál békén, egy felnőtt gyerek részéről segítsèg kérés, jelzés is lehet. Ilyenkor még van, hogy jobb is lenne egy, a kelleténél indiszkrétebb szülő, aki csakazértis utánajár, mert aggódik. Bár ismétlem, ezek a játszmák egy szülő előtt feleslegesek, de mindenkiben meglenne a félsz, hogy mire készül a gyereke, ha hirtelen eltaszítja magától, hiszen 39 évig mindenkivel normális volt.

De ez már nem a felnőtt gyerek nevelése,ugyanmár. Sőt,meggyőződésem,hogy már 5 éves kor után sem lehet igazán nevelni valakit a szó szoros èrtelmében,az egyénisége ott már eldőlt. Ez figyelmesség az anyja részéről mert nem ez lenne a földkerekségen az első eset, hogy valaki éppen nem tudom milyen sértettség miatt mást mond,amit szeretne.

És szerintem a fórumindító erre alapozta, hogy mégis vitte a tortát mert jobban ismeri a saját lányát. Tévedett. Vagy mégsem tévedett de a lánya még nem akarja megosztani vele, hogy mi a baj, sőt, meg is bántotta. De fogadnék, hogy nem az anyjával van baja.

Minden helyzet mas.

De ennyire fujni emiatt az anyjara - kicsit tul lett tolva.

Pontosan.

És én megkérdezném, mi baja, nem is egyből arra gondolnék, hogy velem van baja.

Persze, fáj a szülőnek, ha szenvedni látja a gyerekét, de az is biztos, hogy nem mindig tudja megoldani helyette a problémáit. De talán nem kellene azzal is tetézni, hogy szenvedés meg mártírkodás megy, hogy jaj, hát hogyne köszönthetném fel a saját gyerekemet a születése napján, amikor lehet (sőt, valószínű), hogy van nagyobb baja is annál, mint hogy az anyukája heppjével foglalkozzon.

Sajnálom, ha bárkinek is bántónak tűnik, amit mondok, én így gondolom. Ha a gyerekem, rokonom, bárki azt szeretné, hogy ne köszöntsem, hagyjam békén, ne nyaggassam, akkor én tiszteletben tartanám a kívánságát, és nem gondolnám, hogy én vagyok a világ közepe, hogy belőlem indul ki minden.

De ez én vagyok, és elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák.