Középkorú párok ahol csak az egyik halad a korral a másik nem, de irígyli (beszélgetés)

Jó gyereke? A mások szemében lehet.

Mt 7:20"azért az ő gyümölcseiről ismeritek meg őket"

Akkor tudod miről beszélek.

Édesanyám az utólsó évben még a konyha falát is kakival kente ki. Két lánytesóm nem törődőtt vele,mert már semmije se maradt,bezzeg míg volt neki...

Pedig nekik adott mindent, ők voltak a kedves gyermekei.'

Mégis hozzám szorult az utólsó öt évére szegénykém.Nem kaptam gondozót,csak kritikát az ellátás tökéletlenségéért:-( :Kishijján még nősülésen is gondoltam,hisz gondozópénzt csak házastárs kaphat.

Csodálatosak a törvényeink,ha elesettről van szó...

Inkább abba is hagyom,.Fő,hogy a végére megszeretett.Utóljára az anyáknapi virágomon el is sírta magát,mondván egy gyerekem maradt.Talán ebbe halt bele.

Nyugodjon békében.

.

A tönkretett éveket már nem adhatja vissza senki.

Valahogy kibírom ezt a néhány évet :(

De a fiamnak is példát kell mutatnom!

Bizony,én bevenném az iskolai tananyag közé az öregotthonok látogatását.Hasznosabb lenne a ma divatos programoknál.

Talán emberségre és az idősek megbecsülésére is rávinné az ifjúságot.

Kérlek nézz szét egy két ilyen "othon"bajod.

Itt is van mintának és nem a legrosszabb. Mégse kivánom senkinek.

Voltár már ilyen idősek otthonában?

Amikor siratják elhagyott otthonukat, a gyermeküket, a házastársukat :(

Látják a másik szenvedését, haldoklását :(

Ahol egy ágy és szekrényke az "otthon"?

A szemük az ajtóra szegezve...

vagy befelé fordulva alvást színlelve sírnak :(

Bizony ám...

Amíg van mit adni,van remény örökölni...

Sokmindent láttam már.Még itt is...

Egy másik példa:

Egy otthonba, ahol mentális problémákkal küzdő betegeket ápoltak, bekerült egy kb. 26 éves fiú, nevezzük X-nek. Aki addig nem ismerte, nem is értette, mit keres ott. A gondozók mondták hogy otthon többször tönkre zúzta a lakást, anyját megverte stb.

Volt egy másik beteg, a ki a sok pia miatt leépült, nem beszélt, egyedül még enni sem tudott, nevezzük Y-nak.

X egyszer csak elkezdett " segíteni" Y körül, gyakran kérte hogy öltöztessék fel, leviszi az udvarra sétálni.

Valakinek gyanús lett ez a nagy segíteni akarás, és megbízott egy embert, hogy nézze meg mit csinál X amikor leviszi Y-t. Az derült ki,hogy behúzta a bokrok közé és felpofozta. Mivel Y nem beszélt soha nem derült volna ki.

Ezután X még arról az emeletről is ki lett tiltva, amelyiken Y lakott, az ápolók és a gondozottak is figyeltek rá, hogy ne mehessen Y közelébe. Kb. 3 napig bírta, és amikor ismét rászóltak hogy menjen el Y szobájának a közeléből, egy olyan roham jött rá, hogy mindenki bemenkült a legközelebbi szobába. Ordítozott és mivel éppen ebédosztás volt, felkapta a 20-30 literes forró étellel teli edényeket és szétdobálta. Még jól megtermett férfi ápolók sem mertek a közelébe menni pár percig.

Az orvos, aki csak délután tudott kimenni, azt mondta, hogy ez azért volt, mert neki napi szükséglete az, hogy mások fölött legyen hatalma és amikor ezt már folyamatosan napok óta megakadályozták, jött a roham.Az édesanyja nagyon sokáig vívódott, mire eldöntötte hogy elhelyezi egy ilyen otthonban.Aki nem ilyen látványosan, törve-zúzva éli ki a lelki szükségleteit, az ellen nehéz védekezni.

Az én férjem is attól boldog, ha úgy érzi, hatalma van mások fölött, de ő nem ilyen látványos dolgokat csinál, ezért nehéz lesz rajtakapni.

Az a lényege a dolognak, ha valakinek mások bántása okoz örömöt, bármilyen módon megszerzi ezt az érzést.Valahogy úgy, mint a drogosok, nem számít semmi, csak meglegyen a napi betevő narkó.

Nálunk 25 év házasság, kb.22 évig soha nem volt veszekedés, mindent normális módon beszéltünk meg.

Az elhagyás most már nálam is etikai akadályokba ütközik, mert tudom, hogy romlik az állapota és apám úgy nevelt, hogy ha valaki bajban van, azt nem hagyhatjuk magára.De tesz olyanokat, amik az egészségemet rombolják és nekem is csak ez az egy életem van.Sokmindent végig gondoltam, de még nincs meg a jó megoldás.Tavaly pár hónapig külön éltünk, az alatt az idő alatt normálisan viselkedett. 2 külön háztartás azonban többe kerül mint egy.

Itt a neten próbáltam választ találni a kérdéseimre. Egy fórumon azt olvastam, hogy az elmebetegek ellen nincs törvényes védelem, egyetlen lehetőség, távol tartani magunkat tőlük.Amikor a törvény védelmet biztosít, akkor már többnyire késő.

Persze! Legkönnyebb azt bántani, aki nem tud védekezni.

"Menekülj, amíg nem késő!" Bánom, hogy korábban nem tettem meg, most meg nem olyan egyszerű a helyzet.

Most egy másik apróság.

Pár évvel ezelőtt kezdődött, hogy ha valami olyasmit tettem, amivel Ő nem szimpatizált, pl. elutaztam 2 napra, mert a munkám miatt fontos volt,egy addig szinte burjánzó, gyönyörű virágom nagyon rövid idő alatt hirtelen kipusztult.Előzőleg 20 éven keresztül soha nem fordult elő ilyesmi. Most pár hete kaptam egy cserepes virágot és 1 hét után elkezdett sárgulni a levele.Miután betettem egy olyan helyre, ahová csak én tudok bemenni,2 hét elmúltával szépen fejlődik tovább.Mielőtt azt hinné bárki hogy itt féltékenység játszik szerepet, elmondom hogy a virágot a sógornőm hozta, de én kaptam és ezt nehezen viseli.

Azért nem kell idegeskedni, csak figyelj minden apróságra!