Körülbelül meddig tart a kamaszkori hiszti vagy nevezzem akaratoskodásnak? (tudásbázis kérdés)
Az a lényeg,hogy kritikát ne kapjon a gyerek,mert arra csak daccal reagál.Nekem kettő volt kamasz,hát,nem volt egyszerű...De ha őszinte vagy vele,és ezzel eléred azt, hogy ő is az legyen veled,akkor már sínen vagy.
Hogy meddig tart az függ a szigortól és hogy igazuk van-e :)
Ha szigorúan fogod akkor kitolhatod a kezdetét de lehet hogy tovább tart!
Ha meg van amiben igazuk van akkor részben dacosság csak! De ugye szülőket meg nem lehet megnevelni :DDD
De átlag esetben szerintem kb 20 éves korukig. Persze ez nem egzakt úgyhogy tényleg egyénenként változhat...
Mondjuk ezeken az abszolút hisztiken azok könnyebben úrrá lesznek, akik belátják, hogy a fiuk/lányuk nem tutujgatni való kismacska ami az anyuka/apuka szórakoztatására van, hanem egy ifjú emberi lény, akinek szabad akarata van, és jogában áll úgy/ott/akkor pofáraesni, ahogy jól esik neki.
Nekem egy kamasz lányom van. Úgy ki tud öltözni, hogy a hajam is égnek áll. Ehhez képest mindig megdicsérem, hogy milyen csinos. Azóta kikéri a véleményem, és okosan, egy kicsit tudom csiszolgatni. Mindig megkérdem, hogy mi volt a suliban, persze a válasz: semmi. Jó, ezt én annyibahagyom, nem firtatom, később elkezdi mondani magától, meghallgatom, és nem fűzök hozzá kommentárt. Ha lazán veszi a szülő, meg lehet úszni a kamaszkor nehézségeit!
A kamaszgyereknek önbizalmat kell adni, mindenre amit csinál azt kell mondani hogy az jó. Dicsérni dicsérni dicsérni. És a kedves szülő ne akarjon helyette megoldani semmit, csak ha a gyerek kéri.
Nem kell sajnálni, félteni. Elég ha bízik benne az ember, a gyerek ezt megérzi.
Az én fiam most érettségizett, és az utolsó évben már nagyon kiborító volt Pedig előtte arany virág. Most hogy egyetemre mehetne még rosszabb a helyzett. Semmi sem jó amit én mondok. Tehát nálunk 18 évesen kezdödött teljesen el vagyok keseredve. Mit rontottam el?
Már előre rettegek - pedig még nincs is gyerekem - a kamaszkoruktól... Beszélgettem is anyukámmal. Én úgy érzem, hogy ez idő alatt úgysem jó semmi a gyereknek. Túl sokat szekálnak a szülők - jajj, hagyjanak már békén. Nem foglalkoznak vele - nem is szeretnek eléggé. A kérdés szerintem az, hogy a kamaszkor előtt meg alatt mennyire tudja ezekhez képest is jól kezelni a helyzetet egy szülő. Ha jól tudta, akkor 18-20 évesen helyre áll a rend, ha nem tudta jól kezelni, akkor már soha nem lesz az igazi a kapcsolat. Mára már iszonyú jó a kapcsolatom a szüleimmel, nem tudom, hogy mit csináltak jól eddig, nem tudnám leutánozni, de jól csinálták. És ugye vannak azok, akik egy évben kétszer beszélnek telefonon a szüleikkel, és karácsonykor látogatják csak meg őket, akkor is valami kis vagy nagy vita kirobban. Meg is lepett, mennyi ilyenről olvastam itt a fórumon. :-/
Nehezzen elitek ti is meg lattom.
Igen, igen, ismerős! :( Én is ilyen voltam, meg most a nővérem kisfia 10 éves, ugyanez, amit Te is írsz. Ráadásul már suli után bemegy a szobájába, egyedül akar lenni, ott elmolyol, meg elvan magába. Ha kérdezzük, mi történt vele, persze a válasz a szokásos semmi. Nagyon nehéz ilyenkor, kitartást Nektek! Nekem most 7 évesek a fiaim (ikrek) és nagyon öntudatosak, csökönyösek. Előre félek, mi vár rám. Ketten vágják ránk az ajtót, meg istenien tudják egymást erősíteni. Hát be kell látnunk, hogy ebben a korban a szülővel ciki, a haverok, a barátok a mérvadóak. Ezt el kell fogadni, türelemmel és nagy-nagy önuralommal. Szerintem itt ronthatják el nagyon sokan, sok kiabálás, majd én megmutatom, hogy én vagyok a szülőd, stb, stb. Ti ezt nem éltétek át?
Minden részvétem a sorstársaimé.Az én fiam 12 és fél éves.Most éli úgy mond a kis kamasz kort.Most éppen ott tartunk,hogy mindenen megsértődik.Ő mindig mindent jobban tud.Nem lehet vele leülni beszélgetni,megbeszélni a dolgokat,mert felpattan,és rám kiabál, hogy hagyjam abba a lelkizést.Most már nem felelnek meg azok a ruhák, amik eddig jók voltak.A barátok véleménye sokkal többet ér mint a mi véleményünk.Ráadásul azzal riogatnak, hogy ez még csak a kezdet, és lesz ez még ennél sokkal rosszabb is.
Nem a figyelmet akarja elérni a kamaszságával. Egy csomó mindent most ért meg, és nem biztos, hogy tetszik neki, hogy sok mindenben már majd egyedül kell döntenie, stb. Én rémes kamasz voltam, vitákkal, éjszakai diszkókkal, sok fiúval, barátnőkkel, cigivel, sőt, komoly öngyilkossági szándékkal. Ma már persze legyintek, ha eszembe jut, 32 éves vagyok, rendes, odaadó feleség, két ikerkisfiú édesanyja, dolgozom, tanulok még mindig, szóval minden oké lett. Ki kellett várni. Nálami is kb. 18-20 éves koromra jött helyre a kép. Kitartás és nagyon sok türelmet!
Szerintem,amíg ezzel éri el a figyelmet....Konkrét dolog esetleg?
Szerintem kábé 18-20 éves korra cseng le teljesen a kamaszkor minden hülyesége. Így 23 évesen már belátom, hogy a szüleim mindig jót akartak, és most már teljesen jó minden. :-)
De különben attól függ, mit értesz hisztin meg akaratoskodáson. Történ valami konkrét dolog most, amiért kérded, vagy csak állandóan ugyanaz a lemez megy?
Gyereke válogatja, én pl. megúsztam néhány hónappal mindháromnál.
Szia... Én most vagyok 21 nekem olyan 5-6 évig tartott :) előre is részvétem, magamra visszagondolva én katasztrófa voltam... Próbálj meg megértő és erős lenni, nekem nagoyn rossz volt,hogy anyum soha nem értett meg, inkább ordibált velem és ez nem megoldás, annál inkább ellent mondtam neki... Remélem gyorsan és viharmentesen átvészelitek. Sok sikert kívánok hozzá :)
Korulbelul meddig tart a kamaszkori hiszti vagy ugy nevezzem akaratoskodasnak.
További ajánlott fórumok: