Korrekt exférjek (beszélgetés)

Utólagos engedelmeddel kirakom ide, mert azt gondolom, hogy simán megbeszélhetjük itt:

Ezt írtad nekem priviben:

"

Ne haragudj hogy priviben írok, de gondolom velem lehet a baj, hogy még mindig nem tudom ezt elfogadni.

Akkor Szerinted nem kellett volna hinni a közös jövőben? Idegenekre kellett volna bízni a gyerekeket és házvezetőnőt fogadni, hogy az asszony is építgethesse a karrierjét? A gyerekeket pedig csak fényképen látták volna mind a ketten, esetleg hétvégén????"

A válaszom:

Nem haragszok, de jobban szeretek nyíltan véleményt írni.

De, kellett volna a közös jövőben hinni, de nem azon az áron, hogy a nő megreked egy szinten, amivel a jövője kockázatossá vált. Szakmát tanulni és "karriert" építeni nem csak úgy lehet, hogy közben idegen emberekre bízzuk a családunkat. Rengetegen tanulnak család és gyerekek mellett, aztán elmennek dolgozni, mert ez az élet rendje. Abból élünk, amit a munkákkal előteremtünk és nem abból, hogy eltartatjuk valaki által magunkat.

A főiskolát pl. én is csecsemő mellett végeztem el, illetve nyelvet is tanultam, nyelv vizsgáztam is. Ha én képes voltam végig csinálni, én, akiben semmi különleges képesség nincs, akkor bárki megtudja csinálni. És úgy, hogy nem volt bébiszitter, nem volt házvezető, hanem csak én, a férjem és nagymama.

Miért zavar az téged, ha egy asszony is építgeti a karrierjét?

Mint írtam már nem a középkorban élünk, hanem ez a 21. század, amikor mindenkinek van lehetősége mindenre. Nem hinném,hogy egy nőnek teljesen függeni kellene egy férfitól.

A te felfogásod számomra érthetetlen. Lehet, hogy nálad az asszonyverés is elfér a kapcsolatban? Még meg is érdemli, mert nem sikálta elég fényesre a férje cipőjét?

Na, ne! Egy nő nem csak arra képes, hogy férjhez menjen, gyereket szüljön, majd háztartást vezessen. Ez manapság nagyon kevés nőt elégít ki.

Egyenjogúság van! Egy kapcsolatban úgy kell szervezni a teendőket, hogy a nőnek is legyen ideje magára. Tanulhasson, dolgozhasson, tornázhasson, sminkelhessen, fodrászhoz járhasson, társaságba járhasson és még sorolhatnám. Ez nem csak a férfiak kiváltsága! Erre a nőknek is szüksége van!

Remélem, hogy egyre kevesebb nő lesz, akik alárendelik magukat egy férfinak, mert nem hiszik el, hogy létezik normális kapcsolat is és ők is megérdemlik.

Nem értettelek félre. A gyerekekhez van köze mindkettőnek, de egymásnak idegenek maradnak örökre.

A gyerekek támogatása teljesen OK, de az asszonytartás az nem. Ha volt olyan buta a nő, hogy belement egy ilyen megállapodásba, akkor vállalja a következményeit.

Sajnos ez van. ezért nem kell belemenni mindenbe...

Hát nem tudom....

Én nem osztom ezt az elképzelést. Én úgy vállaltam gyereket, hogy egyedül is fel tudtam volna nevelni minden segítség nélkül, és ez mindig is így volt.

Soha nem az lebegett a szemem előtt, hogy lesz majd egy férjem, aki eljár dolgozni, én meg nevelgetem itthon a gyerekeinket, hanem az, hogy nekem is legyen olyan szakmám, ami annyi jövedelmet biztosít, hogy kényelmesen megéljek egyedül vagy gyerekkel együtt.

Persze, nem vagyunk egyformák....:)

Azért az genyaság, hogy exférj fizet 6 ezer ft gyerektartást, vagy többen semennyit, mert magukévá teszik azt az elvet, hogy "gyerekét legolcsóbban a volt feleséggel tudja felneveltetni az ember". Igenis viseljen közös terhet akkor is, ha már szétváltak útjaik, ennyi belefér a korrektségbe.

Mondjuk vannak olyanok is, akik legyártanak két-három gyereket és farokcsóválva kilépnek, még jelképes rúgó mozdulatot sem tesznek, hogy betemessék a kakit, amit okoztak.

Persze, hogy vannak kivételek és nem is arról beszélek, hogy csak a nők járhatnak rosszul, hanem pont arról, hogy nem lehet úgy berendezkedni, hogy ne tudjon valaki egyedül is megélni.

Kinek jó ez?

Egyébként nekem teljesen mindegy, hogy mások, hogy csinálják, csak utána ne legyen nyafi, hogy az ex még arra se képes, hogy az addigi életszínvonalat biztosítsa, mert annyira nem korrekt. Még is, hogy gondolja azt valaki, hogy egy szakítás vagy válás után az az ember, aki egy idegen tulajdonképpen arra keres majd, hogy az exe jól éljen? Több lábon kell állni, hogy bármi van, ne kelljen nélkülözni, pl. egy ilyen esetben. Akárhogy is az ő gyereke/gyerekei, akkor is egy külön család lesz, nem? A családok meg saját magukat látják el és nem a szomszédot, nem? Sokan a saját családjuktól (szülők, gyerekek, stb.) nem számíthat még egy minimális segítségre se, akkor miért kellene egy idegen embernek segítenie. Gondolom a minimálisan elvárható gyerektartást megfizeti, ami lehet, hogy kevés ahhoz képest, ami eddig volt, de hozzá kell szokni ehhez a helyzethez.

Szerintem ez nem csak nők kelepcéje, hanem férfiak is megszívhatják, bár most nem ez a téma.

Náluk másképpen nyilvánul meg az elhagyatás következménye. Nem egyet ismerek, akik elzüllöttek, lecsúsztak, alkesszé váltak, vagy olyanná, mint egy kukafosztogató, főleg ha nincs lehetőség mamahotelbe visszamenni. Ők mire számítottak, mikor megnősültek? :) Kivételek vannak, ahogyan nőknél is.

Hát nézd! Ha egy nő képes ebbe belemenni, akkor szerintem meg is érdemli.

Mi az, hogy bárkiért is feláldozza magát valaki? Mi az, hogy közösen egy olyan döntést hoznak, ami csak az egyik félnek jó a másiknak meg esetleg hosszútávon csak hátrányos? Van olyan értelmes ember, aki egy ilyen megállapodásba belemegy? És miért megy bele? Annak reményében, hogy esetleg x évig esetleg luxusban él? Aranyásás?

Nem a középkorban élünk már, hogy egy férfi döntsön egy nő sorsáról, és ugye nem is a 19. században, amikor egy nőnek csak egy házasság nyújtott megélhetést. A nőknek gondolni kell a saját életükre, mert bármi történhet és akkor nem arra kell várnia, hogy majd az exe támogatja továbbra is. Milyen élet ez?

Lehet, hogy nem ő egyedül tervezte a jövőt, hanem együtt a férjével.Eltervezték mondjuk, hogy a férfi építheti a karrierjét, a nő pedig gyerekeket szül, akiket ő szeretne felnevelni és nem egy bébiszitter, mert nagyszülők vagy nincsenek, vagy nagyon messze élnek tőlük.Tehát szül három gyereket, amikor a férfi megbolondul és azt mondja, hogy neki ez mégsem jó így, esetleg talál egy fiatalabb nőcit.Ebben az esetben szerinted teljesen normális lenne, hogy otthagyja az asszonyt a három gyerekkel, anyagi támogatás nélkül, ő pedig él, mint hal a vízben, mikor az ő fizetéséből bőven jutna mindenkinek.Hangsúlyozom együtt döntöttek arról, hogy az asszony otthon marad (feláldozva a saját karrierjét) a család érdekében, hiszen a férj semmilyen részt nem vállalt a gyerekekkel és a háztartással kapcsolatos teendőkből, ami tudjuk nem kevés.(betegségek, éjszakázás,oviba suliba hordás, különórák,

főzés,bevásárlás,takarítás,kertészkedés stb.)

És akkor szerinted ebben az esetben teljesen normális, hogy a férfi átvághatja, megcsalhatja,azért mert ő hozza a pénzt.

A nő nem dolgozik legalább annyit, mint a férj.

Nekem erről mindig az jut eszembe, hogy az a nő, aki egy válás után rossz anyagi körülményű lesz, az vajon mit tervezett a jövőre? Azt, hogy mindig lesz aki eltartja majd? Eszébe sem jutott, hogy legyen egy jó szakmája és munkája, amiből meg tud élni a gyerekeivel együtt?

Nekem ez annyira fura. Miért kell arra várni, hogy majd más megoldja a problémánkat? Ha meg mégis arra számít, hogy mindig talál magának egy pénzes pasit, akkor nem kellene sokkal de sokkal elnézőbbnek lennie?

Nem tudom miért történt az ismerősöknél a válás, de ha én csak az eltartásban gondolkodnék, akkor tuti, hogy nem érdekelne, hogy megcsalnak, átvágnak, stb., hanem csak élnék, mint hal a vízben és fogyasztanám a pénzvizet:D

Annak, hogy mit mond most, meg az, hogy mit tenne ha szétválnátok, semmi köze egymáshoz.

Aki válás esetén becsukja a pénztárcáját, az sem mondja békeidőben, hogy majd el fogja zárni a csapot.

Hú hát nekünk eszünkbe se jut ilyenekről beszélgetni.

Inkább a jövőbeni terveinkről szoktunk. 😶