Korral járó elvárások.... (beszélgetés)

Az emberek olykor sokkal többet szeretnének tudni mint amennyi rájuk tartozik.

A legtöbben meglepődnek a válaszon és nem értik miért nem tartozik rájuk a dolog...nos azért, mert nem az ő életük.

A mondat tatalma lehet, hogy bunkóság de el lehet mondani kedvesen is ezt a mondatot, bár így is szokott meglepetést okozni, és feltenni olyan kérdést, hogy mikor szeretne gyereket igen is illetlenség,sőt tolakodó, mert ez olyan mint ha azt kérdezné mikor szeretkeztek, szóval nálam ezek a dolgok mások előtt tabuk.

Minden életszakasznak megvan a maga általános elvárása, amit az emberek tolmácsolnak, ami lényeges, hogy te mit szeretnél.

Haladj a saját ütemed szerint minden más le van tojva.

Továbbra sem értem. Hozzám még egy vadidegen ember sem jött oda megkérdezni, hogy...

Ha meg ne udegen, miért ne kérdezhetne, legfeljebb (udvariasan!) megmondom, hogy erre miért nem akarok válaszolni.

Felhőjáró: ha valóban ilyen stílusban reagálsz egy ismerős kérdésére, az igenis bunkóság. És az sem mentség, hogy illek-e ilyeneket lérdezni vagy sem. Szerintem.

Én soha sem törődtem az emberek elvárásaival!

13-évvel idősebb a párom,25-éves a kapcsolatunk:))

Nincs papír,semmi sem szabályos,de működik !

Nem is igazán értik,de kit érdekel!!!

Légy önmagad,és máris harmonikus vagy :)

Szia

Ez egy örök nyűg minden korban szerintem. A természetes társadalmi beilleszkedés része.

Meg kell tanulni kivédeni és/vagy kezelni.

Pl a saját anyám már tudja hogy nem érdemes a témát felhozni mert tudja hogy mi jönne akkor.. és azt nem akarja :D

Bár szegényem néha belefut ebbe a hibába de na.. ki tökéletes :)

aki nem ismer annyira az is hiába kérdez. vagy nem válaszolok vagy a "Majd ha eljön az ideje" válasszal élve rövidre zárom a témát.

Szóval ne stresszelj rajta. csak lazán ;)

...nem kell messzire menni.Elég itt a Hoxán megnézni, hogy milyen fórumok vannak időnként kiírva...na azok között vannak olyanok amik aztán tényleg kimerítik a magánügy kategóriát.Főleg amikor panaszkodni kell, meg "életünk párját"szapulni...Akkor nem számít hogy kiteregetjük a magánügyeinket?!

De az, hogy van egy fiatal lány, aki boldog párkapcsolatban él, és megkérdezik, hogy mikor lesz esküvő, meg esetleg gyerek, ezt miért kell rögtön vájkálásnak felfogni?!

Én ezekre a kérdésekre nagyon egyszerűen szoktam felelni, bár lehet bunkónak tartanak e miatt.A válaszom csak annyi, hogy ez magánügy és nem veled fogom ezt megbeszélni.

Ha megsértődik ő baja engem nem zavar, de legalább nincs több ilyen jellegű kérdés.

Lehet hogy csak nyitni szeretne feléd, próbál valami közös?!témát találni;)

Ha egyszer válaszolsz, biztos nem fogja megkérdezni másnap(is)

Valamennyi közötök csak van egymáshoz, ha megkérdezik...

Tőlem is számtalanszor megkérdezték, de soha nem olyan "akihez nem sok közöm van", ahogy te írtad.

Azért dühít, mert pl olyan emberek kérdezik, akikhez nem sok közöm van. Semmi köze hozzá. Különben meg én sem kérdezgetem tőle, hogy hányszor fekszik le a férjével. Ezek a dolgok annyira ránk tartoznak, szerintem.

Meg hát eleve a pletyka van az emberekben, hogy minél többet tudjon. Majd, ha karikagyűrűt lát az ujjamon, akkor kérdezzen.

Ez nekem is eszembe jutott...Gondolom nem állítják meg az utcán, és vadidegenek kérdezik tőle.Akkor értem, hogy kiakad, hogy mi közük hozzá.

A szülők, nagyszülők -talán-azért kérdezik,és nem feltétlenül az elvárások miatt mert szeretnék, megérni, a része lenni;)

Engem is dühítenek az ilyen kérdések, főleg mivel majdhogynem vadidegenek kérdezgetik a pocakomat látva, hogy mikor mentem férjhez stb. és mikor közlöm, hogy nem mentem és nem is tervezem engem néznek teljes idiótának vagy "könnyűvérűnek". Az idősebb 50-60 és fölötti korosztályban még rendesen élnek a sztereotípiák.

A másik ami dühített, a barátnőm terhességével kapcsolatos. A férje otthagyta 2 hónapos terhesen és így én voltam a "párja" aki terhes tornára kísérte és fogta a kezét a szülésnél. Hát elég durva dolgokat súgtak a hátunk mögött... arról nem is beszélve, hogy alig engedtek be a szülőszobára, mert sem apuka, sem családtag nem vagyok...

Szia!

Ne foglalkozz a kérdezősködőkkel. Teljesen más világot élünk, mint amilyen anno 20-30 éve volt.

Úgy alakítsd az életed ahogy neked tetszik! Manapság egyáltalán nem kirívó eset az hogy 25-30 éves emberek még inkább csak úgy "elvannak", élnek, élményeket gyűjtenek, tapasztalnak és a család csak ezután jön. Már rég nem ott tartunk, hogy egy 20-22 éves nőnek elvárás hogy férje, és minimum 1 gyereke legyen.

Én szerencsés vagyok, legalábbis egyelőre úgy néz ki (bár én sem terveztem fiatalon a családalapítást, csak így alakult, de pl férjhez nem mentem és ha nem muszáj nem is fogok, bár kérdezik, hogy mikor és miért nem); de volt osztálytársaim akik nem tanultak tovább 20onpár évesen férjhez mentek, gyereket szültek, akár többet is és most 30 fele közeledve, válnak, marakodnak, mert rájöttek, hogy még nem is éltek, de máris olyan felelősséget vettek a nyakukba mint a család, ami valljuk be őszintén eléggé lekorlátozza egy fiatal "lehetőségeit".

Tulajdonképpen mi az, ami zavar? Hogy megmondják, mit kell tenned? Nem momdja meg senki. Csak kérdeznek. Mert bizonyos kor után a kaocsolatok -általában- ilyen irányban haladnak. Ez nem kötelez semmire.

Gondolom, vadidegen emberek nem kérdezgertnek. Akkor meg miért nem tudod úgy értékelni, hogy a téged ismerő, és gondolom szerető ismerősö, hozzátartzozók, családtagok megkérdezik, hogy mi van veled, mik a terveid? Biztosan nem a saját korosztályod kérdezi. Ha válaszolsz, már van egy jó napjuk, mert ezzel egy kicsit részesei az életednek, te is örülhetsz, hogy törődnek veled,örülj, amíg vannak ilyan hozzátartozóid.

Miért a düh benned?

Szia!

szerintem az a legfontosabb, hogy Te mit szeretnél.

Persze szerencsés, ha 26 évesen családot alapítasz, szülsz, stb., hozzáteszem nekem pl. világ életemben fontos volt, hogy mielőbb megtaláljam a társam, mielőbb gyerekeim legyenek. De utóbbi "csak" most jött össze, hiába voltak más terveim. De jól érzem magam és ez a lényeg.

Egy életünk van és az a legfontosabb, hogy azt úgy alakítsuk, ahogy nekünk jó. Ha Te még nem szeretnél gyereket, vagy lakást venni, akkor sincs semmi. Sokan gondolják úgy, hogy vannak kötelező dolgok, persze mert ők ragaszkodnak a biztoshoz, hogy ha "ez és ez meg lesz ekkor és ekkor, akkor tuti jó lesz nekem". De és ha nem?

Annyira nem szeretem akkor állandóan kérdeznek, hogy miért nem úgy csináljuk, ahogy ők teszik? Miért kéne? Már eljutottam odáig, hogy erre két válaszom van: 1. ez az én életem, nekem így jó, éld a tiéd és fogadj el engem így. 2. azért kötsz belém, mert a tiéd nem sikerült úgy, ahogy akarod?

Nekem nem is az a problémám ezzel, hogy miért KELL megtenni ezeket a dolgokat, hanem inkább az, hogy miért kell MEGKÉRDEZNI? Szerintem ezek annyira mélyen magánügyek, hogy legfeljebb a saját gyerekemtől kérdezem meg (majd) őket.

Egyébként 49 éves vagyok, tehát nem abban a korban, amikor idős nénik-bácsik arcot csipkedve ezt kérdezgetik tőlem, de akkor sem találom ezt jogos kérdésnek.