Konfliktuskezelés (beszélgetés)

Köszönöm

Nem, nem.

Nem tudom sajnos, mert nagyon kevés az információ így elmondva, de mivel legtöbbször ez a forgatókönyv, el tudom képzelni. Minél több időt vársz, annál inkább előfordulhat az, hogy azt érzi, nem fontos neked a személye, a kapcsolatotok és nem lesz visszaút. Neked kell eldöntened, hogy így is megéri-e.

Ja, csak csodálkoztam, azt hittem a gyereke ott van, amíg ő megy sértődni. :)

Gondolod, hogy nincs más út?

Ha tényleg fontos neked, akkor szerintem ne törődj azzal, hogy te közelítesz felé egy-egy veszekedés után. Ilyen esetekben mindegy ki teszi meg az első lépést, lényeg, hogy mi a következő lépés, ő hogyan reagál. Ha ilyen félelmei vannak, akkor pedig érthetőbb, hogy ilyenkor elmenekül.

Van köztünk 10 év korkülönbség. Mindig azt mondja, hogy én majd úgyis elhagyom. Meg hogy nem fogok kitartani mellette és hogy nem hisz ebben a kapcsolatban. Azt hiszem ő fél, hogy újból csalódik. Ezért nem is akar igazán közel engedni magához.

Sokszor leírtam neki mit érzek és mennyire szeretném, hogy működjön, mennyire fontos nekem. A kezdeményezés sorokban történt mindig. Személyesen elérhetetlen ilyenkor. Most kivételes alkalom, hogy nem kerestem. Csalódott vagyok, hogy újra eltűnt.

Meg kell tanulnotok egymás nyelvét. A keress valaki mást valami olyasmit jelent, hogy fontos vagy neki, sértettséget érez, amiért valami nem jó neked úgy, ahogy van.

Az egyszeri sógorom levelet írt a feleségének. Nem lehetett vele semmit megbeszélni, mert egykettőre rikácsolni kezdett :) ... tudom, hogy itt nem ez a helyzet, de alkalmazható. Ha nem lehet szóban kommunikálni, lehet írásban :)

Persze. De ahhoz elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. A mindennapi életben pedig vannak konfliktusok mindenhol, nem tud egy nő mindig csak mosolyogni. Akit szeretünk akkor is szeretjük, ha rosszkedvű, vagy nyűgös, fáradt. Ahogy én is őt. De sose tűntem el mellőle.

Nem! Övéi meg enyémek a közös programoktól, nyaralástól, közös hétvégéktől, közös együtt alvásoktól nőttek össze. Közös a felügyeletük, a gyerekei sokat vannak vele, így velünk is. Szeretnek egymást is, engem is, én is nagyon őket.

Mihez pontosan?

Kevés idő még ez.

Egy éve

Mióta vagytok együtt? Kicsit úgy tűnik ezek alapján, hogy ragaszkodik a függetlenségedhez.

Hangos szó sose volt! Egyikünk sem kiabált sosem. Egyszerű beszéd.

Elmondom mit hogyan szeretnék, én is szívesen meghallgatnám, de ő semmit s emond, viszont rávágja, hogy ha nekem nem tetszik ami van keressek mást. Azon, hogy mondok valamit sértődik meg. Például hogy szeretném, ha több időt töltenénk kettesben. Fontos a kettesben töltött idő. Egy közös sütizés, kirándulás vagy csak egy séta. Kivitelezhető is lenne, de nehéz rávenni. Ez nekem nem esik jól, ő pedig megsértődik rajta. Azt mondja erre, hogy hisztizek. Egy darabig össze-vissza jött. Sose tudtam mikor és könnyedén le is mondta fél órával előtte, mire vártam vacsorával. Persze hogy rosszul esett. Ha elmondom hogy rosszul esik ez, már meg is sértődik. Változtatott sokmindenen. Már elmegyünk kettesben is, nem mondja le a jövetelt, és a hét nagy részében itt alszik. Reggelente korában mindig elrohant. Hiányzott a néha egy közös reggeli...ezt elmondtam és ezt is eltűnéssel jutalmazta. De utána változtatott ezen is. Az eltűnésein nem tud. Ez pedig felőröl.

De milyen jellegű a konfliktus? Kiabáltok? Vagy mit kifogásol, mi zaklatja fel, mit akar kerülni ebben a szituációban?

Sosem azonos. Mindig más. Nem visszatérő, hétköznapi életben és párkapcsolatban előforduló dolgok. Egyedül a reakció visszatérő.

Azt lehet tudni, hogy mi a konfliktus és milyen jellegű a vita?

Az embereket nem lehet, de a helyzeteket meglehet. Tudni szeretném ÉN hogy mivel érhetem el, hogy ez a változás bekövetkezzen általam. Nem tőle várom el, hogy így vagy úgy viselkedjen. Szeretném ha én mint nő tudnám a kulcsát...ennek a kérdésnek.

Azért vagyok vele, mert szeretem. Igen. A duzzogást hidd el nem. Lelkileg nagyon megvisel.

Nehéz volt a házassága, konfliktusokkal teli. Az mondja utál vitatkozni. Így oldja meg. Én azt szeretném ha rájönne, hogy a konfliktus nem mumus. Szükséges. Onnan tanuljuk meg, hogy a másiknak mi a jó. Hogy együtt hogy a jó.

Azért vagy még mindig vele, mert szereted.Minden jó és rossz tulajdonságával együtt.Azt is szereted, hogy duzzog, mert különben egyszer se fogadtad volna vissza.

Én úgy csinálok, mikor visszatér, mintha csak egy kg kenyérért ment volna. Sose boncolgatom, nem hánytorgatok. Csakhogy hozzá lehet szokni ahhoz is, hogy "na most elmegyek egy hétre és úgyse raplizik a másik mikor visszatérek."