Költözés, új iskola - Hogy mondtad el a gyereknek? (beszélgetés)

Minimanócska egy új ötletet adott, talán segít átlépni az akadályt.

Gondolom az új lakásban a fiadnak lesz külön szobája. Ha esetleg azt kezded el vele megbeszélni, hogyan szeretné berendezni, milyenek legyenek a falak, szeretne-e még bele valami pluszt... tehát hogy érezze, ez az ő új kis birodalma lesz, és annak kialakításában ő dönt... talán egy kicsit feldobja. Ki tudja?

Nekem annak idején minden költözésnél (sokat költöztünk városon belül...) anyám azt mondta, hogy költözünk, jaj de jó lesz, új lakás, új szoba, és lesznek új osztálytársaid, mert végül is mindegy, hova jársz. Hát alkalmazkodtam. Annyira elllentmondást nem tűrő volt mindig is, hogy eszembe se jutott megkérdőjelezni. Így volt, hát így volt. :(

Én azért szeretném, ha a gyerekemnek lenne egy biztos pont legalább az életében, törekszem majd arra, hogy ne hárítsam rá a felelősséget, de közben megadjam neki mégis egy esetleges költözés alkalmával azt, hogy kifejezhesse a véleményét. Tudom, ez most nem volt 100%-ig válasz a kérdésedre, de nekem ilyen irányból van ezzel kapcsolatban élményem.

Lehet, ez bennem is megfordult. A viszonyuk jó, de nem az az igazi, szerintem benne azt láthatja a fiam, hogy "elvesz" tőle, holott NEM!. Csak neki így csapódhat le. Az apukáját már elvesztette a válással , és anno ahogy a gyerekpszichológus mondta, ezzel ösztönösen beindul a gyerekben a para, hogy akkor anyát is el fogom veszíteni (pláne, ha mellette megjelenik egy új férfi)

Nagyjából most is együtt élünk, sok közös nyaralás, hétvége, közös programok vannak már mögöttünk.

Sajnos nem tudom tényként közölni vele. Először fél éve merült fel, zokogott, de megállítathatlanul. Elmondtunk mindent, hogy minden jobb lesz (de tényleg, a környezet, a lakás, a suli, minden). Ő megszokta ezt, nem akar menni. De világéletében ilyen volt, egy apró változástól kiborult és elképesztően ragaszkodó mindenhez ( a legutolsó mütyür játékához is). Biztosítottam afelől, hogy minden jön velünk.

Azt nem tudom pontosan hogy jó lesz- e így (a kérdésed nagyon jó), mert nekem is új dolog, az ember bízik és hisz, hogy minden rendben lesz az új párjával, hiszen szeretjük egymást.

Kilenc éves voltam, amikor új lakásba költöztünk, a város teljesen másik részére és logikus volt, hogy átírattak minket szüleink a néhány házzal arrébb levő iskolába... de meg sem fordult a fejünkben, hogy ez gondot okozna bármelyikőnknek is. Pedig új iskola, új osztálytársak, új tanárok...

Azon kívül, amit Indhikai írt, még felmerül egy másik kérdés is:

- hogyan viszonyul a fiad leendő párodhoz, milyen a kapcsolat közöttük, nem lehet, hogy inkább ez ellen az új családi felállás ellen tiltakozik, csak az iskola-váltásra fogja???

Éltetek már együtt háromasban és a fiad elfogadta-e az új apukát, vagy az új iskola mellé még az új apukát is el kell neki fogadnia????

Én inkább itt keresném a tiltakozás okát!

Hűha, nagyon nagy igazságokat mondasz.

Hasonló helyzetekben, gyerekként, én úgy éreztem, hogy anyám rám bízza a döntést. Ez nyomasztott, mert átéreztem a döntés felelősségét, amire 8-10 évesen nyilván nem voltam még érett.

Szia. Görcsölsz amiatt, hogy a gyerek mit szól, hogyan éli meg... ettől ő is bizonytalan lesz, ez pedig az általad említett tagadásba, urambocsá verbális agresszióba fog átmenni.

Te pontosan tudod, hogy ezt akarod, és így lesz jó?

Ha igen, akkor így közvetítsd! A kisfiadnak ezeket tényként közölsz, költöztök pont, reméled, hogy minden jól fog alakulni, új környezet, új iskola, új barátok, ehhez igyekszel mindent megadni, támogatni. Jelezzen, ha bármiben segítség kell.

Szeriiiintem.... Én legalábbis valahogy így csinálnám. A gyereknek nagyon fontos, hogy valaki olyan van mellette, aki tudja merre tart, tudja, mit csinál. Ha bizonytalan vagy, lebegtetsz dolgokat, félsz, a gyerek megérzi, és szétesik, ami mindenféle dolgokat generál(hat) később.

Sziasztok!

Párommal két év után előkerült a téma, hogy szeretnénk összeköltözni.Ő Budapesten lakik, én kisvárosban, a város mellett döntöttünk sok szempontból, de vhol peremkerületben.A kisfiammal már többször beszélgettünk erről az egészről( ő 11 éves, most kezdte a felsőt), de hallani sem akar új lakásról, új iskoláról meg pláne (annak ellenére, hogy nincs sok barátja, és az iskolát sem igazán szereti). Az új lakás nagyon szép amit kinéztük, meg is mutattuk neki (persze mindent feltételes módban), de az volt a reakció amire számítottam, hogy nem érdekli. Ő megszokta ezt, ő szeret itt lakni, meg az iskolát is. A kérdésem az lenne, kinél hogy ment, mennyi idő telt el az első beszélgetések és a költözés között,a gyerek hogy vészelte át a sok változást stb. Köszönöm előre is!