Kiszeretett belőlem a férjem (beszélgetés)

Az inkább neked szólt, mint a gyereknek. Hatást akar gyakorolni rád és kihasználja a beteg gyereket. Kapóra jött neki. Pf...

Visszamenne az! És vissza is fogod engedni! ;)

Én is ezt javasoltam két oldallal ezelőtt. Tehát, ha két ilyen különböző ember hasonló véleményre jut, abban lehet valami.

A gyerekkel kapcsolatban meg helyezd a kapcsolattartást más alapokra: engedd, hogy jöjjön, de szabd meg, hogy mikor és hogyan. Szerintem abból nem kellene, hogy gond legyen, ha te megmondod, hogy mondjuk hetente kétszer feljöhet, de a csaj nélkül. Te meg addig csinálsz magadnak programot. Így nem tud téged sem érzelmileg befolyásolni, míg ott van, és te is ki tudod engedni egy kicsit a fáradt gőzt, vagy csak intézed a dolgod. Ha eltiltod a gyerektől, akkor az később visszaüthet, akár a bíróságon, akár otthon - biztos nem szeretnéd, ha pár év múlva megvádolna a gyereked, hogy elmartad az ő "drága" apukáját.

Döntsd el, mit akarsz!

Párterápia csak akkor, ha a férjed is partner benne.

Lehet, hogy a terápia hatására építi le a nőt.

Vagy nem.

De legalább tiszta lesz a lelkiismereted, hogy te mindent megpróbáltál.

Fenntartom a véleményem: engedd el ezt a kapcsolatot,minél előbb, annál kevesebb sérüléssel fogsz kiszállni belőle.

Állj már be a tükör elé, nézz bele a saját szemedbe, és döntsd el, hogy mit akarsz! Nem bántani akarlak, de láthatóan fogalmad sincs róla.

Vedd ki a képletből a nőt, és azzal kerülj tisztába, hogy te mit akarsz. Ha kell még a fickó, menjetek terápiára, ha nem kell, menj egyedül, rakd össze magad, és arccal az élet felé.

Te döntsd el, hogy mit akarsz, ne hagyd, hogy hintáztasson.

Nem az a baj, hogy a párterápia kemény, hanem, ha a f.i férje nem is akar belekezdeni.

Amit eddig leírt, abból nekem úgy tűnik, hogy a férje már nem akarja ezt a kapcsolatot.

Hát.. pedig hidd el, nem reménytelen.

Miért baj az, ha a párterápia kemény? Amúgy annak nem feltétlenül az a célja, hogy a házasságotokat megmentse, hanem az, hogy akárhogy alakul, mindenki tovább tudjon lépni, le tudja vonni a tanulságokat, és igen, egy komoly tükröt tartson elétek. Ha végig tudjátok csinálni.

De anélkül is.. csak idő kell mindenkinek.

Engedd el.

Minél előbb, annál jobb.

Ha túl vagy az első megrázkódtatáson, próbáljatok közösen megállapodni a gyerekkel kapcsolatos kérdéseken, majd a vagyoni dolgokon.

Ezt a pasit el kell engedni. Most el kell engedni, minden más csak ront a helyzeten. Hogy később visszatalál-e hozzátok, az idő fogja kideríteni. A bizalom majd egy más kérdés, hogy helyreállítható-e. De ha te most fenyegeted, meg "bünteted" a láthatással, meg egyebekkel (vagyonmegosztás pl.), akkor nem fog beléd visszaszeretni, csak még messzebbre taszítod. Persze ami nektek jár, az jár, de igazságosan. A gyerek érdeke meg előbbre való bármelyikőtöknél. Ez a legfontosabb.

Aztán ha esetleg később visszajön, addigra lehet, hogy már neked nem fog kelleni.

Attól meg ne félj, boldogulni fogsz egyedül is. Minden megoldódik, szépen lépésről lépésre kialakul az újfajta életetek is.

Nagyon sajnállak, szörnyű érzés lehet ez az egész. :( A helyedben első körben talán arra koncentrálnék, hogy ne mérgesedjen el a dolog. Ha válás lesz a vége, akkor nem mindegy, hogy hogyan kezelitek egymást. Biztosan törekednék már most arra, hogy a gyerek felett ne kezdjetek el civakodni, mert később mi lesz ebből vajon? Amikor majd a vagyoni részen is elkezditek, stb... Jobb lenne, ha békével egyezségre tudnátok jutni a dolgok kapcsán, és megtalálnátok a közös nevezőket. De ha már most nem engeded el a gyereket az apjával, nem hagyod hogy lássa, akkor ez nagyon eldurvulhat, az meg senkinek nem érdeke. A gyereketeknek meg pláne nem. Első körben őt nézd.

Egyébként én nem tartom kizártnak hogy helyre lehessen hozni, de valóban iszonyú nehéz ügy ez. :( És tényleg úgy fest, hogy ő már döntött.

Hiszen döntött, ez a napnál is világosabb.

A csajt választotta.

Te mit nem értesz ezen?

Sokkal könnyebb lenne segíteni, ha nem anonim módon regisztrálnál.

Szerintem nagyon előreszaladsz mindenben. Nem Te vagy az első, és nem az utolsó akivel ez megtörténik. Ráadásul a legtöbben a válás mellett döntenek, holott lehet(ne) rendezni, fel lehet építeni egy életet újra, akár egy ilyen helyzetből is. Igen, bármennyire is fura, lehet most összezavarodva a férjed. Fogalma sincs mit akar, mit tegyen, nem védeni akarom, csak ismerem a szitut. Az én gyerekeim végül is teljes családban nőttek fel, és és a mai napig együtt vagyunk, túl tudtunk lépni rajta, és azóta még sok mindenen. A mai napig nem bántam meg.

Felesleges most még láthatásról, hitelről, vagyonmegosztásról beszélni. Engedd el, ha menni akar. Lehet, hogy hamar rájön, nem ilyen lovat akart. Magaddal kezdj foglalkozni, de ha van módotok, azért próbáljátok átbeszélni, hogyan jutottatok el ide, mit láttok problémának. Ez mind a kettőtöknek a javát szolgálná, akkor is, ha nincs visszaút. De hiszem, hogy sokszor lenne visszaút, ha nem csak az egónk mozgatna.

Valóban borzasztó helyzetben vagy érzelmileg, és nem is arról van szó, hogy ő legyen az, aki diktálja a feltételeket és te pedig ugrálj ahogyan ő fütyül. Nyilván van egy napi rutinod, és nem arról van szó, hogy amikor neki kedve tartja betoppan. Ezek az alapok, ezt kell lefektetni, és beosztani hogy mikor hogyan oldjátok ezt meg. De azért az, hogy te kijelented, hogy legfeljebb 2 hetente engednéd hogy lássa.. Nagyon erős. Bár szerintem simán oda lehetne neki adni, de ha nem szeretnéd, akkor másképpen kell ezt biztosítanod.

Mindenki, de legfőképpen a gyereked érdeke, hogy ne legyen belőle huzavona. Szerintem az ő érdekeit tartsd szem előtt. Az márpedig az nem más, hogy láthass az apját, és nem 2 hetente.

Mindenki számára az az egészséges, ha a láthatásból nem lesz hajcihő, hanem ketten megtudtok úgy egyezni hogy mindenkinek jó legyen. A helyedben az első perctől erre hajtanék. Jó lesz az, ha elmérgesedik köztetek?

Mivel van egy közös gyereketek, ráadásul ilyen pici, így nem fog kiszállni az életetekből. Vagy jó lenne, ha kiszállna, de a gyerektartás érkezzen? Ez nem így megy.

Nem arról van szó h nem akarom odaadni, csak jelen pillanatban azt sem tudom hol lakik mert még ebben sem tudok neki hinni mást mond mint ami egyértelmű.

És igen egyenlőre nem akarom h elvigye otthonról.....nem azt mondtam nyílván h eltiltom tőle....csak azzal hogy ő szinte ki sem akar szállni az életünkből mert ha kell minden nap jön azzal az én helyzetemen nem könnyít és igen még friss a dolog ez nyílván változni fog

Tőlem akárhányszor leírhatod. Egy házaspár közös gyerekéről beszélünk. Majd válás után, ha a bíróság dönt a felügyeletről, lehet stopperórával mérni az időt.

Addig - bár utána is egészséges lenne - a gyerek érdekeire kellene tekintettel lenni, nem a sértődöttségre.

Nem gondolom, hogy egy akármilyen korú gyereket ne lehetne korlátlan ideig az apjára bízni abban az esetben, ha az felelős és jó apa. Igen, ő ment el otthonról, de a közte és a gyereke közti kapcsolatot miért kéne korlátozni emiatt?

Mondjuk persze lehet bírósági döntésekre várni, meg kínozni vele a csalót, csak éppen a gyerek lelke megy majd rá. De sebaj, ugye?