Kistesó egy érzékeny léleknek (beszélgetés)

Szerintem ennyi idősen ez egyáltalán nem valami kirívó eset, nagyon sok kétéves sírós és fél az idegenektől. Ahol nagyobb a család és gyakran találkoznak, ott szerintem ritkán fordul elő ilyen.

Nem tudom, jár -e közösségbe, illetve mikor tervezitek, akarjátok -e bölcsibe, oviba adni. Az sokkal nagyobb törést okozhat, mint egy kistestvér, de hosszabb távon mindenképp szükséges, na meg kötelező is... Az viszont nem lenne szerencsés, ha a tesó születésével egybeesne a közösségbe adás, vagy előtte, vagy utána kellene.

Szerintem a ti esetetekben pont hogy nagyon jót fog neki tenni egy testvér. Azt is megérzi a gyerek, mikor a szülők nagyon rátelepednek érzelmileg (nem negatívan értem), mikor ők az egyetlenek, ő a "kisbaba", ettől is lehetnek félénkebbek.

Nálunk a kislányom unokatesója ugyanilyen. Most 5.5 éves, az utóbbi hónapokban jutott el odáig hogy nem sír ha meglátja a lányomat, mostanra jól megértik egymást, de még mindig nehezen oldódik fel, kb. egy óra kell hozzá miután odaérünk. Elhozni hozzánk még mindig nem lehet.

Ők is két gyereket terveztek, de az 5 év alatt sosem érezték úgy hogy ne lenne túl nagy törés. Mostanában merült fel, hogy esetleg lehetne, és szerintem jól tették, hogy kivártak.

Pontosan ezt gondolom én is, és pont ezt tapasztaltam.

Egyébként pontosan miben nyilvánul meg, hogy ő egy érzékeny lélek?

Hát akkor szerintem ezt eldöntött kérdés... :)

A lányodat szinte biztosan megviseli a tesó érkezése, de majd túl lesz rajta.

Na, az olyan nagycsalád, ahol nem vállalják fel a vállalt gyerekeket, szerintem nem helyes. Nagyon pártolom a nagycsaládokat, de én is kérdeztem már olyat, hogy "minek ezeknek ennyi gyerek?! Mert megszülték őket, aztán alig foglalkoztak velük.

Ha meg a nagyobbak nevelik a kicsiket, az végképp elfogadhatatlan. A szülő nem ruházhatja át a gyerekére az ő vállalását!

Nekünk volt a családban olyan, aki négyévesen egy párnával akarta megfojtani a csecsemő testvérét, annyira ki volt rá akadva, hogy ő most már nem egyetlen gyerek. Később pedig hihetetlenül megszerették egymást, ami felnőtt korukban is tart.

Egy kicsi gyerek sok mindenben nem tudja, mi a jó neki. Végigolvastam a hozzászólásokat, és ennek ellenére az a véleményem, hogy még mindig sokkal jobb, ha lesz egy testvére, aki ellen most esetleg tiltakozik, de utána nagy valószínűséggel örülni fog neki. A testvérkapcsolatok nem szoktak felhőtlenek lenni, főleg gyerekkorban, sokszor csak felnőttkorukra érik meg a dolog, de akkor aztán igazán szép és szoros kapcsolat lesz, normál esetben.

Egyébként meg az a hozzászólás tetszett nekem legjobban, ahol azt írták, hogy ha nem egy, hanem 2-3 testvére van egy gyereknek, akkor könnyebben talál köztük olyat, akivel jóban van. Ez tényleg működik! Édesanyámék is többen vannak testvérek, és különböző mélységű, erősségű kapcsolatok vannak köztük keresztül-kasul. De mind nagyon szeretik egymást, és pl. ha valami vita van, az egymáshoz közelebb álló testvérek közül az egyik tud közvetíteni a harmadik felé, akivel ő közelebbi kapcsolatban van, mint a második... Nekem mindig nagyon tetszett a nagy család, nálunk általában 4-6 gyereke van mindenkinek, és megvan a hangulata a dolognak (hozzáteszem, nem pénzkérdés, vannak jobb módú és igen szerényen élők is köztük).

Igen, a Te álláspontod az általánosan elfogadott, a szülők általában nem mondanak le a saját elképzelésükről a gyerekük miatt. Én most úgy gondolom, helyesen döntöttem, és az is ugyanezt gondolja aki másképp tesz. Csak az élet fogja megmutatni, ki csinálta jól... Két gyereknél még nem annyira kiélezett talán ez a helyzet, de egészen közelről látok példát arra is, ahol a szülők ugyanilyen alapon (miszerint a gyerekeiknek nincs beleszólása abba, hogy hány testvérük legyen) már 9 gyereknél tartanak. Meg kell mondjam, főleg a nagyoknál ez komoly, nehezen feldolgozható probléma, tekintve hogy nem csak arról van szó, hogy osztozniuk kell, hanem gyakorlatilag ők nevelik a kicsiket.

Két gyerekről presze erről nincs szó, csak a szemlélet ugyanaz...

És amit én még látok, hogy a két gyerekes családok élete a valóságban, a mindennapokban messze nem annyira idilli, mint az a kép amit akkor festenek róla amikor valakit meg kell győzni...

Magadból indulsz ki, ez persze természetes. A ti esetetekben én sem vállalnék még egy gyereket, igazából eszembe sem jutna ilyesmi.

Viszont a kérdező anyuka helyében biztos nem mondanék le egy második gyerekről az érzékeny lélek miatt. Kétévesen a legtöbb gyerek érzékeny, mire a tesó megszületik, ő is rengeteget fog változni minden téren. Oda kell rá nyilván figyelni, esetleg egy szakembert megkérdezni a dologról és ha kell, segítséget kérni, de egy egészséges gyereknek egy testvér érkezése nem okoz feldolgozhatatlan problémát.

Nem is gondoltam ilyenre. Az egykeségnek is lehet sok előnye, és a testvér sem feltétlenül előny. Szerintem rengeteg múlik a szülőkön, igazából hiába a különböző természet, ha a szülő tudatosan odafigyel, akkor nagyon sokat tehet azért, hogy igazi jó kapcsolat alakuljon ki a gyerekek között, egy ilyen szoros testvéri kötelék pedig óriási nagy ajándék.

Nekem még kicsik a gyerekeim, és persze tartottam tőle, hogyan fogadja a nagy a kicsit, főleg hogy addig ő volt a kiskirályfi, körülötte forgott a világ, de úgy látom, nagyon jót tett neki a kistestvér féltékenység és veszekedések ellenére is. Míg a gyerek egyedül van, addig a szülő sokszor túlfélti, túlaggódja, túlfigyeli, túlzottan rá koncentrál, aminek jó oldala is van, de valahogy úgy érzem, nálunk most "egészségesebb" így, hogy megoszlik a figyelem a kettő között, és a nagy rengeteget tanult, ami előnyére vált.

Én egyke vagyok,de nem pártolom ezt,igaz nem is vagyok ellene az egykeségnek,mindössze úgy gondolom,hogy nem vagyok azért hátrányos helyzetű,mert nincs.Biztos jó lenne,egy JÓ testvér,de sajnos annyi rossz testvéri kapcsolatot látok magam körül,hogy úgy nem gondolkodom ezen :)

Akinek rendben az egészségi,párkapcsolati,anyagi helyzete az úgyis szül testvért szerintem,akinek meg nem annak nem is szabad!Szerintem...

Szia, szerintem érdemes lenne minél hamarabb megszületnie a testvérnek, mert később csak rosszabb lesz a helyzet.

Amúgy sajnálom, hogy többen, akik itt nincsenek jóban a testvérükkel, úgy gondolkoznak, inkább legyen egyke. A logikus az lenne, hogy inkább legyen 2-3 testvére, valamelyikkel csak megtalálják a közös hangot:-) Nagy családból származó szülőknek ritkán van egyke gyerekük, hacsak nem a körülmények miatt.

Az érzékenységről: én kisiskolás koromban egy félreértett rokoni megjegyzés miatt hónapokig, sőt talán évekig rettegtem attól, hogy kistestvérünk születik. Mégpedig azért, mert világéletemben idegenkedtem a csecsemőktől. A mai fejemmel úgy látom, 3-4 éves korára már lehet, hogy én lettem volna a legbüszkébb rá. De az is lehet, hogy előtte azért világgá mentem volna:-)

Szerintem vágjatok bele és ha úgy tűnik, tényleg nagyobb törést okoz, egy pszichológus még mindig tud segíteni.

Szerintem nem... nagyon sok egyke épp azt mondja, mennyire nem jó. És okan azért vállalnak több gyereket mert egykék voltak. Sokan meg épp fordítva, azért csak egyet, mert nekik nem volt annyira jó többen lenni...

Szerintem senki nem beszélt itt arról, hogy a gyerekének szülne-e vagy sem... csak van aki egyáltalán nem veszi figyelembe a gyereke érzéseit, van aki pedid több más szempont mellett ezt is számításba veszi.

Írtam már azt is, hogy a mi helyzetünk azért nem egészen ugyanolyan mint azoknál akik szülnek egy-két-három gyereket. Vér szerinti gyereket már nem vállalnék, mert nem teszem ki a lányomat ennek. Még egy örökbefogadásnak szintén nem vágnék bele, biológiai testvérre pedig nulla az esély.

Én elsősorban a meglévő gyerekemért érzem felelősnek magam, és ha nem tudom megoldani, hogy ne okozzon törést egy második gyerek érkezése, akkor nem lesz második. Ilyen értelemben lehet hogy az átlagnál jobban tekintetbe veszem a gyerek érzéseit, ezzel egyetértek :)

(a legszemeltebb helyzet)= legszembetűnőbb

gyereke=gyerek

Sok mindenben egyetértünk. Ha anyagilag többet nem bírunk (a legszemeltebb helyzet), akkor stop. Ha érzelmileg, akkor is stop. Csak a stopot másként értelmezzük.

Én lehet, hogy a gyereke nem akarását nem venném úgy figyelembe, mint te. Ezek a dolgok is példákon alapszanak. Az apám gyűlölte a húgát. 3-4 év után ezt senki nem hitte volna el.