Kisfiam (2.5 éves) nem akarja bevenni a kanalas orvosságot. Mit tegyek? (tudásbázis)

Annyira baromira sok okos tanácsok vannak: Tacskó, gyógyszer, rábeszélés őszinteség stb......

Kérdem én :egy 20 hónapos babának hogy a bánatos szent szarba adod be nagy okos a tablettát?

Sehogy!!!!!!!!!!!!

Mi is ugyan így vagyunk a 20 hónapos gyermekünkkel ahogy megérzi a gyógyszer szagát illatát ízét: torokzár beakad, ha inni adsz rögtön neki akkor nagy slungban jön az egész+kaja ki belőle!

Sajnos egy megoldás van: amíg nem értelmesebb nem nagyobb nem tud beszélni addig fejre is állhatsz NEM kihangsúlyozom NEM fogja bevenni.

Vannak ízlelőbimbók a szájban és ha az azt érzi hogy nem jó vagy rossz az íz akkor torokzár és egyenesen fel is kötheti magát az ember akkor sem fogja bevenni a kanalas orvosságot!

Ebből adódóan marad vagy az injekció kúra vagy a kórház branül.... stb.

Sajnos vannak ilyen gyerekek is!

A miénk is ilyen.

Mellesleg én mindig minden körülmények között őszinte vagyok hozzá!

Úgyhogy az őszinteségről se papoljon itt senki mert ez természetes dolog úgy gondolom.

Nekem a középső, mikor meglátta ezt az új féle adagolót, befosott félelmében. Azt hitte szuri lesz.:(

Egyszer vettek tőle vért, akkor sem sírt, csak amikor a nő mondta neki, hogy most vége és sírhatsz ha akarsz, akkor pityeredett el.

A kicsi már más tészta, nála alkalmazom a kéz lefog,sajnos...

Nekem ez a fecskendő dolog a tacskómnál vált be, aki igen akaratos volt és mindig önálló elképzelései voltak a dolgokról.

A fiamnál egész egyszerűen csak kérnem kellet, hogy nyissa ki a száját, mert jön az orvosság. Nem csaptam be soha, nem csempésztem be a gyógyszert semmi finomságba, és mindig férfiasan bevalottam, hogy ez bízony rossz ízű lesz (ha tényleg az volt)

Ha orvoshoz mentünk akkor sem kerteltem. Mikor kb 3,5 évesen vérvételre mentünk a laborba, akkor a laborosnő majdnem dobott egy hátast, mert gyermekem laza csevegés közben símán tűrte a procedúrát. Ez persze nem dicsekvés volt, egyszerűen csak értetlenkedek, hogy fiatal anyukáknak miért okoz ez akkora problémát?

A kérdésre a válaszom egyébként az, hogy ha már VÉGSZÜKSÉG van, akor egyszerűen fogd be az orrát, majd lapátold a szájába, amit persze tarts csukva. Tudom, most megköveztek, mert drasztikus a módszer, viszont igen hatásos.

Nekünk is a fecskendő nagyon bevált ,azóta meg sem probálkozok kiskanállal.

Játékosan,és ahogy nyitja a száját ,kisem tud csöppeni ,mert egyben nyomom be,nagyon egyszerű igy.

végső esetben fogd be az orrát. Levegőt csak kell egyszer vennie...

poén nélkül: van olyan gyógyszer, ami mellé olyan injekciós-szerű adagoló van. Azt szoktam volt használni.

Szia solyo!Én a belekeverem vmi-be dolgot soha nem csináltam.Én emiatt nem ettem lekvárt 20 évig!!!!

Az én fiam is végigjátszotta uezt.A megoldás egy fecskendő-szerű adagoló volt,amit a maltofer lázcsill.gyógyszer-sziruphoz adnak.Felszívod a megfelelő adagot és nem bírja kiönteni,kifröcskölni,mert "beleadagolod "a szájába. Hátra a nyelvéhez,ahonnan azonnal reflex-szerűen lenyeli.

Vígaszképpen mondom,kb.3 éves korra elmúlik a hadakozás és még az orrszívó porszívót is elviselik(így-úgy)

Daphney, szerintem most is jóízűek a gyerekeknek készített kanalas orvosságok. Édesítik, ízesítik őket. Meg szoktam kóstolni, mielőtt beadnám. Azért annyira nem jók, hogy még egyszer kérnék belőle.

Most hogy a fiam már elmúlt 3 éves, most kezd eljutni odáig, hogy ha szépen elmagyarázom neki, hogy aki beteg, annak meg kell ennie a gyógyszert, mert attól gyógyul meg hamar, akkor szót fogad. (Régen is elmagyaráztam, de akkor nem hatotta meg)

Kicsit higítani szoktam a kanalas orvosságokat tejjel vagy gyülölcslével, mert elég intenzív az ízük. Korábban az orcseppet se hagyta beadni, most már azt is szépen engedi. 3 éves kora előtt katasztrófa volt a gyógyszerbeadás. Minden gyógyszert kiköpött, kihányt.

Én kialkudtam a gyerekeknél a gyógyszer bevételét.Vagy megijesztettem őket pl. hogy ha nem veszi be a gyógyszert, akkor a kedvenc kutyája "kimegy" a kukába.Mostanra jól működik a dolog.Kicsit drasztikus, de hatékony.

Próbálkoztunk minden ennél erőszakosabb és ennél finomabb ( a rábeszélés ) módszerrel, de ez vált be.

Nekem is pont az jutott az eszembe, hogy valami olyanba kell keverni, amit szeret a gyerek. Nem is feltétlenül előtte érdemes ezt csinálni. Főleg, ha már egyszer látta az üveget és stresszel miatta.

Egyébként szerintem a dokiknál és egyéb vészhelyzeteknél döntő a szülő viselkedése. Ha a szülő képes nyugodt maradni, erőt sugározni, akkor a gyerek sem pánikol, nem hisztizik, nem kapálódzik. Ha viszont érzi, hogy a szülő is parázik vagy idegeskedik, akkor az a gyereken hatványozottan jelentkezik.