Kinek mi a tapasztalata: hogyan működik, ha a párjával azonos vallású, vagy egyikőjüknek van, másiknak nincs vallása? (Csak akit érint) (beszélgetés)

Hát, ami pédákat felsoroltam, azok éppen nem vallási nézetek, de ahogy már más is írta, lakva ismerjük meg egymást igazán.

Lehet, hogy egyik éjjeli bagoly, míg a másik hajnalban már kakukkol. "még későn is égeti a villanyt"-"már hajnalban zörgeti a neijlonzacskót" "szeretek nyitott ablaknál aludni"-"huzatot kapok"... Persze ezek nem vallási, és válóokok, ha szeretjük egymást, kompromisszumot lehet kötni, a lényeg, hogy az alap értékeink egyezzenek meg, és ne a vallási nézetünk.

Nem értesz...

Én nem azt mondtam, hogy ezek a dolgok nem fontosak. Csak annyit hogy miután megisemrkedtünk, és sokat-sokat beszélgettünk, megismertük egymást és egyre fontosabbá váltunk egymásnak, ezek a dolgok jöttek maguktól. Nem kellett, most sem kell és remélem soha az életben nem fog eszembe jutni hogy listát írjak a férjem tulajdonságairól. Nem akarom megvltoztatni, szeretem és elfogadtam hogy nem tökéletes, mint ahogyan én sem. Nem a tökéletességét szeretem hanem Őt magát. Persze az ember sziszolódik az idő során, de megváltoztatni senkit nem lehet és nem is szabad.

A kapcsolatok meg egyébként sem ilyen feketék-fehérek, hogy listát írunk aztán megszámoljuk miből mennyi van.

Az értékrend fontos, de a más értékrend nem jelent erkölcsösebb vagy kevésbé erkölcsös életet. Nekem ez olyan, mintha azt nézegetnéd, melyikőtök a jobb... ez számomra visszataszító.

Amúgy meg nem akarlak elkeseríteni, de lakva ismerszik meg az ember, úgyhogy lehetsz bármilyen körültekintő esküvő előtt, ha utána költöztök össze, nagy meglepetések érhetnek.

Pedig a legfontosabb az értékrend. Ha a te férjed a nyitott házasság híve, te pedig nem, akkor az elég rosszul tud kijönni.

Ezért elengedhetetlen, hogy a páromhoz erkölcsösség szerint méregessem magam, még mielőtt egybekelünk. Nem pedig úgy, hogy szeret annyira, hogy majd megváltozik a kedvemért.

Szerintem mindenki fel tud olyat dolgokat sorolni, amiben szerinte változnia kellene a párjának. Vannak kicsi, jelentéktelen, és vannak fontosabb dolgok. Minél több van az általad fontosnak soroltból, annál rosszabb a kapcsolat.

Tehát jó, ha közel azonosak az értékeink, erkölcsink.

Vannak dolgok, amik akkor jönnek elő, ha már összeházasodtak. Pl. kiderül, hogy szereti a fél éjszakát pornózézéssel tölteni, míg a másiknak már az is megcsalás, ha megnézi az ellenkezőnem fenekét, vagy kokettál vele.

Vagy kiderül, hogy míg egyiknek fontos, hogy a rokonokat legalább hetente meglátogassa, míg a másik évi 2x menne, ünnepekkor. Az egyik szeretne hétvégenként együtt kirándulni, míg a másik inkább a hobbijának el. Stb...

Egy vallás megtartása részben erkölcs is.

Én pl. nem mennék olyan férfihoz feleségül, akivel nem köthetek egyházi házasságot. Mert nekem fontosak a vallásom szentségei, hogy azokkal bármikor élhessek.

Persze enélkül is lehet jó házasságban élni, de nekem ez a "plusz" hiányozna és nem lenne teljes az életem, a boldogságom.

Még sose jutott eszembe, hogy erkölcsösség szerint méregessem magamat és a férjemet... sőt azon sem gondolkoztam még soha, hogy kinél vagyok "erkölcsösebb" és kinél nem... nagyon furcsa ez nekem.

A házasság nem erről szól szerintem. Összetartozunk, egy család vagyunk, közös az életünk, közösek a döntéseink és közös az "erkölcsünk" is.

Találó kifejezés! "Az erkölcsösebb ad lejjebb a nézetéből."

Enged az erkölcsi minőségből ahelyett, hogy a másik emelkedne fel hozzá.

Én azt vontam le, hogy nem elsősorban a valláson múlik az összhang, hanem az azonos értékrenden. Lehet, hogy mindketten ugyanabban a vallásban élnek, de ha az egyik nem gyakorolja, már problémák vannak. Abból a szempontból igaza van Zsókának, hogy a vallásos enged, de inkább ügy, hogy az erkölcsösebb ad lejjebb a nézetéből.

Persze vannak kivételek, de hogy ez fordítva legyen, nagy erő, kitartás kell az erkölcsösebb részéről. Ugyanis a házasságra már mindenkiben kialakul egyfajta nézet, amit a másik nem tud megváltoztatni. Csak ha belátja a "bűnös" magától, hogy nem jó amit tesz.

Ezért nagyon fontos a házasság előtt megismerni egymás nézeteit, értékrendjét.

Itt a portálon rengeteg fórum bizonyítja, hogy mennyi problémát okoz, ha ez nem történik meg.

"...ne legyetek felemás igában..."

Csatlakozom, nagyon érdekeseket mondatok.

Nekem idáig az volt a leszűrt konklúzió, hogy ha nem túl nagy a különbség, akkor toleranciával áthidalható, de mégis jobb előre tisztázni.

Amit itt szűrtem le, az az, hogy egyik oldalnak sem esett jól, ha úgy érezte, kétségbe vonják a szavait, de nekem úgy tűnt, mindenkinek jól működik a sajátja :)))

Idáig is köszönöm, ha jön még több, azt is köszönöm.

Tetszik a téma és érdekesek a hozzászólások. Nálunk sem egyezik a világnézet. Párom ateista én -neveltetésem szerint katolikus, mára már inkább ezotérikus keresztény, ha létezik ilyen fogalom..Úgy gondolom, hogy az értékrend az, ami nem szerencsés, ha különbözik két embernél. Nálunk -úgy érzem-az alapvető és számunkra fontos emberi értékekben és az élet egyéb értékeiben egy nézetet vallunk. Más a világnézetünk, ez tény és sokat szoktunk is róla beszélgetni. Több kevésbé elfogadjuk a másik nézőpontját. Nem vagyok aktív vallásgyakorló, karácsonykor és húsvétkor, alkalomadtán a névnapomon (Szent Rita napján)megyek misére, volt,hogy párom is elkísért, de nem erőltetem. Látom rajta, hogy egyáltalán nem érdekli és nem is érti nagyon, mi történik egy misén és valahol meg is értem, számára hókuszpókusz és nem érinti meg lelkileg. Szoktam magamban imádkozni és igyekszem a valódi kereszténység elvei szerint élni és gondolkodni. Ami jó, hogy mellette szabadon "képezhetem magam" tovább, az ezotérikus és spirituális témájú könyvekben, anyagokban találtam sok olyan témát, gondolatot, szemléletet, ami úgymond továbbvitte,kiteljesítette a keresztény világképemet. Számomra ez összeegyeztethető, de tudom, sokak számára nem ,ezért sem bánom, hogy nem egy hithű katolikus párom van, mert lehet, hogy rosszabbul viselné az ilyen irányú "eretnekségeimet". Néha az fáj nekem, vagy legalábbis rossz érzés, hogy látom a páromon, ő nem talált olyan válaszokat a NAGY kérdésekre, melyek elégedettséggel töltenék el. Sokszor így sokkal értelmetlenebbnek és céltalanabbnak találja az életet. Persze én sem vagyok mindig happy, de alapvetően megtaláltam a lelkem békéjét és a magam válaszait. Igaz, tudom, ez még nem a vége, számos kaland, megpróbáltatás és kitudjami fogja még formálni a szemléletem, de jó érzés, hogy -nagyjából és annyira, amennyire itt és most fontos nekem- tudom, hiszem, miért élek.

Gyerekkoromban nagyon sok szép emlékem,élményem fűződik a valláshoz, templomokhoz, jófej atyák, jó hittanos közösségek,szép lelki élmények. Ugyanakkor a vallás kicsit be is korlátozott a szabadabb gondolkodásban, azt hiszem..

A gitáros zenét én is nagyon szerettem-szeretem, fiatalosabb számomra. De vannak szép egyházi énekek is.

Hm, szerintem a zenei izles, vagy ugy osszessegeben az izles nem kepzettsegen mulik...

En is dobalozhatnek nevekkel, nem kisebbekkel, de minek?! Ettol nem lesz jobban, vagy kevesbe igazam, mert kinak a pap, kinek a paplan ugye....csak ami szemet szurt, hogy jepzettsegre mered az izles dolgat. Nem tudom, nekem van ismerosom a frankfurti orchester hegeduse, itt tanult eleg nagy nevektol. Olyan hard rockot hallgat, mint a huszonegy. Pedig, mint mondtam, egy iszonyu kifinomult zenei izlessel van megaldva.....nekem az a velemenyem, hogy zeneileg minel kepzettebb az ember, annal nyitottabb

Így van, a református suliban is tökre szerettük a reggeli áhitatokat, ha gitár kíséret mellett énekelhettük az ifjúsági vallásos énekeket.

Templomban is sokkal meghittebb...

Úrfelmutatás és áldoztatás megkezdésekor;

mi ezt (is) tanultuk: [link]

[link]

pedig pl. ez is olyan szép.

Én meg a gitáros misét szeretem jobban, mint az orgonást. Ízlések és pofonok... :)

Nagyon szeretem Sillye Jenő zenéjét.

De igen, viszont soha nem szerettem.

A kántorképzőn sem tanítják :(

Felénk mindig volt orgona.

Igen, az értékrenden múlik minden.

Ahogy két szamár szépen húz, két ökör is, de a kettőt összerakni nem szerencsés.