Kihasználós család (beszélgetés)

Szia, most látom így 2 év után, hogy érdeklődtél.

Lány szerzett még egy diplomát, így most közgazdász, ezen kívül kínai és Koreai tolmács (japán és angol is felsőfok). Tokióban élnek, férj fejlesztőmérnök (volt már itthon is), most ott is egy világcégnèl. Lány pénzügyes egy japán cégnél. Esküvő megvolt 5 éve (ezt lehet, hogy írtam akkor).

Fiú családjával zéró kontakt 6 éve, mi tartjuk velük, nagyon messze vannak, de az álmaikat követték.

Szia! Végigolvastam a fórumot, elég érdekes és tanulságos.

Ha szabad érdeklődni, azóta hogy alakult az életük? :)

Most látom, hogy írtatok.

Köszönöm a jókívánságokat a nevükben is:)

Az elég messze van...

Talán a családja is elgondolkodik az élet dolgain, hogy nem más pénzén kell élni. Persze lehet, hogy haragot tartanak inkább. Legyen ez az ő gondjuk!

A fiataloknak pedig sok szerencsét az új életükhöz!

Nagyon szépen köszi a nevükben is:)

Igen, szűk körű, kb. tizenöt-huszan leszünk.

Utána 9.000 km-re mennek ősztől, két évre dolgozni, már megvan a helyük. (mindegyik a szakmájában fog tevékenykedni).

Tudod csak az a baj, hogy nem rájuk volt itt kígyó meg béka kiabálva, hanem rám:)

Kb. a lánynak az lett volna az itt válaszolók 90%-a szerint a feladata, hogy ahhoz asszisztáljon egy életen át (értsd: ezért tolódjon nekik a lakásvásárlás, családalapítás, stb), hogy a srác rendszeresen finanszírozza a szüleit, testvérét, testvére kamasz gyerekeit. Úgy a nagy szeretet jegyében, és olyan embereket, akiknek VAN jövedelmük, van otthonuk, csak minek osszák be, ha úgyis ott van a jól kereső srác.

Én akkor is a tényeket írtam le, hogy hogyan lehetne terelgetni ezt a két okos, kedves, igyekvő, tanult fiatalt, de kaptam itt mindent.

Szóval ha a tények mentén maradunk, akkor így volt itt. De nem ez a lényeg most már valóban.

Én TUDTAM ,hogy ez lesz, mert tudtam, hogy itt az anyagi a fő motiváció, és ha elzáródnak a pénzcsapok, akkor ez a két fiatal nem áll meg előttük. Általában ki tudom logikázni előre, hogy minek mi lesz a következménye.

A fiút sajnálom, hogy meg kell ezt élnie, és igen, mi családtagnak tekintjük. (És nem húzzuk le, inkább adunk, de ha adni nem tudunk, nem ártunk legalább.)

:)

De jó, hogy írtál még róluk.

Sok boldogságot nekik!

Speciel nem voltam benne biztos, hogy lesz esküvő...

Remélem, messze költöznek a fiú pumpolós családjától!

Mindeddig lehúzták őt? :(

(Ez annyira undorító, igazi élősködők!)

Mi azt nézzük, mit adhatunk, nem azt, hogy mit vegyünk el...

Szóval sok boldogságot nekik! :)

Mocskolódással nem érsz el semmit! Fogadjátok be a srácot és ne éreztessétek vele, hogy milyen a családja. Ez van, nem tud változtatni!

Attól sem lesznek mások, ha itt kígyót-békát kiabálunk rájuk.

Akit érdekel, leírom (csak mert úgy érdekes egy sztori, ha folyamatában látja az ember, és amúgy is annyi fröcskölődés volt itt).

Tehát MOST történt meg a kenyértörés, a srác családja egy az egyben nem vesz részt az esküvőn, ami szeptemberben lesz. Olyan szinten nem, hogy a jegyespárt a meghívók átadásáig sem akarják látni.

Gondolom, még mindig nem kihasználósak, és csak a "nagy szeretet" jegyében teszik ezt a fiúgyerekükkel.

Attól még gyönyörű menyasszony lesz a testvérem lánya, a családjának a normális fele pedig ott lesz (mármint a lány családja ott lesz, de ez már a közös családjuk lesz.)

Szóval ez ugye a nagy szeretet a fiuk (unokájuk, unokaöccsük, öccsük) iránt. Ha elveszi a lányt, akivel szeretik egymást, ha családot mer alapítani, ha nem a szüleit/testvéreit finanszírozza egy életen át, akkor meg kell tagadni.

De biztosan én vagyok rosszul összerakva, és ők a tökéletes family, a srác a hálátlan dög, a lány a számító ribi.

Akkor ügyesen kezelik.

A mai pesti lakásárak mellett nem is lehet másképp. Mert oké, a fiú 500 körüli nettója nagyon is jónak számít Magyarországon, de attól még nem milliomos. Kitartást kívánok nekik, ennek a két fiatalnak boldogulnia KELL.

A húg vőlegénye úgy tudta, hogy meghatározott ideig használják a pénzt... Egy rendkívül talpraesett valaki, csak az ő köreiben nem szokás a lopás. Mert ez az volt.

Ezt a kérdést nem értem. Az anyósjelölték vették el a pénzt...

Az én szerelmem célpontjáról és húgicájáról nincs további infóm.

A húg vőlegénye akkor elég puhap...cs volt. Nem csoda, hogy a lány szakított vele.

Most a srácról leszállt már a családja? Vagy a feleség szemet huny?

Annyi van, hogy a srác családja csak nem adja fel.Már megkapta az apjától, hogy őt nem is akarták, de ha mégis lett már, akkor kutttttya kötelessége a családját (anyja, apja, nővére és annak kamasz gyerekei) finanszírozni.

A srác észérveivel a család nem tud ellenkezni, volt pár hónap nyugi, most kb május óta érzelmi alapon kezdték a támadást.

A jegyespár jól kezeli, udvariasak, segítőkészek, de abból nem engednek, hogy anyagilag ne építsen rájuk a fiú rokonsága.

És valahogy felénk (a lányka családja felé) orientálódnak, ezt hiszem, ebben nincs semmi meglepő.

Köszönöm, hogy szorítasz

Amúgy volt pár dolog, amit nem is akarok leírni, mert itt eleve többen abból indultak ki, hogy hazudozok, és „ordas nagy kamu” az egész (csak mert unokahúggal szoktam kávézni és beszélgetni, egymás kezét megszorítani, úgy látszik, ez nem szokás manapság).

Azért a legmerdekebbet leírom: A vőlegény apja decemberben a barátnőjével volt pár napot valami nyugat-európai városlátogatáson. Nincs is ebben semmi (amúgy a srác szülei rég elváltak). A lényeg itt jön amúgy, apuka felhívta a fiát, hogy fizesse ki a nővére tartozását (2-300 ezer között). Nem írom, hogy milyen intézménynek és miért tartozott, mert felismerhető lenne).

A srác nem fizette ki. Erre az apja rapportra hívta a téli üdülés után, hogy hogy képzeli ezt, nagggyon fennhordja az orrát, nagggyon sokat képzel magáról.

Mellesleg ha annyira jó apa akar lenni, akkor megteheti, hogy itthon marad, nem megy el kiruccanni, és azt a pár százezret odaadja a felnőtt lányának, de erre nem köteles. Viszont a fiának nem oszthatja le, hogy fizesd ki a majd 40 éves nővéred tartozását, mert csak.

Ahogy én kiveszem, ez nyitotta fel végleg a szemét. (És hát ugye munkahelyen, fiatalok között sem azt hallja, hogy eltartom a szüleimet, eltartom a tesóm gyerekeit. Sokan most jutottak lakáshoz, boldogulnak, olyan jövedelemviszonyok mellett már nem mumus a hitel sem, ha terveznek, és ésszel csinálják.)

Nem rossz a kapcsolat a fiú családjával sem, de más már. Aztán majd az idő meghozza. Amit én látok, (sokszor jönnek hozzám is kávéra-sütire), hogy el vannak köteleződve egymás mellett teljesen.

Lehet, hogy vannak még csodák, és a family rájött, hogy fordítva ülnek a lovon.

Amúgy amikor anyuka is rapportra hívta a srácot (hogy képzeli egyáltalán, mi az, hogy neki nem ad, tesónak nem ad (párszázezreket), mi az, hogy vége a juttatási rendszernek, akkor tudott amúgy szín józan lenni, szóval lehet, hogy hirtelen mindenki kapott egy sokkot, mert szembesült, hogy ezután csak a saját f..ával verheti a csalánt.)

Azért is írtam le, mert ebből is látszik, hogy ilyen eset is van, meg olyan is, egymáséból is lehet tanulni.

Gondoltam, megírom a fejleményeket (nem szakítottak egy percre sem, csak már elegem volt az ide beírkált ellenséges köpködésekből).

A lényeg, hogy valószínű én lihegtem túl, és sötétebben láttam, mint ami van.

Volt egy karácsonyi ebéd a srácéknál, ahol megállt a kés a levegőben. Előtte voltak még próbálkozások kb. nov.közepétől dec. közepéig a család részéről (anyukát befizetni termálozni, nővérnek kifizetni a 200 ezer tartozását), de nem jött össze. A srác határozottan megmondta, hogy ez van, ők úgy élnek, ahogy ők szeretnének, és minden forintnak helye van náluk. Szereti őket, eddig is szerette, de az anyagit ne keverjék bele, és vele (velük) ne számoljanak anyagilag a jövőben.

Volt nagy meglepődés, most van egy eltávolodás is, ami nem baj. De ahogy most áll, úgy néz ki, tudomásul vették, hogy ez van (nyilván nem nehéz, mert a sztori MINDEN szereplője meg tud élni a jövedelméből, tehát mindössze annyi történt, hogy a 27 éves maga rendelkezik a jövedelmével, és nem hagyja lejmolni magát).

Ennyi volt. Tehát lehet, hogy vannak még csodák.

Nővér pereli az exet gyerektartásért (ha már az öccse nem tartja el őket), persze nincsenek is a mindennapi telefonálgatások, ezzel együtt jár egy eltávolodás. Ez van most.

Le style, c'est l'homme:

bameg, nincs jogod belepofazni, szart sem keresel

csak az elet :D

nyilvan vannak mindenkinek kotelezo kiadasai, rezsi, kaja, egyebek, ketten ezeket konnyebb is fedezni, mint annak, aki egyedul van

olyan parom sosem volt, aki beleszolt volna, hogy mire kolthetek es mire nem, inkabb segitseget ajanlottak, meg en is viszont, ez igy normalis. olyan sem volt, hogy en barkinek beleszoltam volna a penzugyeibe, mire kolthet es mire nem

az alap elvaras volt nalam mindig egy ferfi fele, hogy ne legyen lehuto, legyen normal munkaja, ambicioi, es tisztessegesen viszonyuljon anyagilag is a csaladjahoz, parjaval kozos elethez. de hogy eloirjam, hogy mire koltheti a fizeteset, olyan nem

egyáltalán nem alpári a stílusa.

esetleg más a véleménye, mint neked, de az alpári az nem ilyen.

attol, hogy leirom a velemenyemet, senkire nincs raeroltetve. en sem erzem ugy, ha valaki mas velemenyen van, mint en, hogy azt ram akarna eroltetni

itt is mindenki leirta a sajatjat, nincs ezzel gond :D az alparisag meg nem ott kezdodik, hogy karomlo szavakat is hasznalsz ;)

en azt sem ertem, egy nagyneni hogyan avatkozhat be olyan szinten, hogy azt mondja a lanynak, hagyja el a sracot, mikor nem is ismeri

meg olyan bizalmasomnak se mondanam ezt, akinek tokeletesen tisztaban vagyok a helyzetevel, mert ha eppen problemajuk van, akkor nyilvan felnagyitva es arra kihegyezve, felpaprikazva meseli el, mikozben a jo dolgokra nem helyez hangsulyt, mert eppen nem az van fokuszban