Ki tudja folytatni? Ki ismeri? (tudásbázis)

Lucy Maud Montgomery - Anne of Green Gables című 11 részes könyvsorozatából 4x2 részes filmsorozat készült 1985 és 2008 között. Az első évad (két rész) címe Anne of Green Gables 1-2 (1985). ( [link]

Ebben hangzik el néhány részlet Lord Alfred Tennyson - Shalott kisasszonya című verséből. A vers első verziója 1832 körül jelent meg ( [link] a jelenleg leginkább elfogadott változat 1842-ből származik ( [link]

Az 1842-es vershez két magyar fordítást találtam, az egyik Vachter Ákos fordítása ( [link] a másik "Dae/siss" változat ( [link]

A jelenleg kérdésben szereplő rövid idézet a ( [link] fájlban található, amelyben a vers 5. versszakára Nagy Dorottya - Éjre éj és napra nap címmel készített fordítást.

A könyvekből 2017-ben is készült filmsorozat "Anne With an E" címmel, a Netflixen látható. ( [link]

Azt értem, csak a filmben amikor szavalja ezt szavalja(legalábbis igy fordították), amit írtam, csak hosszabban.

Mégegyszer is köszönöm mindenkinek.

Az eredeti csak annyiban tartozik ahhoz, amit te keresel, hogy ötletet merítettek belőle.

Tehát van az alap, és van a fogalmazás verseny verse, amit te kerestél. :)

Gondoltam, talán érdekel a forrás is.

Mivel ez egy fogalmazás verseny volt, ezért ezt az eredeti verset ismerve használta fel a vers írója. :)

Ezért csak ennyi a vers. :)

Lord Alfred Tennyson - Shalott kisasszonya

I.

Folyón innen s túl fekszenek

széles rozs, árpa tengerek,

ölelvén dombot és eget,

és rajtuk át egy út vezet

szép Camelot felé.

A népek föl s le járnak ott,

csodálván mind a liljomot,

mik benőtték az elhagyott

Shalottnak szigetét.

Hol nyárfa reszket, s hófehér,

bús fűzfa ága vízbe ér,

lágy fodrot sző az esti szél

a vízre, mely nyugodni tér

szép Cameloton át.

S virágok közt a csendben áll

egy négytornyú nagy szürke vár

mely évek óta őrzi már

Shalott kisasszonyát.

S a fűzek közt a part alatt

sok ló vonta uszály haladt,

és kecses vitorlás szaladt

le, hogy nyomán a hab hasadt,

szép Cameloton át.

De ismerik-é odaát?

S ki látta vajh kezét, haját,

vagy ablakában őt magát,

Shalott kisasszonyát?

Csupán az árpa közt korán

kaszáló béres hallja tán,

miként visszhangzik egy vidám

ének az ár túloldalán

Camelotba tova.

S a béres, kit az este ott

ér kéve közt, hallván, legott

szól halkan: ‘Ez biz’ ő, Shalott

Tündérkisasszonya.’

II.

Kinek kezén csak egyre jár

egy bűvös színpompás fonál.

S reá úgy átkok átka vár,

ha arra pillant, merre áll

Camelot városa.

S számára átka rejtelem,

imígy csupán a szőttesen

serénykedik szép csöndesen

Shalott kisasszonya.

És egész álló éven át

egy tükör borítja falát.

S tükrében árnyak nagy hadát

szemléli, mert az útra lát,

mely Camelotba tér.

Folyón örvénylik ott a hab

az útnál, min sok nyers alak,

s vásári árus lány halad

és Shalottból kiér.

S ritkán apát baktat lován,

vagy boldog leánykák nyomán

apród igyekszik szaporán

s pásztorlegény az út porán

tart szép Camelotba;

S olykor lovag is átsuhan

tükrén, de néki nincs olyan,

mert ő csak sző magányosan,

Shalott kisasszonya.

S mindazt, mi tükrében lebeg,

szövétnekében őrzi meg:

gyakran, mikor más szendereg,

temetni indult bús sereg

tartott Camelotba.

S máskor magasban járt a Hold,

tükrébe ifjú pár hatolt,

„Emészt világom árnya” szólt

Shalott kisasszonya

III.

Midőn fenn járt a rét felett

a Nap, épp akkor érkezett

az árpa közt, mely kéve lett,

s vakító vértben léptett

merész Sir Lancelot.

Veres keresztes hős vitéz

térdel pajzsán s egy hölgyre néz,

és pajzsa szikrát hányt a réz

mezőn, min állt Shalott

Kantárja úgy villant talán,

mint némely tiszta éjszakán

a csillag fenn az éj taván,

s csengettyűk szóltak, míg lován

Camelot felé haladt.

S övébe ott, hol kardja volt,

egy nagy ezüst kürtöt csatolt,

s így csengve-bongva lovagolt

Shalott vára alatt.

S a tündöklő kék délidőn,

szép nyerge csillogott dicsőn;

sisak, s a dísz a fejtetőn

egy csóvaként lángolt, midőn

Camelotba ügetett.

Miként ha bíbor alkonyon

szakállas üstökös oson

az égen át, csillagnyomon

Shalott vára felett.

A Nap csillant szemöldökén;

Lova patáin járt a fény;

S a sisak aljánál a szén-

szín haja lengett könnyedén;

közel már Camelot.

S amint a parton lovagolt,

a kristálytükörbe hatolt,

s ott „tralla-lalla”, így dalolt,

merész Sir Lancelot.

A hölgy feledte szőttesét,

s a mélyre vetve két szemét,

a győzteseknek győztesét

meglátta, merre állt a szép

Camelot városa.

S mit szőtt, a szőttes elszakadt

a kristálytükör meghasadt,

„Lesújt az átok!” így riadt

Shalott kisasszonya.

IV.

Medrében feljajdult az ár,

keletről vad szél tépte már

a sápadt erdőt, és a sár

csak nőtt, amint ázott a vár,

Camelot városa.

Lejött, a tornyát elhagyá,

s kikötve egy bús fűz alá,

egy bárkát lelt, s felírta rá:

„Shalott kisasszonya”

És lent a folyó mély, sötét

vizén -már látva végzetét-

emelte fel tekintetét,

s immár ekképp nézte szép

Camelot városát.

És midőn leszállott a Nap,

eloldozá a láncokat,

s magával vitte őt a hab,

Shalott kisasszonyát.

S amint feküdt ott, hófehér

köpenyét verdeste a szél,

-befödte hulló falevél-

Nem messze már az úti cél:

Camelot városa.

S midőn a folyón szelte át

fűz födte domboknak sorát,

elzengte utolsó dalát,

Shalott kisasszonya.

S dalát hallották messze lenn,

mint zengte, fennen, s csendesen,

míg már szemének fénye sem

csillant, míg elhunyt teljesen.

S Camelot városát

elérte, ám meg azelőtt,

hogy elhagyá a tág mezőt,

a halál utolérte őt,

Shalott kisasszonyát.

S amott magas falak között,

sok tornác és torony mögött

egy fényes díszbe öltözött

sétányhoz ért, s elé szökött

Camelot városa.

Köréje gyűlt az úri nép,

lovag, lord s hívta mind nejét,

s a bárkán olvasták nevét:

„Shalott kisasszonya”

Vajon ki ő, s itt mit keres?

S a kastélyra félelmetes

csend szállt, megállt a sok nemes,

s keresztet hányt egész neves

Camelot városa.

Csak Lancelot szólt csöndesen:

„Mily bájos arc! Az Ég legyen

kegyes! Nyugodjék csöndbe lenn

Shalott kisasszonya.”

Azt nem tudtam kié, de úgy emlékeztem, ennyi a vers. :o)

Ezek szerint jól... ;o)

Nagy Dorottya: Éjre éj és napra nap c. verse ez.

És ennyi, nem folytatódik

Éjre éj és napra nap

Egy bűvös hálót rázogat,

Mint titkos hang, zúg átkokat

Néki, hogyha ott marad,

Hol Camelotra lát.

De mikoron az éj leszáll

Van egy vers amit már régóta keresek, most megtaláltam két vesszakát valaki esetleg tudja végig? Egy régi filmben volt, az Anne a zöld oromból címűben.Ennyit tudok belőle:

Messzi sodorta már az ár;

Hol zeng, zsibong a mély sötét

Hallani végső énekét,

Shalotnak asszonyát.