Ki mennyire féltékeny? Mi az ami már sok(k)? (beszélgetés)
Jól látod.
Részemről a heti 40 órára mindig kényes voltam. Igaz, mikor a „fejünkre szakadt” a ház, nem volt képem a 8 óra leteltével felállni, maradtam 2-4 órával is tovább. De mivel szó sem lehetett túlórapénzről, mert azt csak előre elrendelt túlmunkáért fizettek – talán ha kétszer volt rá példa, mert „macerás” –, amikor a feladatok megengedték, az utolsó percig lecsúsztattam.
Sajnos a mai világ ott tart, de persze itt nálunk Magyarországon. Elvárják mindenkitől, hogy bármikor elérhessék, többet dolgozzanak mint 8 órát, többet bent legyenek, aminek persze, az emberek 90%-a bedől..és ezt teszik! Következmény: családapák, és családanyák többet töltenek munkatársakkal, mint a családdal. Csoda, hogy egymás kardjukba dőlnek?
Ebből nem látok kiutat, csak azt, hogy mindenkinek el kell döntenie, hogy család vagy karrier. Persze ez sem adatik meg mindenkinek, tehát ez a választás is csak egyesek számára lehetséges. :-(
Mint minden, ez is kétszereplős.
Természetes a megelőlegezett bizalom, anélkül nincs semmi.
Ha valaki eljátssza, onnantól halott a kapcsolat.
Nem lehet könnyű egy ilyen helyzetet jól lereagálni harmadik félként :D
Ami viszont tény, és Neked nincs testközeli rálátásod szerencsédre, hogy egyre több nő érzi úgy, hogy neki pasit kell fogni a munkahelyen, tekintet nélkül mindenre. Már már jelenséggé vált a helyzet, talán a hölgy ezért reagálta túl az esetet.
Újfent hálát adok az égnek, hogy anno belecsöppentem a fordításba, sőt egy adott időpontban tudatosan döntöttem amellett, hogy ezután főfoglalkozásként fogom űzni. Itthonról.
Ha szakmai kérdésem van, akkor tudok több helyről is segítséget kérni, de nem kell a napi dolgokat megbeszélnem senkivel.
Találkoztam már gyanakvó, de nagyon mérges nővel. A párjával csak beszélgettünk, fél méter távolságban, a gondolat szintjén sem merült fel intimebb kapcsolat, de szerencsétlen nő őrjöngve cibálta haza a párját.
Ha megfogta, hadd vigye, egy darabig nagyon gondosan kerültem mindkettejüket.
Gondolom, akik ilyen "sarkosan" látják, azok láttak már karón varjút is. Sokféle kifejlete lehet annak, ha az ember "haza viszi" a munkát. Ha pedig ez a munka történetesen egy kolléganő, a kifejletek száma duplázódik.
Ne vedd magadra, a szituációról írok, nem rólad.
Nekem inkább aza ciki amúgy, hogy sokan iylen sarkosan látnak dolgokat, hogy a munak az munka, a kolléga csak kolléga.
Nem látott még a világ oylat, hogy valakinek szenvedélye a munkája, hogy jó kollégából jó barát lett, csak ilyen vagy emilyen lehet?
Ezzel kapcsolatosan te írtál hozzászólást, nem?
Hogy mennyire ciki már, ha a feleség féltékenykedik, ha munkaidőn kívül a férjével beszélgetsz.
Pedig szerintem, ebben a helyzetben nem a feleség a ciki, hanem a kolléga, a munkahely, a munka.
Több éve pangó fórumba írtam egy sort, mert éppen előkerült és kíváncsi voltam.
Hogy mi kerekedett ebből, miután a fórum fent maradt... :D
ott nincs rá idő, sajnos.
ezért jött a nyilvános kávéház ötlete.
Egyrészt.
Másrészt meg a munka(hely) betolakszik a magánéletébe, ami nem egészséges.
Aki a szabadidejében is azon agyal, hogy mit hogy kellene megoldani munkaidőben, az magától és a családjától vesz el értékes időt, amit nem pótol a pénz sem.
Sokszor az emberek azt hiszik, hogy pótolhatatlanok egy munkahely számára, mert aktívan ledolgozzák a 8-10 óra munkaidejüket, sőt, a munkahely telefont, esetleg laptopot is biztosít számukra, hogy bárhol, bármikor elérhetőek legyenek.
Szerintem ez nem így van. Amint munkaidőn kívül a munkával foglalkozik valaki, ingyen dolgozik, vagyis kihasználják.
Ha így látod, akkor még nem dolgoztál olyan munkahelyen, ahol pl. számítógép mellett 3 ember végzi 5-6 ember munkáját. Örülünk, ha munkaidő alatt végzünk a napi feladatokkal. Ami menet közben felmerül konzultálandó kérdés, azt bizony ne adj’ Isten csak munkaidő után, esetleg hétvégén tudjuk megbeszélni. Persze telefonon, az a legegyszerűbb, leggyorsabb.
Mert hiába van a munkaközi szünet, azt nem egyszerre vesszük ki, mert valakinek folyamatosan sasolni kell.
S a helyzet nem javuló tendenciát mutat.