Ki hogyan viseli ezt az egészet? (beszélgetés)

**nna elküldte csak még nem fejeztem be

De pl az én gyerekem most imádja, hogy itt vagyok neki egész nap. Kérdeztem is tőle hogy nem hiányzik a suli meg a haverok? Azt mondtam most nem mert itt lehet velem.💙💙💙

Nálunk annyiban jobb, hogy ki tudunk menni sétálni nyugodtan, hosszan tóhoz és erdős részekre is.

De pl az én gyerekem most imádja, hogy itt vagyok neki e

Bocs, a link eleje lemaradt:

[link]

Továbbított szövegként, egy portálon találtam azzal, hogy egy olasz tüdőgyógyász szavai.

Megkerestem:

zeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/13036-egy-olasz-tudogyogyasz-egy-nemzedekrol

Nagyon sajnálom, őszinte részvétem!

Eszembe jut, ma olvastam:

"Mind elmennek. Némán, alázattal, amilyen alázatos némaságban, munkával és áldozattal telt az életük. Elmenőben van egy teljes nemzedék. Ők azok, akik az élelemért vívott hajszában a légópincékből olykor kitörve a bőrükön érezték a háború bűzét, a nélkülözést és a veszteségeket. Kérges tenyerek, mélyen árkolt arcok mennek most el, s velük együtt távozik a gyilkos napon és a metsző hidegben töltött idők emlékezete. Testek, amelyek atlétatrikóban és újságpapír csákóban tonnaszám hordták a törmelékeket, cementet kavartak, és meghajlították a vasat.

Elmenőben a Lambretták, a Cinquecento és Seicento nemzedéke, az első hűtőszekrényeké, a fekete-fehér tévéké. Lepedőbe csavarva hagynak el bennünket, mint megannyi Krisztus, ők, a gazdasági boom megteremtői, akik életük és verítékük árán felemelték ezt a nemzetet, és olyan gazdasági jóléttel ajándékoztak meg bennünket, amit büntetlenül élveztünk hosszú ideig. Velük együtt távozik most a tapasztalat, a belátás, a türelem, a rugalmasság, a tisztelet és ki tudja, hány órányi elfeledett imádság. Magányosan mennek el, a kezüket senki nem fogja, nem lehelnek utolsó csókot az arcukra.

Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége. Itália tartozik nektek egy KÖSZÖNÖM-mel, 60 millió kedves gondolattal, amely utolsó utatokon elkísér."

Őszinte részvétem!

Legyen békés örök álma Édesapádnak.

Nekem is van iskolás gyerekem, szegénykém 1 hónapja ki nem mozdult. Nekünk annyival könnyebb, hogy eljárunk dolgozni, ha nem is minden nap.

Nem jó ez sehogy.

Hallom hogy sokaknak nem változott az élet.

Nekünk -akik önkéntes karanténba vonultunk- azért nagyon nagy a változás. Belváros, nyüzsgés, jövés-menés, éttermek, stb. Ezek most mind elmaradnak. Mert jó a nyugi, ja, egy darabig 😂 azért már mennék néha csak úgy. Meg ugye most a gyerekesenek sem egyszerű, 0/24-ben velük, egy fedél alatt. Sem mamánál, se más rokonnal, se baratoknal. Mikor lehetett kicsit csak magunk lenni.😁😁😁

Én teljesen jól vagyok. Jó messze kerültünk ugyan családtól, barátoktól, de bevallom most ez egy percig sem zavar. Nagyon kellett ez a távolság, főleg a szüleimtől.

A munka halad, szerencsére jól össze tudunk dolgozni a kollégákkal, így nem kell senkinek sem megszakadni.

Gyerekkel is megy a homelearning, van némi feszkó, de egész gördülékeny. Ma is együtt csináltuk a technika házit. :)

Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy itt nincs sok ember, ki tudunk menni sétálni. Bevásárlást heti 2-3 alkalommal egyhelyen félóra alatt lezavarom.