Ki a hibás a félrelépéseknél? (beszélgetés)

Én 23 évig éltem egy olyan kapcsolatban, amelyikben a volt férjem mindig félrelépett...Pontosabban: állítólag az első 2 évben nagyon szerelmes volt, akkor nem csalt meg. Előttem már volt nős (nem miattam váltak el, akkor még nem ismertem). A volt feleségét és volt barátnőit, volt menyasszonyát is állandóan megcsalta...Hogy mégis miért maradtam vele eddig? Mert mindig bíztam. Hittem a szavainak, hogy "ez volt az utolsó, soha többet". És szerettem.... Jöttek a gyerekek, építkezések- a közös egzisztenciát is nehéz lett volna feladnom. Ha azt gondoljátok, hogy nem volt kielégítő a szexuális életünk, tévedtek! Ha valami, hát az működött!... Elmentünk szakemberhez. Az ő családjában sajnos vannak szenvedélybetegek, a pszichiáter azt mondta, ő is az. Neki a hódítás adja azt az adrenalint, amit másnak az ital, a kártya... Most van egy "komoly" barátnője,szerintem pont olyan megvezethető, mint én voltam. Állítólag naponta szex, ennek ellenére társkeresőzik, ismerkedik...Ismer valaki még ilyet?

Szerintem a mai fogyasztói társadalomban nagy probléma ez.A hagyományos értékek devalválódnak, könnyű eldobni a társunkat, gyerekeinket, hiszen bármit megkaphatunk, tiszta lappal lehet indulni egy új kapcsolatnál.

Nem vagyok álszent: 23 év alatt engem is volt, aki megérintett. Én gyáva voltam, hogy megtegyem, féltem, hogy szerelembe esek, féltettem a közös életünket, a családomat, és az értékrendembe se fért bele.. sajnos egy idő után mindenki unja a másikat (mondom ezt úgy, hogy én "egyemberes", monogám vagyok). Én még kértem is őt, hogy ha megteszi, legyen tekintettel ránk, mivel járja az országot, oldja meg diszkréten, soha ne tudjam meg.Erre képtelen volt. Megtudtam az összeset, a fél várossal köszönőviszonyban lehetnék.

Hát...a kérdésre a válasz: szerintem van olyan ember, akinél bármit megtehetsz, bárhogyan is iparkodhatsz, félre fog lépni.És ez nemcsak férfi lehet, de úgy gondolom, az a gyakoribb.

Van benne sok igazság!!!:-)) Férfiak agya általában úgy működik, hogy mekkora a mell méret, hogy néz ki és mit visel!...azonban, van az éremnek egy másik oldala...sajnos öregszik a férfi is és beragad ebben az állapotban akkor azt veszi észre egy idő után, hogy ő már nem is annyira sportos..nem is annyira fitt!...ha egyáltalán felismeri!

Ha valaki nem gondolkodik el azon, hogy mit is vár az élettől, akkor nagy gond van!

ha valaki 20 éves nem gondolkodik ezen, 30 éves...ajjaj élehetünk világban..hisz van rengeteg nő aki ránk kattan! 40..megéltem sok sok mindent...jó lenne, ha csak harminc lennék, akkor próbálkozzunk úgy! …..és megpróbáljuk és rájövünk, hogy éppen most jó, de meddig... csak addig a pillanatig, ameddig tart! Aztán telnek az évek bemagyarázzuk magunknak, hogy mi még baromi jók vagyunk..de a valóság egészen más!

Eljön az ötven... és gondolkodunk, talán de nem biztos! Na itt az igény most már?? Egy megbízható biztos kapcsolat, amikor nyugodtabb elengedhetjük a nőt, mivel tudjuk, hogy csak azért megy el, hogy jól érezze magát, de nem egy más férfival. Ehhez irtó nagy bizalom kell és csak nagyon kevés embernél létezik, de ha jön, akkor itt az út vége!

Lehet, hogy most sem fogjuk fel, hogy, mivel azt gondoljuk, hogy mi férfiak vagyunk, tehát rengeteg nő akad! Igen van... de olyan amilyet mi szeretnénk?? Ez itt a nagy kérdés! Mögöttünk rengeteg tapasztalat, csalódás és fájdalom bizalmatlanság, de képesek vagyunk hinni és bízni a másikban???? Ez a legnagyobb kérdés, hogy eldöntsük magunkban, mivel másképp nem megy!

..és utána 60...arról nem tudok mesélni, de majd mások talán megteszik!.-))

Annyi , de annyi kérdés kavarog a fejemben .

De tudom , érzem , hogy lépnem kell , mert fiatalabb már én sem leszek :(

Ez igen, most mondjam azt hogy irigyellek? Egyik barátnőm mondta, hogy a férjem biztos nagy lepedő akrobata, (mert másokat azért könnyen megtéveszt a kigyúrt külseje)meg hogy el tudja képzelni, hogy pörget az ágyon meg minden...Elég bizalmas a kapcsolatunk. A fiai a keresztfiaim, de még neki sem mertem bevallani hogy mennyire nem így van ez...

Tökjó lehet hogy 49 évesen ennyire élsz...én meg csak szeretnék. egyelőre...

Kedves Arabave! Teljesen megértelek. Én 30 éves kapcsolatomat akartam újjáéleszteni éppen emiatt, és SIKERÜLT! Kívánom, hogy Neked és minden sorstársnak megadassék. A történet, dióhéjban:

A férjemmel nem szerelemből házasodtunk, neki én a 2. felesége vagyok. Én inkább támaszt kerestem, apa-pótlékot (mint utólag kiderült), eleinte szép volt az önállóság, az istennó-érzés... aztán kezdődtek a bajok. Ellaposodott a kapcsolatunk, szerelemes lettem másba, szeretőm lett, stb. Végül másodszor is megérintett egy érzés és akkor úgy döntöttem, mellette akarok maradni. A férjemnek volt 2 infarktusa és egy by-pass műtétje. Ezzel magyaráztam a szexuális életünk kimaradását. De én még nem érzem magam öregnek! A fellángolásom, 49 évesen, azt mutatta, vágyom valamire, amit nem kapok meg. A pszichológust azzal kerestem meg, szeretném helyrehozni a házasságomat. Sokmindenre fény derült a terápia során, végül arra jutottunk, keressek más kapcsolatot a testi vágy levezetésére. És mi történt? Amikor megemlítettem a férjemnek - aki 3-4 éve nem elégített ki - hogy nekem még vannak vágyaim, és ha vele nem, hát majd mással - na, ekkor elkezdődött egy új korszak - mintha visszarepültünk volna 20 évet - napi többszöri együttlét, kielégít és én is mindent megteszek neki gyönyörből, fenntartások nélkül. Segített a házipatika.com oldal tanácsadása is, és rájöttem, tényleg két dolog az alap: én engedjem el magam és ő tarsa vissza magát. Ezt ott részletesen leírják. Nagyon drukkolok, hogy minden nő megtapasztalja ezt a beteljesülést! Sok sikert!

Dühít is, mert egyébként nekünk jó volt a szexuális életünk, már ameddig volt...és nem értem neki miért nem hiányzik...most sokan arra gondolnak, hogy van valakije és azért nem...de ezt nem hiszem. És néha egész éjjel úgy szorít magához...mégsem történik semmi. Volt egy időszak, amikor szó szerint kurvának éreztem magam, mert ha akartam valamit, azért nekem tenni kellett hogy egyáltalán megmozduljon. Meguntam. Utáltam magam. Bevetettem még a szexi fehérneműket is, de észre se vette...várta a jó pihe-puha ágy. Meg a tv maci.

Én meg sírva, egyedül aludtam el.

Elég volt.

Pedig nem vagyok egy lerobbant konyhalány, akit már nem lehet kívánni...

Annyiból más a helyzetem, hogy az én férjem még féltékeny is és biztos hogy hatalmas cirkusz kerekedne belőle ha kiderülne, úgy hogy én titkolni kényszerülök- pedig nehéz a szám szélén megbúvó kis mosolyt eltitkolni, és azt a lebegős boldogságot amit érzek:-))

Régebben azt hittem, hogy jól nevelt, szerény kis feleség leszek, aki tökéletesen szeplőtelen meg minden. De nem . Szenvedélyes vagyok, és ravasz.

Csak sajnos másnak kell megmutatnom azt, hogy mennyire... De nem is sajnos- persze jó volna ha mindezt a férjemmel élhetném át...de most annyira nőnek érzem magam, ahogy már régen nem, és 32 évesen még nem gondolom úgy, hogy cölibátust kellene fogadnom csak azért, mert ő mindig fáradt, meg nincs kedve, meg stb...

Félelmetes hogy egy szemernyi megbánás sincs bennem, miközben 11 éves házasság és 15 év hűség áll mögöttem...de ez van.

Boldog vagyok hogy mertem életemben először csak magamért tenni (megtenni) valamit, nem a családért, nem a gyerekért, nem bármi más ügyből, meg mert kötelesség, meg úgy illik...

És megteszem újból:-)) szóval ne halogasd sokáig mert másfél év pont elég türelem.

Én is hittem amikor borult a bili, veszekedések alkalmával, hogy megváltozik valami, de semmi sem történt.