Kétségbeesve (beszélgetés)

Sziasztok!Hasonló dolgokon mentem át én is, azóta azért lett két szép lányunk...Két spontán ab után, méhen kívüli terhesség, azzal a bal oldalamat kiiktatták, maradt a jobb az PCOS..Így kerültünk egyből lombikra 5 év után, az elment...A policisztáimra én COD teát ittam féladagban 1 hónapig,azzal rendeződtek a cisztáim, meg a táplálkozáson is változtattam. Lombik után, következő hónapban spontán teherbe estem Csenge lányommal...Max 30%esélyt adtak, hogy lombikkal is gyerekünk lehet...Barátcserje kapszulát szedtem, napi 1-et természetes progeszteron...Kipróbáltam még a biolabort, segített mindkét teherbeesésemnél...Vegetatív idegrendszert "programozza" át...

A férfiak teljessen másként gondolkodnak mint a nők a babaprojektről, hagyj időt a párodnak, ezekben a helyzetekben mindenki sérül, s nehéz feldolgozni...Tudom, hogy nehéz nem görcsölni, ha érett vagy rá, s anya akarsz lenni...Annyira akartam két vetélés után a méhen kívüli babámat, kemény meccseim voltak a SOTÉN, az utolsó pillanatig küzdöttem, ragaszkodtam hozzá, s megígérték, hogy ha úgy van nem nyúlnak a gyerekhez, majdnem rámentem...Lombik is elment kész padlózás volt, azt mondtam, hogy mostmár mindenen átmentem amin egy nő átmehet, kértem a Jó Istent, sokat imádkoztam, hittem benne...(férjemnél is voltak gondok, nem nagy persze)S megfogant spontán, lombik után, némi rásegítéssel...Mert ha a vegetatív idegrendszer nem áll rá a HCG termelésre, mindegy milyen módszert alkalmazol, nem marad meg a baba...Kitartás, regenerálódj, erősödj, beszéld át a pároddal a szitut, számít a férfinak is...Lesz babátok csak kicsit rögös az út...Kaptam én is egy olyan eleven kislányt, három fiút kitesz...Ha gondolod részletezem, hogy mit-hogy ettem, szedtem -biolabor stb...kb.35000-ből fogant meg a baba, s kidobtunk 200 ezret lombikra...Nincs lehetetlen!!!S a második babámra is rá kellett segíteni, ott meg alacsony lett az afp-m, jöttek a genetikával, de kifutottunk a 21.hét után.Azt mondtam a genetikán a dokinak, nekem a Jó Isten kegyelméből lett ez a gyermek, s így kell ahogy van, sokáig nem lehetett egy sem.S ő megadatott. Ha beteg betegen, ha egészségben egészségben...S lett egy szép örök mosolygós kislányom 10 hónapos. Megértem a fájdalmad (én is eléggé megörültem akkor, kemény volt)(minden hónapban hinni, hogy talán sikerül, s zokogni mikor megjön...), de küzdjél és kitartás!

ui: S adj időt a férfinak is, hidd el ő is sérül, csak ők nem adják ki annyira..(szerencsémre én ezt át tudtam beszélni a férjemmel, hogy ő mit él meg)Minden változik...

Még annyi, Anyum akkori pasija a műtét és az 1% esély miatt elhagyta Anyut.

Később találkoztak Apummal, aki azt mondta, hogy ha nem lehet saját, akkor majd fogadnak örökbe annyit, amennyi gyereket szeretnének.

A sors iróniája: Anyum egykori pasijának soha nem lehetett saját gyereke.

Tényleg érdemes átgondolnod, hogy mennyit érsz TE ebben a kapcsolatban...

Nálunk sem optimálisak a körülmények egy baba számára (nálunk nőként én halogatom a babaprojektet), de a vőlegényem rábeszélt, hogy mostmár adjuk meg a lehetőséget a babának, hogy ő döntse el, mikor jön el az idő. Azért titkon remélem, hogy a baba még vár 1-1,5 évet ezzel. :)

Szóval, gondold át az olvasottakat, összegezz és válaszd a neked legjobb döntést, mert a te életed és neked kell, hogy jó legyen, ennyire legyél önző, most még megteheted. Később úgyis a babád körül forog majd az egész világod!

Sok sikert és kitartást!

Szia!

Anyum 19 éves volt, mikor endometriózis miatt az egyik petefészkének felét, a másiknak 3/4ét csonkolással kiműtötték. 1% esélyt adtak neki, hogy valaha is gyereke lesz. 23 éves volt, mikor én születtem, 26, mikor az egyik öcsém, 29, mikor a másik.

Szóval az 1% esélyből lett 3 egészséges gyereke, akiket fel is nevelt, és a mai napig él-és virul.

PEdig azért több, mint 30 éve még nem volt olyan fejlett az orvostudomány, mint ma.

Ciszták mellett unokanővéremnek 3 egészséges gyermeke született (igaz, volt neki is 2 magzatelhalása közben, ráadásul neki 8. hónapban volt az első).

Ne görcsölj rajta, hagyd, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Ha a baba úgy gondolja, hogy itt az ideje, úgyis meg fog érkezni.

Szia!

Nekem is volt hasonló problémám, ciszta gondot mondott nekem is az orvos, meg hólyaghurutot, állandógyomor égésem és fajdalmam, görcseim vannak és voltak is. Jelenleg már mindent beszedtem amit lehetséges, többször voltam kórházban is, jelenleg anyukám féle csodanövényeit szedem, ami egy speciális étrendkiegészítő, ami jó az anyaság elősegítésére, magzatfejlődésre, gyomorpanaszokra és hasonlókra én jelenleg a hormonra és én is megfoganni szeretnék tehát arra szedek táplálék kiegészítőt.

Ha felveszed velem a kapcsolatot privátban, segíthetek, neked is hogy ne fájjon és hogy sikerüljön, összejöjjön a babád!

Üdv Renáta

Na sziasztok! Szerencsére a 7en végre elérünk Tapolcára! Kicsit izgulok, de valójában tartok is tőle! Remélem minden rendben lesz és vissza tudták szorítani az Endometriosis-omat! Mintavételekkel kezdünk, gondolom elbeszélgetés lesz az orvosunkkal is. dr. Török Attilához kaptunk időpontot, van tapasztalatotok Vele kapcsolatban?

Majd megírom mi volt!

A lényeg, hogy optimistán állok mindenhez, a párom támogat mindenben és ez a lényeg!!! :)

Szerintem, amit a laparoszkópiáról/ hasi műtétről írsz az nagyon nagy butaság. A laparoszkópia sokkal fejlettebb technika, engem azzal műtöttek, ráadásul lézerrel, ha egy hagyomásnyos műtétet csináltak volna tb finanszírozással valószínű, már nekem is hiányozna a petefészkeimből, így mindenem megvan, pedig voltak ciszták, kissing ovari, összenövések.

Én esküszöm a dokimra, Fülöp István a Róbert Károly Magánklinikán, az egyik legjobb szakember és lelkiismeretes is.Én mindenkinek őt ajánlanám.

Szia!

Nagyon megindító történet a tiéd, sajnálom és együtt érzek veled!

Sajnos nekem is endormetriózisom van, két éve diagnosztizálták! Laparoszkópiának indult a műtét, de (mivel kb. 20 kg-t felszedtem a rengeteg hormongyógyszertől) úszógumim lett és nem tudták elvégezni a rutinnak számító beavatkozást, ezért felnyitottat és akkor derült ki a bibi! Mindig is probléma volt a rendszertelen menzeszemmel, kaptam fogamzásgátlót, amitől rendszeres volt ugyan, de abbahagytam, mert babát szeretnénk mi is! Azóta már rengeteg hormon tartalmú tabletták szedtem, d sajnos eredménye egyelőre nem volt! De áldom az eget, hogy még cisztám nem volt soha, pedig a hasonló betegségben szenvedőknél elég gyakori sajnos! -hamar le is kopogom-!

El kell mennünk meddőségi kezelésre és ott az orvosom szerint nagyon meglepődne, ha nem sikerülne elsőre a pici! De aztán megint jött a hidegzuhany, mikor a páromnak is el kellett mennie urológiai vizsgálatra, ahol nála is találtak problémát a már melévő betegségén kívűl is! (Szerencsére Ő is szeretne babát, ezért nem akarunk sokáig várni! Sajnos olyan betegsége van, ami miatt élete végéig gyógyszerrel kezelik állandó kontrollal!) Szóval a lényeg az, hogy az a gyógyszer, amit már évek óta szednie kell, sajnos szinte teljesen kiölte az életképes hímivarsejtjeit, ezért várni kellett fél évet, hogy az új gyógyszer hatását újra teszteljék! A kontrollja egy hónapon belül lesz és remélem már minden rendben lesz!

Csak azért írtam le neked ezt, mert sajnos nem vagyunk egyedül! Én is rendszeres kontrollra járok, amíg a párom eredményei nem lesznek meg és sajnos én is látok olyan nőket és akár 13-14 éves kislányokat, akik még azt sem tudják, hogy milyen csoda történik velük!

De ne csüggedj! Talán nem soká eljön a mi időnk is és akkor mi leszünk a legboldogabbak a világon!

Kitartás, szorítok hogy minden rendbe jöjjön! Jó egészséget kívánok!

Szia!

Ne add fel a reményt! Ne görcsölj rá!

Barátnőm pont ugyanebben a helyzetben volt, annyi különbséggel, hogy neki a bal petefészkét el is kellett távolítani. Az orvosok közölték vele (23évesen) hogy max. 10% az esélye, hogy teherbe esik és csak ha már másnap próbálkozik.

Ő is inkább karrierista, így inkább szedte a hormonokat, de csak mert mondták. 27évesen ismerkedett meg a jelenlegi párjával, akivel közölte, hogy sansszos, hogy nem lesz baba. Közben barátnőm elhagyta a gyógyszereket is. Védekezés nélkül szexeltek pár évet, aztán egyszer nem jött meg neki. Eszébe sem jutott, hogy terhes, mert az orvosok közben bemagyarázták neki, hogy számtalan műtéttel egy csonkolt és tele cisztás petefészekkel úgysem sikerül.

barátnőm felhívott, megy a kórházba, nem jött meg, biztos újabb ciszta, hurrá... erre közölték vele, hogy terhes... most 32évesen van a 28. hétben. És mindketten jól vannak!

Szóval tényleg vannak csodák! Remélem veled is megtörténik! Eddig a teherbeesés ment gond nélkül... inkább azt kéne vizsgálni, hogy miért haltak meg a babák.

Szia,

ahogy olvastam a történeted...nagyon sok minden az eszembe jut:

1, egy férfinak akár 70 éves korában is lehet gyereke, míg egy nőnek nem, a pasiknak ez sosem annyira "égető" probléma, ezzel nem a párodat akarom bántani, ez tény

2, szerintem minden második nőnek mondják az orvosok, hogy nem lehet gyereke, nekem több orvos is mondta, már 13 hónapos a kislányom.

Nekem PCO-m, inzulinrezisztenciám van. Szerencsére sikerült olyan kezekbe kerülnöm, ahol ezt nem tekintették "végleges" állapotnak.

Van egy ismerősöm, akinek ugyanaz a betegsége, mint neked. Kb 10 éven át nem jött össze, majd váratlanul megtörtént a csoda, ez Veletek is megtörténhet bármikor!!!!

Ennyi szörnyűség után tényleg egy kis figyelemelterelés, lazítás kell. Nem görcsölni, és sikerülni fog.

Az, hogy a párod családja hogyan reagált a hírre: ez csak őket minősíti.

Ezzel Neked egyáltalán nem kell foglalkoznod, mert a negatív hozzáállásuk Rajtad nem segít.

Ne fogadd el egy orvos véleményét, találd meg a legjobbat!!!

Kitartást

Kedves SVivus89!

Nem olvastam (még) végig a hozzászólásokat, de érdeklődöm, hogy miért haltak el a terhességek? Tudtommal a PCOS-val teherbe esni nehéz, nem a megmaradás esélyét csökkentik. Az orvosok ez ügyben nem ajánlottak kivizsgálást? Valami oka biztos van, hogy így végződtek a terhességeid.

Nekem hétfőn volt a 3. missed ab-om, s most kezdődnek a vizsgálatok. Csak most tudtam meg, hogy már a 2. után mehettem volna kivizsgálásra, s most verem a fejem a falba...

Javaslom, hogy ha nem mondja az orvos, Te akkor is kérd a vizsgálatokat.

Minden jót!

Kedves SVivus!

Véleményt vársz, így leírom a sajátomat!

Baba minél előbb. Sajnos ugyanabban a cipőben járok, mint Te. Csak nálam az a baj, hogy a folyamatos műtétek és a folyton kiújuló endometriosis miatt mostanra nincsenek petevezetékeim. Ez ugye azt jelenti, hogy természetes úton már biztosan nem eshetek teherbe. A legutóbbi műtétemnél pedig az volt a legnagyobb rizikó, hogy meg tudják-e tartani a petefészkeimet, vagy esetleg el kell-e távolítani. Szerencsére meg tudták hagyni, így most azonnal lombik programba kell kezdenünk. Ha sokáig húzzuk az időt, lehet, hogy jön egy újabb műtét, kiveszik a petefészkeimet is és akkor már lombikkal sem lehet gyerekem. Én ezt nem szeretném megvárni és talán neked sem kéne hagyni, hogy rosszabbodjon a helyzet!

Szerintem keress egy orvost, aki nem laparoszkóppal műt (mert laparral soha nem fogják tudni kiszedni az összes endot), hanem rendes hasi műtétet végez, takaríttasd ki magad teljesen (talán így később kezd el visszafejlődni) és ha ezen túl vagy, essetek neki a babaprojektnek, nehogy késő legyen!

Szia!

Nem szabad elkeseredned mert csodák pedig vannak!-ha hiszel benne bármi megtörténhet,a Jó Istennél valóban nincsenek lehetetlenek!

A mi társaságunkban is van egy barátnőm akinek endometriozisa van az első babát ők is elvesztették és a másodikat sikerült megtartaniuk...ráadásul spontán baba lett.-pedig azt mondták neki,hogy lehetetlen lesz teherbe esnie stb....mostmár 3 éves gyönyörű kislány-Jázmin a neve-ami annyit jelent Isten ajándéka!

sok puszit küldök így ismeretlenül is és kitartás!!!

szia

elizabeth vagyok.

milyen betegséged van?

ne agodj igaz csak idén töltöttem be a 19.-életévemet de terhes vagyok.

nagyon nehezen jött össze nekünk is kb 1 évig probálkoztunk és most sikerült 13 hetes és 2 napos terhes vagyok hála istennek nincs semmi baj vele. ne aggodj biztos hogy eljön az az idö amikor örömhirrel irod meg barátaidnak hogy a pocaklakod erös és bent fog maradni amig meg nem születik.ne légy szomoru!!:)ha van kedved privin beszélhetünk rola és segitek nekem ez az oldal hogy mássokkal megtudtam osztani fájdalmamat nagyon sokat segitett!irj bátran!!!!!szia

Szia,

Sok-sok évvel ezelőtt méh teljesen egészséges voltam. Aztán jött egy-két felfázás, petevezeték gyulladás, iylesmi. Ennek akkor még newm tulajdonítottam nagy jelentésegét. A bartholin cisztámat is csak akkor szedettem ki, kikor mint rejtett gyulladási góc, már mindeféle egyéb tünetet is produkált. A műtét után mindig előbb megjött, de mivel mindig 25 napra, ennek sem tulajdonítottam jelentőséget. Majd egyszer csak arra ébredtem reggel - szó szerint egyik napról a másikra tört rám a felvilágosodás - hogy bizony 32 éves vagyok, nyolc éve nem esek teherbe. Meddőségi centrum következett, egy csomó kellemetlen, vagy kifejezetten fájdalmas vizsgálat. Eredmény: amitől előbb megjön, az egy hatalmas endometriózis - ki tudja, miért nem okozott egyéb tünetet. Vlóban nem gyógyítható, a másik oldalról kellene majd teherbe esnem. Valamint ugyanazon oldalon valamelyik régebbi megfázás eredményeként elzáródott a petevezetékem. Azaz, hajdanában, régen valószínű, hogy termékeny voltam, csak akkor még nem gondolkoztunk a gyermekvállaláson. Túl vagyunk 4 beavatkozáson, egyik sem sikerült. A múlt héten indítottuk el az örökbefogadást....

Szóval nem biztos, hogy megéri húzni a dolgot, bár tény, hogy "elvadítani" sem szabad a pasikat.

Azokra pedig ne hallgass, akik szerint" jaj, fiatal vagy még szülni, miért rágod ezen magad" véleményt szajkózzák. Ezt mindenki maga dönti el, mikor jön el az idő.

Szia,

Én szintén endós vagyok...úgyhogy ki nem hagynám hogy írjak neked. Most lesz a 4.lapar műtétem, 3-as fokú endóm van.

A történetünk kicsit hasonlít, csak nekem az egész 24évesen kezdődött, az akkori Párom nem akart gyereket. Úgyhogy műtét-GnRH hormonkezelés-műtét-szenvedés-műtét-GnRH hormonkezelés-ciklus kiiktatás. Utána elhagytam, na ez se volt egyszerű. Nagyon szenvedtem, és én is úgy éreztem, hogy nem a kényszer miatt vállalnék babát hanem mert szeretnék. Örök hálám az én orvosomnak aki akkor elküldött pszichológushoz (akkor nagyon mérges voltam rá emiatt). A pszichológus fél év alatt segített...és ma már tudom, hogy magamtól soha nem hoztam volna olyan döntést hogy elhagyom a Páromat. Megtettem, azóta egy boldog kapcsolatban, sőt házasságban élek egy olyan Férjjel aki engem néz, engem szeret, akivel együtt gondolkodunk...és ő fiatalabb nálam 5 évvel, de nem kérdés hogy akar-e babát. Most 2,5éve próbálkozunk és nem jön:( nem tudok teherbe esni. Műtét lesz, és készülünk az első inszemre:) Párom mindent megtesz, minden vizsgálatra elmegy. Persze azóta az ex-vőlegényem megbánta a dolgot. De én akkor úgy voltam vele, ha inkább még egy műtétet végigcsináltat velem, és utána a homronkezelésbe hajt akkor nem szeret igazán. Neki csak felelősséget kellene vállalnia, hogy Apukája legyen egy Pici Életnek.

Nem akarlak bántani, megbántani, mert tudom hogy nagyon nehéz, de mi lenne ha nem tudnál teherbe esni? Számíthatnál a Párodra hogy melletted legyen egy inszemnél, lombiknál? A férfiaknak is jár némi "kellemtlenséggel", áldozattal. Nem a pénz számít, a pénz csak nagyon jó kifogás. És ha később nem esel teherbe?- amikor Ő akarja majd, akkor melletted fog állni? Gondold át, és azt hogy miért szereted Őt? - elnézést hogy így ismeretlenül ilyeneket írok, de a pszichológus is ilyen kérdéseket tett fel. Nem biztos hogy jó helyen keresed a boldogságot.

Biztos hogy értékes ember vagy, cipelsz egy terhet. A Párunk, azért a Párunk mert a másik felünk. Azt szeretné hogy nekünk jó legyen, azt szeretné hogy neked ne fájjon többet! Együtt kellene sírnotok, és nevetnetek.

A másik tényleg az orvosod. Hihetetlen. Nem tudom hova jársz, de keress egy endokrinológust. Tudok is ajánlani, csak írj...

És ha lelki támogatás kell, akkor is írj nyugodtan.

Sok sikert, erőt az élethez...

Éva

Szia,

Latom sok tanacsot kaptal, foleg lelkieket, en adok neked orvosit is. En is endos vagyok 2 laparral a hatam mogott es Kaalival. Hidd el ezzel a betegseggel valoban nehez a teherbeeses es minel idosebb vagy annal nehezebb. A parod lehet eljutott addig hogy mar elegge felt teged es azt mondja hogy inkabb ne legyen gyerek, de teged emiatt na vigyenek mutobe, de sajnos gyerek nelkul is van eselyed ra hogy akar evente mutsenek, erre is van pelda itt a neten, nem csak a jo hirekre.

El kell mondjam azt is hogy mar bocs de az orvosod valoszinuleg egy kokler, endos temaban legalabbis sztem az.

Ha nem akartok meg gyereket, fel kellett volna ajanlania egy legalabb fel eves ugynevezett GnRh kezelest ami soran hormonalisan leallitjak a menzeszed leeheztetni a benned levo rossz endos szigeteket. Ha pedig akartok gyereket, akkor mar bocs, de minden orvos tudja hogy a szervezet a 12. heten allitja le a sargatestrol az anyara a hormont ezert ez az idoszak kritikus, mar az elso vetelesednel ez figyelembe kellett volna vennie es progeszteront adnia. Mivel ez nalad nem eloszor fordul elo, javaslom surgosen keress fel nemcsak egy endokrinologust verzestol szamitott 2 napi hormonpanellel, hanem egy endos specialitast is aki pl figyeli nalad a CA125ot is hogy mennyire aktiv az endod....

Szoval jotunder tanacsom, hogy ne higgy senkinek, olvasgass a neten es tapasztalj! A te eletedrol van szo, gondoljatok at alaposan hogy akartok-e gyereket es ha igen akkor meddig mentek el erte. Abban igaza van a dokidnak, hogy az ora ketyeg, sokan vagyunk akik evek (akar 5-7) ota vagyunk igy gyermekre, szoval semmit se halogassatok, de alaposan gondoljatok at a dontest. Szerintem mire atmesz minden orvoson, kezelesen, kivizsgalason, es kitapasztalsz minden tornat, bio es termeszetgyogyaszatot ugyis repulni fognak az evek.

Hat ez az en tapasztalatom. Keress vegig a forumokon es itt biztos talalsz atvitt ertelemben segito kezeket akar lelki vagy testi/orvosi :-) Sok sikert es kitartast!

Udv, Adri

Szia!

Én nemsokára 23 éves leszek és van egy 1 éves kislányom.

Én csak azt tudom javasolni neked , próbálkozzatok még, ha a párod tényleg szeret, a babát is szereti. És hidd el teljesen megváltozik, ha majd meglátja a picurt. És tudom, sok rosszal járhat mindez, de szerintem azt jobban fogod bánni, ha pár év múlva nem lehet saját gyermeked. Tudom senki nem tudja igazán beleélni magát a helyzetedbe, de én így gondolom...

Kitartást és minden jót, sok szerencsét kívánok!