Kérlek segítsetek, meddőséggel hova fordulhatok? (beszélgetés)

Megértem az álláspontodat,de én nem biztos,hogy lombikoznék. Nem vállalnám be jó érzésekkel.

Átjárhatósági még nem volt,valószínűleg szeptemberben lesz. Összeférhetetlenségi vizsgálatot nem javasoltak.

Vitaminokat szedünk, bár nincs hiányunk. :)

Petevezeték átjárhatósági vizsgálatod, méhtükrözésed volt már? Illetve van vmi összeférhetetlenségi vizsgálat, ami nem az, hogy a vércsoportotok egyezik-e.

Nekem 5 éve volt az utolsó lombikom, azóta rengeteg dolog megváltozott. Új vizsgálatok is biztos vannak.

Anno és rengeteg D-vitamint szedtem, mert jó hatással van a petesejtre. D-vitamin hiányos voltam korábban.

Én biztos, hogy bevállalnék pár lombikot, mielőtt örökbefogadáson gondolkodnék.

Igen a séta a legjobb egyébként szerintem, meg pilates és jóga. Én szeretek futni, kicsit elvetemült is vagyok. A málnalevél talán a legismertebb gyógynövény, amelyet a terhesség alatt tea formájában ajánlani szoktak, ám az ebből készült főzetet kizárólag a megfelelő időben szabad kortyolgatni! Leggyakrabban palástfűvel együtt alkalmazzák, de önmagában is fogyasztható. Napi 2 decivel javíthatja a fogamzás esélyét, mivel segíti a peteérést és a beágyazódást. A terhesség első szakaszában – azaz a 12. hétig – engedélyezett, mert ilyenkor segíti a pete megtapadását, utána viszont azonnal abba kell hagyni, egészen a 36. hétig. Azt hiszem cickafark még amit sokan szoktak. A cickafark mellett a palástfű tea a legnépszerűbb a babára vágyó nők körében, főleg azoknál, akiknél rendszertelen a ciklus, illetve ha peteérési problémákkal küzdenek.

A méhpempőt hallottam sokaktól,hogy segített, illetve progreszteron szinted nézték már? Nem szoktál barnázni?

Igen sajnos sokan semmit sem tesznek,sőt. És mégis így állunk.

Volt a férjem spermiogramon is persze,bárcsak mindenkinek ilyen szép eredménye lenne,ezt mondták utána. Még a vércsoportunk is stimmel,tehát nincs összeférhetetlenség. Az én pajzsmirigy értékem több orvos szerint sem igényel gyógyszert és beavatkozást.

Barátcserjét már szedtem,azt lehet előveszem újra,jó ötlet:) az inozitolt szedtem már hosszú ideig,de semmit nem váltott ki sajnos :/

Én eléggé biztos,hogy a helyzettől vagyok lelkileg is rosszul mert pl most is negatív teszt,közel a mensi és padlón vagyok... hát nem tudom,hogy ebből ki lehet-e gyógyulni gyerek nélkül.

A futást nem is igazán ajánlják babára vágyó nőknek, de nem is szeretem szóval nem baj, úszni nem tudok olyan jól sajnos, szóval marad a jóga, pilates vonal :)

És ilyen spermavizsgálaton esetleg jártatok, nem szeretnék indriszkét lenni, csak hogy esetleg kiderülhet e bármi féle , mondjuk hogy nem passzoltok valami miatt genetikailag, vagy a kiskatonákkal van valami. Előfordul sajnos néha :\ Én is igazsgátalannak érzem,mert sok értelmiségi család, akik igényesek, nagyon szeretnék mindent megadnának, ott várat, nem jön, amíg tényleg úgy mondanám,hogy kevésbé kondszolidált és kulturált népeknél pedig potyognak a gyerekek 5ösével. Úgy,hogy közben az egészséges életmódról meg közelében sem jártak. Pajzsmirigyre mindenképpen figyelj és nézesd gyakran szerintem, valamint lehet egy külön pajzsmiriggyel foglalkozó dokit kéne keresned, nem tudom a hormon pótlás mennyire segítene mert írtad,hogy még vizsgálat alatt van a hasimoto is, vagy nem annyira súlyos?

illetve még a gyógyteákat és hasonló természes alapú dolgokat mondanám,hogy érdemes körbe járni. Én pl barátcserjét szedtem és myo inositol-t amit nem mindenkinek ajánlanak, de érdemes megnézni vagy beszélni róla endokrinológussal, nem tudom hogy attól de nekem utána lett a baba 1-1,5 hónapra, pedig barnáztam tőle, ami nem valami jó. Egy hónapig voltam hajlandó ezért szedni,mert úgy érztem megborít mindent, de közben meg nem. Figyelj a séta is haladás, valaki otthon fekszik és tömi magába a pizzát csipszel meg kólával :) Ha tudsz keress valami olyan sportot,amit szívesen végeznél vagy be tudod vonni a férjed. Pajzsmirigy alul mükődéstől simán lehetsz depis meg levert és fáradékony, gyengeség és fáradékonyság állandó fáradtságérzet rossz közérzet,

idegesség, ingerlékenység vagy álmatlanság ezek mind jelen vannak. Nem futásra gondolok feltétlen,valami kimélőbb dolgokra mint úszás ilyesmi vagy valami lightos jóga. Biztos,hogy lelkileg is ez az egész megviselt ennyi idő meg orvoshoz járás alatt, de remélem ki tudok jönni valahogyan ebből mert befolyásolja az is a dolgokat.

Nőknél van befolyásoló szerepe.A prolaktin az egyik legfontosabb hormonunk, mely elsősorban a tejelválasztásért és a terhesség támogatásáért felelős.

Az agyalapi mirigy által termelt prolaktin hormonnak az emberekben még nem teljesen tisztázott a szerepe, de biztosan szükséges a tejelválasztás beindulásához, illetve a teherbeesés során is lényeges funkciót tölt be

és olyan betegségekben játszik szerepet alapvetően:hipofízis daganata (prolaktinoma), pajzsmirigyzavar, PCOS vagy a Cushing-kór. Amennyiben valaki teherbe esési nehézségekkel küzd, érdemes ellenőriztetnie a prolaktin szintjét, mivel ha emelkedett az értéke, az nagyban rontja az esélyeket. Ugyanis a hormon egyik feladata, hogy megakadályozza a tüszőrepedést és a beágyazódást várandósság. De ha neked oksi volt, az nagyon jó mindenestre pajzsmirigy hormonálisan hasonlóan bele tud nyúlni a dolgokban. Ott meg képzeld úgy jártam,hogy nem volt sem alul sem felülműkődésem,de találtak két göböt,ami fél alatt felszívodott, eléggé paráztam tőle,mert ijesztő volt. Nekem anno az egész hormonháztartásom el volt tolodva, merckformint szedtem és rendbe tette diétával totálisan. A prolaktint meg a bromocriptin,de iszonyat megszenvedtem vele, minden kihánytam miatta és folyton aludni akartam.

Igazából én sem tudom mit csináltam volna,ha mondjuk évek óta próbálkozunk és egy banális dolog miatt, (amire mondjuk gyógyszerre jól reagáltam nagyon, de nem mindenki mondjuk) egy ilyenen csúszik el a dolog.Tényleg érdemes egy korrekt endokrinológust keresni, férjedet is megvizsgáltatni ha benne van, inzulinrezisztencia egyébként nagyon alaktomos dolog,mert mindenkire máshogyan hat, és amíg valakinek a merckformin működik pl, másnak nem. De az pl nagyon jó,hogy fogytál az már a szervezetednek a legnagyobb támogatás, még a dohányzás szokta befolyásolni az anyagcserét nem túl pozítiv irányban, én pl elég sokáig cigiztem, lehet közrejátszott a dolgokban. Cukorterhelés meg egy részletes pcos feltérképezés az nem árt (hormonok minden) szurkolok neked nagyon,mert tudom hogy igazságtalan és ijesztő a dolog! <3

Sajnálom nagyon amin keresztül kellett menned, borzasztó. :(

Még annak örüljek, hogy a munkahelyen nincs senki aki még szülni akar. Bár egy csaj így is van a környezetemben, aki tudja miben vagyok,van mar 2 gyereke es olyanokkal cukkol hogy huuu neki a jósnő azt mondta szeptemberben terhes lesz és ő nem akar gyereket... ő mindig jelzi valamilyen módon hogy szupertermékeny.

Köszönöm ez nagy segítség. Prolaktint néztek nálam, akkor jó volt,de MRI-n nem voltam. Nem tudom férfiaknál érdemes-e ezt megnézetni,mert A Páromnak nem emlékszem, hogy benne volt-e.

Lehet megnézetem most, hogy fél év elteltével az inzulint is van értelme újranézni.

A stressz,amit megélek befolyásolja valószínűleg legjobban. Nagyon fáj, amikor látom, hogy valamelyik 13 éves anyuka a gyerekkel a karján kéreget. Ennek kellett a gyerek. Meg a családban is nem tervezett baba jön majd most és hangoztatják,hogy milyen vicces hogy csak egymásra néztek és terhes lett.

Az IR nálam nem is enyhe,de valóban renegeteg embernek sokkal sokkal rosszabb az értéke.

Maga a teherbeesés egy olyan bonyolult folyamat. Szinte mindennek klappolnia kell, hogy sikerüljön. Kell a hormonális egyensúly.

Nálam a lombikos kivizsgálások során derült ki, hogy magas a prolaktinom. Évek óta gyógyszert szedek rá. Szintúgy mint te ledobtam 3 éve közel 30kg-ot, testsúlyom így a normális tartományba került. Pco-m van, férfioldalról meg kevés spermaszám.

Lombik során túlstimuláltak, meg is szenvedtem. De az ember teszi a dolgát, a célért megéri. Valahogy mindig érkezik annyi erő, hogy ember tovább tudjon lépni.

Zora_J kívánom neked a legjobbakat és rengeteg erőt.

Nem vagy egyedül, sokan megértik amit érzel.

35 éves voltam, nem volt időm várni. Azonnal kiderült az azoospermia a volt férjemnél. Nem volt más lehetőség, mint tőle kiműteni ivarsejteket, nekem meg lombikra menni, mert amikor 1-1 fagyasztott mintában van 5-10 ivarsejt, akkor azzal nem lehet inszeminálni sem.

6 saját sikertelen lombik után donorspermával meg elsőre összejött.

Az első szurit volt nehéz bebökni. A munkahelyem nagyon támogató volt, főnökök, kollégák is. Nagy szerencsém volt.

A sok hormon biztos nem tett jót. A máj értékeim romlottak. Azóta sem jók. Többször ödémásodtam, a bokámon látszott, de ülőmunkám van. Valamennyit biztos ettől is híztam, de én is hibás vagyok benne.

A barátokkal nekünk is hasonló helyzet volt. Potyogtak a gyerekek náluk, nálunk meg a kudarcok.

Szétszéledtünk, volt aki külföldre ment. Magunkra maradtunk. Inkább csak telefonon beszéltünk, nem jártunk össze. A szűk családon belül másnak nem lett akkor gyereke, ez legalább nem frusztrált.

A terhesbúcsúztatók után bőgtem a melóhelyen.

Nálad mi volt az a pont,hogy belefogtatok a lombikba? Hogyan érezted magad azalatt? Bírta a tested ezt a nagy megterhelést? Azért kérdezek, mert nincs erről sok információ és nagyon nem tudom belevágjunk-e egyáltalán. :(

Hashimoto nálam csak gyanú volt és következő vérvételre már lecsúszott az antitpo értékem ,foglalkozni kell vele azt mondták,a diéta is jó, de elméletileg nincs nagy baj.

Köszönöm rákerestem Ursula posztjaira :)

Igen a szociális életünk nekünk is lenullázódott lényegében. Egyrészt nem akarunk arról beszélni mi van velünk, másrészt hullámzó ez az egész. Nem vagyunk mindig dühösek vagy szomorúak de olykor jobb otthon lenni ketten,mint próbálni jó képet vágni. A barátaink egy részének már gyereke van,velük azért nem jó.

Nem tudom a rokonokkal hogyan viselkedjek majd. Előre tudom,hogy kérdés lesz, hogy nekünk mikor jön már és olyan,mintha a kést forgatnák bennem.

Sajnos a több, mint 1 év ugyebár azért van esetünkben, mert 1 év elteltével küldtek csak el az IR vizsgálatra. Tehát valódi esély kezeletlen IR miatt, addig nem is volt esetünkben. :( Ha minden rendben van és még úgy se jön a gyerek,akkor igen más a helyzet. Szóval ha valamelyik orvos hamarabb eszmél (5 helyen voltam) akkor eleve nem reménykedtem volna.

Szia!

Ami mögöttem van: 7 év kivizsgálásokkal, 7 lombik... (Az utolsó sikerült.)

Megértem maximálisan, amit érzel. Ugyan ezeken mentem át. Feldolgozni nem sikerült. Az oldotta meg, hogy végül mégiscsak lett egy kisfiam, 42 évesen. Már azt hittem, bedilizek.

Segítség nincs. Dilidokik nem értenek ehhez a területhez. A kivizsgálást alap szinten csinálják, neked kell utána járni, hogy mit lehetne még megnézetni. Az inzulin rezisztenciát túlmisztifikálják, mert annyira nem kézzel fogható és arra frankón rá lehet fogni, hogy ezért nem sikerül, nem a doki béna. Kb. a fél világ inzulin rezisztens. (Én is inzulin rezisztens vagyok állítólag és "holnaptól" már cukorbeteg leszek. Amíg szedtem Merckformint, nem sikerült. Inofolictól a legrosszabb eredményem lett. Ehhez képest még terhességi cukrom sem lett, pedig 2x nézettem.)

A Hashimoto-t kellene rendesen kezeltetni. Nézd meg esetleg Ursula33 régebbi hozzászólásait is, ő sokat tud ilyesmiről.

Minden negatív teszttel a csalódottságomat elfojtottam azzal, hogy majd következő hónapban sikerül.

Az olyan "baráti kapcsolatokat" amik nem adtak semmi jót, csak a felszínességet, azokat leépítettem. Úgy védekeztem, hogy kicsit elszigetelődtem, semmi olyan nem tettem amit én nem akartam. De nekem ez nem volt nehéz, mert amúgy is introvertált vagyok.

Én leírhatom, hogy nekem mi segített, de neked nem biztos, hogy az fog. Mind mások vagyunk. Ismerned kell a határaid, tudnod kell, hogy mi ad vígaszt neked.

Egyébként utólag látom, hogy elkövettem azt a nagy hibát, hogy az egész családalapítás súlyát egyedül vettem a vállamra. Pedig ez páros dolog, és amint összefogtunk a párommal és láttam, hogy együtt teszünk a dolgokért, együtt járunk orvoshoz stb könnyebb lett lelkileg.

Ha már több, mint 1éve próbálkoztok érdemes felkeresni egy meddőségi központot. Ott majd látod, hogy mennyi de mennyi ember küzd hasonló problémával. 😔

Teljesen természetes érzés, hogy a hiány miatt negatív érzéseid támadnak.

Emlékszem, amikor belevágtunk a babaprojektbe milyen lelkes voltam. Aztán sorra jöttek a negatív tesztek és minden hónapban kicsit meghaltam odabent. Közben minden terhes nőre gyűlölettel néztem, haragudtam mindenre és mindenkire, irigy voltam. Másnak miért sikerül és nekem miért nem?

Nem tartom magamat rossz embernek, mégis ilyen érzéseim voltak.

Nálunk végül a lombik hozta meg a sikert.

Magad írtad le az agressziódat, azt, hogy gonosz emberré válsz, hogy hányingered van mások boldogságának láttán.

Erre válaszoltam én, tapasztalatom alapján, hogyan éltem meg a gyerektelenek agresszióját, irigységét amivel "megajándékoztak"

Te nem tehetsz a magad bajáról, de ezért ne büntesd magad és másokat sem rossz érzéssel.

Saját történetemet szeretném megosztani azért, hogy ne mérgezd a saját és környezeted lelkét az irigységgel, hogy nekik van, neked meg nincs gyereked. Hidd el, ez nem megoldás.

37 évig dolgoztam ugyanazon a munkahelyen. Öten voltunk kollégák ugyanazzal a végzettséggel és beosztásban. Én voltam a legfiatalabb, a legidősebb 12 évvel több. 1 férfi 4 nő velem együtt.

A nők közül 1 hajadon,2 férjes gyermektelen.

Amikor megtudták, hogy babát szeretnénk nagy volt az érdeklődés és miután néhány hónapig ez eredménytelen volt megnyugodtak a kedélyek.

Amikor kiderült jön a baba nagy lett az irigység és az ellenszenv. Az idősebb azzal érvelt, nekik nem is kell gyerek. A hajadon, hogy boldog lenne, ha szülhetne, csak ne kellene hozzá férfi. A fiatalabb ismét reménykedett.

2 gyermeket szültem, 5 évig otthon voltam, majd ismét dolgoztam.

Az idősebb évekig, még nyugdíjba nem ment irigy volt nagyon.

A hajadonnak keresztfia született, így némileg kárpótolta magát, de ahogy nőttek a gyerekeim úgy fordult velük szembe is egy idő után. Gyűlölt mindenkit akinek "kölyke"volt.

A fiatalabb közben elvált, és őszinte szeretetet mutatott a gyerekeim iránt és mások gyerekei iránt is. 3 életút sok év alatt.

Szívből kívánom, hogy Neked sikerüljön. Nagy az akaratod, de talán lazíts kicsit, ne görcsölj. Ma már nagy az orvostudomány, biztosan lesz megoldás.

A férjem ki lett vizsgálva ugyanúgy mint én. Minden rendben van vele.inzulinrezisztencia mellett felesleges lombikba fogni mert az amúgy is kicsi esély, még csekélyebb. Ezt itthon nem mondják el a klinikákon,mert nekik a pénz a lényeg. Külföldön élő barátnőm azonban ir-es ugyanúgy és nekik megmondták, hogy amíg nincs meg a megfelelő testsúlya (tehát a 154cm-hez a 80kilobol igencsak fogyni kell és a férjének is) addig szóba se állnak velük inszeminácio es lombik tekintetében. Látni kell azt is,hogy a meddőség is egy nagy biznisz azoknak a klinikáknak és nem nagyon van megfizethető és megbízható hely és orvos, ahol élünk.

Plusz ehhez jön még az,hogy én rettegek az orvsokoktól és az altatástól,ezért különösen nehéz nekem a lombik téma. Nagyon szeretnék gyereket,de természetes úton. Hormonkezelések és egyebek nélkül. Az inzulinrezisztencia mellett mást nálam sem találtak q hashimoto is még visszafordítható,enyhe.

Így emiatt érzem ezt a beszorult helyzetet. Hogy rossz ember vagyok amiért nem örülök más gyerekének. Inkább ez a lelki fájdalom ami nehéz az egészben. A Párommal mi mindent meg tudunk beszélni ezzel kapcsolatban és ezen kívül belső problémánk nincs.

A pszichológus is nő volt. Azt nem fogta fel hogy a ciklussal hullámzik bennem a remény és a veszteség érzése minden honapban. A félelem az újabb kudarctól stb. Valószínűleg ő nem erre szakosodott ajánlották,de sajnos másik szakembert kell találnom. Akivel kezdhetem előlről a gyerekkortól kezdve mindent átbeszélni és ez nem jó. És rengeteg pénz.

Szóval nekiesek ilyen forumoknak de nem tudom kihez lehet fordulni,aki egészben látja az egész embert és helyzetet ,nem csak szeleteket belőlem. És segíteni akar.

Szia! Én is átmentem hasonlón, mert évekig nem estem teherbe, közbe minden barátnőmnél jött a baba, olyanoknál is akik még együtt se voltak amikor mi összeházasodtunk. Én is rosszul éreztem magam emiatt, rossz embernek, barátnak éreztem magam emiatt, családon belül nézni pedig még nehezebb, de amikor ilyen fórumokon olvastam másoknál is hogy így éreznek és hogy normális, jobban éreztem magam. Nekem először segített hogy indítottam egy blogot erről. Aztán amikor bekerültünk a lombikos mókuskerékbe és magam alá kerültem, meddőségi problémákra szakosodott pszichiáterhez mentem. Ettől még nem lesz gyogyós az ember, nem is kellett gyógyszert szednem, de a beszélgetés, stresszkezelő technikák amiket tanított, segített. Elég kókler pszichológust foghattál ki, ha nem érti mi a bajod. Férfi esetleg? Én direkt nőt is kerestem, mert ezt férfi úgysem értheti.

Amúgy nem írod hogy mit szól a párod a problémához, főleg h ez nem a nők problémája, ez mindig közös hiszen közösen szeretnétek gyereket. Ráadásul lehet h nála van valami egészségügyi gond, sperma gond, te meg ostorozod magad. Azt ajánlom együtt keressetek fel egy reprodukciós intézetet, hogy ki legyetek vizsgálva.