Hova fordulhatnék? (beszélgetős fórum)

Itt vagyok megint. Kicsit zsúfoltak a napjaink, mindig csinálunk a lányommal valami programot, ne kelljen itthon csücsülni. Persze anyósék mindig mondják sosem vagyunk itthon, mondjuk ha ide telefonálnának, hogy jönnek, vagy akarnak jönni, úgy szerveznénk mi is.

Most volt a lányom szülinapja is, egyrészt jó volt, de a család hozzáállása borzasztó volt, ezért kár volt egy vagyont kiadni, persze ebbe a családba ez a szokás, így elvárt volt az ebéd..stb.

Anyósom egy pohárt nem tett arrébb, mindegy túl vagyunk rajta, bár nem szeretném a lányom szülinapjait mindig gyomorgörcsben megélni.

Annyira jó lenne elköltözni minél messzebbre.

Kicsit eltüntem, bocsánat!:(((

Berendezkedtünk, de sajna nem elég messzire költöztünk, így anyósnak ide is elér a keze. Borzasztó! Igazából voltam egy kis mélyponton azért nem jelentkeztem, nem volt erőm írni sem. Nagyon nehezen emésztettem meg a sok bántást amit azért kaptam, hogy elköltöztünk. Most sem változott sokat a helyzet, de talán erősebb lettem egy kicsit. Anyósom mindenkinek azt híreszteli még most is, hogy vissza fogunk menni hozzájuk, mert nem fogjuk bírni. Apósom talán az aki elfogadta, hogy itt lakunk, kicsit toleránsabb. A párom testvérei, is nagyon távolságtartók lettek, nem beszélnek velem, csak a lányomról, azt se kérdezik hogy vagyunk. Ja de annyit kérdeztek, hogy bírjuk-e még. Kedvesek!

Mégegyszer bocsánat, hogy nem jöttem, most már pótolni fogom az elmaradást.

Most olvasom,hogy megoldodott a problémátok szivből örülök,hogy együtt és mégis külön költöztetek:-DD

sok boldogságot nektek az uj 3.-ban éléshez:))

Sziasztok.

Munkahelyemről 06.30-án elbocsájtottak,közös megegygezéssel váltunk el mondván így lesz jó mind2őnknek.Tegnap derült ki,h terhes vagyok.Ebben az esetben hatályát veszti a felmondás?

Köszi, Kata

Hát, szerencsés vagy a kislányoddal. Én még a főzést és a mosogatást is akkor intézem, mikor alszik. Nem bírja...

Anyósod viselkedése nmeg se lepett... Amit eddig megtudtam róla, abba simán belefér ez a hozzáállás is. Sajnos. De kénytelen leszel így elfogadni, mert nem tudod megváltoztatni... Valamelyik fórumon olvastam egy jó kis leszerelős beszólást: "A nagykést is nézi, mégsem adom a kezébe". Nagyon tetszik, bár én már nem nagyon tudom használni. De hátha Te még le tudod valami miatt szerelni ezzel a mondattal... :D

Majd írd ám meg, ha lesz megint net, hogy milyen az "új" otthonban lenni. :D

Gyorsan írok pár sort, "haza" szaladtunk, mert le kellett tennem a kislányt aludni, és nálunk még nincsennek ott a bútorok.

Velem van Panda, mindig velem van. Sajna eddig nem igazán bízhattam anyósomra, mert mindig az ellenkezőjét csinálta a lánnyal, mint amire kértem. Mikor mégcsak szopizott akkor is nyomta már az almát a szájába, holott tudta, hogy még semmit nem kap csak anyatejet. Szóval ilyen ebben is.

Kicsit lassabban haladok, de azért elég ügyes a kiscsaj, egyedül is eljátszik egy darabig. Ezért nem is tudunk ma teljesen átcuccolni szerintem.

Ma délelőtt megtudtam csinálni a füdőszobát, wc-t, meg pár ablakot, redőnyt is megtakarítottam. hagyott dolgozni. Most eszek valamit, pihizek, aztán megyünk vissza.

:)

Após egy jó ideig nem is fog megjelenni nálatok. És normálisak lesznek veletek, de persze ez csak látszat, a hátatok mögött még egy jó ideig ti lesztek a téma. De téged ez ne zavarjon, lesz saját kis helyetek, ahol laktok, annak pedig a béke szigetének kell lenni. Ráléptek az önállóság útjára, és bármennyire is húzzák a szájukat anyósék, ez az élet rendje.

Tényleg, lánykád hogy bírja a helyzetet? Ott van veled az új házban? Vagy anyóspajti vigyáz rá?

Úgy néz ki, hogy még holnap is itt alszunk, mert elég sok mindent kell még csinálni a másik háznál. Na nem baj, az az egy nap már nem oszt, nem szoroz, mert így is szinte egész nap ott vagyunk. Ma eljött anyósom is, megnézte hova megyünk. Normális volt, bár lehet, hogy csak a szemünkbe. Apósom nem jött, pedig hívta a párom, nem engedi a büszkesége.

Remélem majd a netet is minél hamarabb befogják kötni, és akkor majd le tudom írni a fejleményeket.

Hát, ha már nem lesztek ott, akkor legalább nem fogod véletlenül se hallani...

Egyébként mindig így szokott lenni: könnyű távolról igazat adni egyiknek vagy másiknak. Téged, mint "betelepült családtagot" viszont könnyű szapulni... És akkor fene nagy ám az összetartás! :S

Én biztos vagyok benne, hogy jól döntöttetek! Inkább egyetek néha zsíroskenyeret békében és nyugalomban, mint malacsültet feszültségben, esetleg veszekedésben...

Hahó!

Még itt vagyok, de szerdától már nem leszek egy darabig, amíg nem lesz net. Kicsit eltűntem, mert pakolásztam. Vasárnap megkaptuk a kulcsokat, így ott is elkezdtem takarítani. Vásárolni is voltunk, közben a kislányomat vittem babaklubba, mert az ő programja is fontos. Szóval gyorsan teltek a napok.

Itthon azt hittem kezdték anyósék megemészteni azt, hogy elmegyünk, de sajna tévedtem. Ma véletlenül belehallgattam a beszélgetésükbe. Nem kellett volna. Én vagyok a szar ember, mert elviszem a rosszba a kisfiukat, meg az unokájukat, és ott éhen fognak halni, szegény, csórók leszünk.

Már-már tényleg azt hiszem én vagyok a rossz. Tényleg hetek óta ezt hallgatom, ráadásul, a párom családja részéről mindenkitől. Hiába menekültek annak idején a testvérei is, valahogy az elfelejtődött. Most anyósékat pátyolgatják, sajnálják.

Én érzem magam kellemetlenül, mikor pakolunk, hogy biztos jól döntöttünk??!!

Azt én is mindig utáltam, mikor ide-oda küldözgettek... :( Csapj az asztalra, mert különben sose lesz vége, vagy próbálj találni egy olyan ügyintézőt, mint én voltam egykor, aki még a lelkét is kiteszi az ügyfélért... Segítenék, de sajnos nem náluk dolgoztam!

Vagy esetleg ha le akarnak rázni, kérd a főnököt! Akkor rendszerint segítőkészebbek, vagy ha szerencséd van, legalább a főnök tudja, mit kell tenni...

Én soha nem akarok oda visszamenni akkor inkább megyek anyaotthonba vagy nem tudom hova!

Amúgy nem pakoltam még semmit, pedig már lassan el kellene kezdeni. Kaptunk dobozokat, meg nagy erős zsákokat, legalább azok után nem kell keresgélni, hogy mibe pakoljunk. Viszont valószínű hogy egy darabig nem lesz netünk, mert idő átköttetni az albiba. Jól fel is bosszantottam magam ma a szolgáltatón, de szerintem még nincs vége a velük való civakodásnak. A netünk T-home-os, viszont februártól átléptünk a GTS Datanetre, ami egy év hűségidős. Az nem lenne baj, de a T-home-nál azt mondták, hogy csak úgy tudom átvinni az albiba a netet, ha először lemondom a Datanetnél, a Datanet meg visszaküldött a T-home-hoz, hogy ők szerződésben állnak velük, így nem kell lemondani, csak át kell vitetni, amit a T-home csinál. Na kíváncsi leszek hétfőn mit lépnek a T-home-nál.

Azért írtam ezt a blokkgyűjtögetős-írogatós módszert, hogy a "csak valamiért kicsúszik"-kal nézzen szembe... Sajnos, néha meg kell merényelnie magát az embernek. :(

Anyósod tényleg kedves... De legalább nem csinál belőle öriharit, és ez azért már jó. De kívánom, ne kelljen visszamennetek, mert akkor a jó ég tudja, meddig fogjátok hallgatni, hogy ő bezzeg előre tudta, hogy ez lesz...

Pakolászol már? :)

Tudja, mert látja is hogy mi mennyi, csak valamiért kicsúszik a pénz a kezei közül.

Ma anyósom közölte, hogyha nem fogjuk bírni, nyugodtan visszaköltözhetünk nem lesz belőle probléma. Milyen "kedves". Főleg, hogy tesz is róla, hogy ne nagyon bírjuk.

Ha tudja, és változtatni is akra rajta, az már jó. Sajnos én is tudom, milyen szorosra húzni a nadrágszíjat. Még akkor is nehéz, ha az ember amúgy is takarékos, hát még akkor, ha megszokott egy viszonylag magas színvonalat!

Esetleg megpróbálhatnátok azt, hogy egy teljes hónapig elraktok minden blokkot és felírtok minden kaidást és bevételt, következő hónap elején meg megnézitek, mire is költöttétek el a pénzt. Akkor esetleg könnyebb lenne átlátni, főleg utólag, hogy mi az, ami felesleges kiadás volt, vagy épp ráért volna később is... Én pl. attól kapok frászt, ha az étel a kukában köt ki. Olyankor mindig majd' megszakad a szívem, mert nagyon jól tudom, hogy van ember, aki még romláshatáron is megenné. Vagy épp romlottam... :( Szoktam is mondani Kiarámnak - nem mintha értené -, hogy ő eldobálja az ennivalót, mások meg éheznek... De majd később meg fogja éretni.

Köszi, nagyon aranyos vagy!:)

Mindig megbeszéljük a pénzt témát, tudja, hogy kifolyik keze közül, és komolyan gondolja, hogy meg akar változni, nem akarja szórni a pénzt, de nem sikerül neki. Azaz igazság, hogy ő mindig apuci, anyuci kicsi fia volt, és megkapott mindent, amit akart. Csak mostmeg a szülei is nagyon lecsúsztak a mélybe, gazdag családból, lett egy tele adósággal lévő család. Bár a látcatra még mindig adnak, nem fogják fel, hogy csak addig nyújtózkodjanak amíg a takarójuk ér. Ha ők nem érik fel épp ésszel, akkor hogy várjam el a fiuktól.

Mióta kiderült hogy elköltözzünk még több nem várt kiadásunk lett nekünk is, a párom munkás autója is bedöglött, az +50eFt. Sokszor már úgy gondolom, ennél rosszabb már nem jöhet, de mindig jön valami.

Hát, az ő munkája mellett nem sokat tud majd segíteni...

Annyira szeretnék még neked valamiben segíteni, valami jó kis ötlettel, de sajna semmi épületes nem jut eszembe. Főleg a pénztéma az, amiben nehéz okosat mondani, elvégre felnőtt ember, nem oszthatod be te a pénzét. Bár szép finoman esetleg hathatsz rá a kicsivel. Mármint úgy, hogy gondolj a jövőjére, hónap végén is kell ennie a gyereknek, vagy hasonlók. De ezt csak akkor kezdd majd el, ha már lenyugodtatok kicsit a költözés után, nehogy most még ebből is feszültség legyen. ;)

A házasságunk nem csak anyósék (bár ők a legfőbb okok) miatt került válságba, hanem mert a párom nem tudja kezelni a pénzt, és akármennyi van nála kifolyik a keze közül, még akkor is ha én kezelem mert teljesen nem tudom átlátni mennyi van nála sosem, a munkájában folyamatosan ki-be vándorolnak a forintok.

Azért köszönjük, bizakodom, hátha sikerül rendbe hoznunk mindent!