Kérlek adjatok tanácsot!! Párkapcsolatomról írok (beszélgetés)

Köszönöm...

Szeretem!!!

Remélem igazad van és minden rendbejön és boldogan élünk együtt...

"közben meg nem tudom elkepzelni nelkule..."

A fentieket irod , ezek szerint SZERETED ? !

Amig a szeretet megvan , addig minden megvan , tehat van jövötök egyutt :)

Szia Zsanzi !

Semmi gond velem is történt már ilyen , hogy nem jó helyre írtam :)

Végül is a nekem is hasonló dolgokat mondott a párom a lényege u.a csak nálunk valószínűleg 4 hónapról lenne szó és ráadásul a mi kapcsolatunk nincs is igazán rendbe és így nem tudom , hogy mit tegyek...

Sziasztok! Beszéltünk a dologról , és azt mondta , hogy ha úgy gondolom menjek , ő majd haza vár ...

Csak szerintem 3 hónap után , ha nem találkozunk nem lehet úgy csinálni , mintha itthon lettem volna és minden megy tovább...

Ti mit gondoltok???

Ragadd meg az alkalmat, a munkára való hivatkozással tartsatok távolságot.

Tudod, "a távollét olyan, mint a szél: a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja".

Szia!

Nézd, én nem osztogatok tanácsokat, max. kifejtem a véleményem, és a magam tapasztalataiból "okfejtek" :)

Nálunk ivás nem volt, szerencsére. De szokták mondani, hogy a józan bolond még rosszabb.

Amit írsz, az csak egy nagyon vékonyka szelete az életeteknek, problémáitoknak. Nem akarlak bántani, és ezen már kár filozofálgatni is, de miért kellett 3 gyerkőc? Nem lehet könnyű 3 gyerekkel kilépni egy 16 éves kapcsolatból. Nekem még egyel is nehéz volt, de mostmár jó. És ez mindennél többet ér. Mondjuk nekem a gyerek nyitotta fel a szemem, hogy lépnem kell, Ő nem nőhet ebbe föl...

Gondolom az évek sora alatt beszéltetek már ezekről a dolgokról a férjeddel. ha lehet vele beszélni, mert az enyémmel azt sem lehetett.....

Általános dolgokat tudok csak mondani Neked. Mérlegelj. Nem mindegy hogy a gyerekeknek milyen a viszonyuk az apjukkal, van e segítséged, van e valaki akire esetleg támaszkodhatnál. Az ivás milyen mértékeket ölt? Ez sem mindegy. Gondolom az ivás szüli a féltékenységet. Lehet "csak" az alkohol problémákat kellene megszűntetni, és akkor még menthető lenne a házasság.

Húh, nehéz dolgok ezek nagyon, sajnos egyre több ilyennel találkozom mostanában a környezetemben is.

A barátnőm pl. nem tud hova menni az élettársástól, nekeik is van egy kisfiuk. Ő is megpróbált már mindent, de menthetetlen. Sajnos egy ember kevés hozzá....Ő most úgy van vele, hogy ebben a helyzetben kell találnia magának valakit, nincs hova mennie, egyedül nem tudná fenntartani magukat....máshogy nem megy.

Azért hiú ábrándokat ne kergess a netes ismerkedésekkel kapcsolatban....Vigyázz, beszippanthatnak a könnyen jött bókok, és ígérvények tömkelege. Nehéz találni, de nem lehetetlen:)

Na, ebbe tanács nem sok volt, csak saját élmény, tapasztalat.

szia zsanci79!

én is hasonló helyzetben vagyok mint amit te leírtál.én 16-ik éve kínlódok a férjemmel itt van 3-om gyerek.iszik és féltékeny pedig eddig még nem csaltam meg.Mindent nekem kell megoldani.kipróbáltam a chat-et és ott nagyon soknak tetszek.nem is gondoltam volna hogy másnak is tetszenék.Volt olyan aki még a gyerekekkel együtt is vállalna.Azon gondolkodom, hogy elválok.Légyszi adj tanácsot mit csináljak.köszi cézi

Sziasztok!

Úgy tűnik van egy munka lehetőségem , messze az otthonomtól /nem külföld/ nyári meló és valószínűleg 3-4 hónapig nem tudnák haza jönni , és így a párommal se tudnák találkozni...

Szerintetek el vállaljam , a pénz szempontjából jónak tűnik , de akkor mi lesz a kapcsolatunkkal?

Meg vár - e , vagy jót tenne -e ha lenne idő át gondolni a dolgokat , vagy akkor végleg el szakadnánk egymástól....???

Nem tudom , hogy mit tegyek ....

Ti mit gondoltok?

Szia!

Nagyon igazad van. Egy ember nem változhat meg teljesen, esetleg apróbb dolgokban, de csak akkor ha ő akarja, ha igyekszik. Előrébb írtam hogy az én kapcsolatomban is volt szakítás, 1szer másfél hónapra, és nekünk segített úgymond, mert erősebb, lett a kapcsolatunk és az egymás iránti érzelmünk. s egyetértek azzal, hogy úgy már nem működhet ha több kisebb-nagyobb szakítás történik egy kapcsolatban hiszen az is azt mutatja, hogy csak nem sikerült változást elérni...és mindig van remény, új lehetőségek...

Ahogy olvastam, már tovább lépett, "van más az életében..."

Persze, igazad van, és nincs két egyforma kapcsolat, két egyforma emberrel.

Valószínű, hogy én csak a vágyaimat fogalmaztam meg, és az volt a kiindulópontja, hogy nem szabad hagyni ellaposodni, nem szabad a hétköznapokat elengedni magunk mellett, hanem nap mint nap "küzdeni" a boldogságunkért, persze, nem küzdelemként megélve, hanem örülni és megbecsülni azt, amink van.

Én azért gondolom így,mert sok amúgy jó,és klassz kapcsolatot tesznek tönkre a heétköznapok,az ellaposodás,a figyelmetlenség,stb.

Ilyenkor a legjobb megoldás szerintem az,ha megpróbálnak változtatni,megbeszélni,odafigyelni a másikra stb,de ha ez nem működik,akkor felesleges gyűrni,és még többet rontani a helyzeten.

Ilyenkor igenis jó megoldás az ,hogy levegőt adunk magunknak,és a partnernek is,és ehhez az kell,szakítsanak.

Lehet,hogy pont a lány fog rájönni,hogy számára sem jelent már semmit ez a kapcsolat,és tovább lép.

Szia!

Mi 7 évig voltunk együtt az exemmel, akit imádtam. Rabszodikus kapcsolat volt, se veled, se nélküled. Én is azt éreztem hogy nem törődik eleget velem, minden fontosabb nálam.

Sosem volt harmadik az életünkben, csak Ő egy szabad madár, nem bírja a kötöttségeket.

4 év után döntöttem úgy, hogy elhagyom. Ismerkedtem egy másik férfival, és kinyílt a világ, hogy jééé, kellenék én másnak is, tetszek én másnak is? Szerintem a barátnőd is így érezheti most, hogy megismerkedett valakivel.

A lényeg a lényeg, visszakönyörögte magát, kibékültünk. Fél évig működött is a dolog, de olyan szinten féltékeny lett, emellett visszaesett ugyanabba az állapotba, ahol előtte volt....Közben gyereket akarat, lett is, és 1,5 éves volt a kisfiam, mikor kimondtam, hogy végleg vége. Mostmár vissza sem nézek. Ő már nagyon össze van törve, sajnálom mint embert, de magának köszönhet mindent. Adtam esélyt eleget.

Én úgy gondolom, hogy apró dolgokon lehet változtatni, de az ember nem vetkőzhet ki önnmagából. Nem tudod azt mutatni hosszú hosszú időkön át, ami nem Te vagy!

Ha a kedvesed részéről ezek olyan elvárások, ami miatt nem kell megerőszakolnod magad, akkor várhatsz. De nem sokáig. Kérdés az is, hogy ez az első szakításotok, vagy megelőzte már több "apróbb"? Ha nem, akkor érdemes újra próbálni, s kiderül hogy működik e. Egy esélyt mindenki megérdemel, de többet nem! Minden okkal történik....s a felhők felett mindíg süt a nap :))) Fel a fejjel, ne tedd padlóra magad, nem éri meg! Tudom ezt az én részemről is, és az exem részéről is. Ne válts ki sajnálatot belőle, szánalmat meg pláne nem, de ne is légy nyomulós, szóval jól lavírozz :)) Ahogy írod is, türelem, kedvesség, figyelem.....:)))

Igen, valamit segítettél, sok gondolat átfutott az agyamon most, ahogy olvastalak.... Megpróbálok mindent jól csinálni, emelt fővel túlélni és pozitívan állni a dolgokhoz. Nem akarom ostromolni, azzal mindent elrontanék. De ha tényleg fontos vagyok Neki, akkor kitartással, sok türelemmel, kedvességgel, figyelemmel... Nem fogok túlzott reményeket táplálni, de Ő az, akire megéri várni, ezt biztosan tudom.

Köszönöm!

Igen, erre gondoltam, hogy így lehetséges....

Megkérdezhetem, miért szakítottál vele?

Szia!

Mi két és fél éve vagyunk együtt a párommal. ez idő alatt voltunk külön kb. másfél hónapot. én szakítottam vele,(de nem veszekedések miatt, vagy ilyesmi) apámhoz költöztem csak hozzá tudtam menni, ö 200 km-re lakik. de a külön töltött idő alatt tartottuk a kapcsolatot, rengeteget gondolkodtam de ami fontosabb ő is gondolkodott elismerte a hibáit, végül is újra összejöttünk. és én bátran állítom, azóta sokkal jobban ragaszkodom hozzá, sokkal jobb a kapcsolatunk, most már a babát tervezzük, pl tegnap arról beszéltünk milyen szépen meg lehetne csinálni az egyik szobát, ha majd úton lesz a baba... :-)

Abban igazad van, hogy lehet észbe kapni, de bizony, az esetek többségében olyankor már túl késő. Értem a fájdalmadat, és érzem az igyekezetet, hogy erősítsd magad: elfogadni, elengedni, tovább lépni. Nem megy könnyen. A többi meg önáltatás, mert ha valamivel nem akarunk szembe nézni, mert félünk tőle, mert fáj, akkor keresünk kibúvókat, esetlegeket, talánokat.

Ha valakinél elmúlik a szerelem, akkor elmúlt, el kell fogadni.

Olyan nincs, hogy azt mondja a volt férjem: szeress, mert én is szeretlek...

Érzelmeket nem lehet csak úgy eldönteni.

Hogy mostantól szeretem.

Vagy nem szeretem.

Egyiket sem ...

Kitartást Neked!

Ez egy "gyászmunka", sajnos végig kell csinálni, nincs mese ... :(

Egyetértek!

Mégis, sokszor ez a "mi lesz a reakció" hozza rendbe a dolgokat, az ember észbekap tőle, és belátja, ha hibázott, valamint eldönti, mit akar.

Ez amolyan "utolsó esélynek" jó. Amikor még van mit teni a kapcsolatért.

Nálunk is működött volna, de későn ismertem fel a helyzetet, elszúrtam.

Szia!

Sok jó hozzászólást olvastam, és bízhatsz bennük, hiszen Te is tudod a választ, leírtad: addig kell lépni, amíg barátok maradhattok. Éppúgy, mint nekem, remélem, nem baj, ha leírom, én hogy éltem/élem ezt meg...

Életem szerelme most fog elhagyni. Most már tudom, hogy mindennél jobban kell nekem, hogy Vele el tudom képzelni az életemet - de késő. Elhanyagoltam Őt, nem tudtam éreztetni Vele, hogy szeretem, hogy Ő a legfontosabb - "sok a dolgom", "persze, hogy szeretlek", munkába temetkeztem, és a sok kis saját problémám mögé bújtam. A lelki betegségemre az egészségem is kezdett rámenni, bezárkóztam magamba... Ő addig tűrt és remélt, amíg csak képes volt rá. Aztán döntött.

Sajnos csak ekkortájt kezdtem magamhoz térni, megtalálni a helyemet. Rájöttem, milyen fontos Ő nekem, hogy mennyire szeretem. Átértékeltem dolgokat. Éreztem, hogy visszatér a régi, szenvedélyes, romantikus énem. Próbáltam közeledni Hozzá, figyelmesen viselkedni, törődni Vele.

Rájöttem, hogy valami megváltozott.

És ez megint csak lefelé húzott, tehetetlennek éreztem magam. Akkor még mindent rendbehozhattam volna, de nem sikerült, türelmetlen voltam, akaratlanul is megbántottam...

Az utóbbi hetekben kezdtünk megint igazán őszintén beszélgetni egymással. Elmondta, hogy nem bírta tovább, eldöntötte, hogy továbblép. Hogy van valaki más...... Hogy nem tudja pontosan, mit akar, de ez most nem megy tovább, elköltözik.

Azt is mondta, és érzem is, hogy valahol még mindig szeret engem és kötődik. Figyelmes, kedves velem még most is - de kiszeretett belőlem, és nem tudja, belém tud-e szeretni újra.

Most úgy érzem, közelebb kerültünk picit egymáshoz, mint azokban a sötét időkben voltunk. És ez jó, és nyugtatgatom, ne érezze rosszul magát, nem tehet róla. Szeretem Őt, mindenben támogatom, és szeretném, ha boldog lenne.

El kell engedjem. Most, amikor még olyan jól kijövünk egymással, hogy maradhassunk barátok. Hogy megbeszélhessük a dolgainkat, hogy megölelhessük egymást, őszintén és szívből, még ha nem is szerelmesen.

Hogy majd egyszer talán újra belém szeressen.

Összeillünk. Tudom, hogy boldogok lehetnénk, minden rajtam múlt, a depressziómon, és hogy nem engedtem Őt közelebb, amikor pedig én is ugyanazt akartam.

El tudom engedni, nagyon fáj, és nagyon nehéz, de menni fog. Neki éppoly nehéz, most egyedül fog lakni, és találkozni fogunk és beszélgetni fogunk és lesznek közös programjaink.... Hiszem, hogy így lesz, mert ismerem Őt, és tudom, hogy nem "lekoptatni" akar ezzel.

Hiszem, hogy az idő enyhít, és képes leszek továbblépni. Reménykedem, hogy idővel visszatalál még hozzám - tényleg álompár voltunk. De most ez van, el kell fogadni.

Elnézést kérek, amiért ezt így leírtam, csak kijött. Az elengedésről akartam írni, azt hiszem, jó úton járok, persze véleményeket én is elfogadok.

"Mert akkor derülne ki , hogy mit is éreztek egymás iránt." - egyrészt ezért. Nem akkor kell(ene) kiderülnie.

Másrészt, szerintem, ha valaki szakítani akar, vagy én, vagy a párom pl. akkor azt lehet feltételezni, hogy az egy megalapozott döntés kimondása, amit komolyan kell venni. Nem "csak úgy" mondani, mintegy játszadozva, hogy na vajon mi lesz rá a reakció...

Egy kapcsolatban a játék mást jelent:)