A változatosság gyönyörködtet

Már egész fiatalon felkeltette a figyelmemet, és erősen érdeklődtem iránta.

Régóta kacérkodtam már vele, nagy volt a csábítás. Nem érdekelt, ki mit gondol erről, elhatároztam, hogy kipróbálom.

16 éves voltam, amikor nem tudtam tovább ellenállni a kísértésnek. Megtörtént. Nem éreztem azt, amit vártam, valami hiányzott. Barátnőm is mondta, hogy egyáltalán nem illik hozzám. Gondoltam magamban, persze. Csak irigy. De egy idő után beláttam, tényleg nem illik hozzám. Csalódott voltam, és kiábrándult.

Egy ideig "vadásztam", aztán hamarosan lett új kiszemeltem. Kicsit hezitáltam, aztán döntöttem. Kellesz nekem! Friss volt, fiatalos. Úgy éreztem, hogy most jól választottam. Az előző tényleg öreges volt. De ez most jó választás, ez lesz az igazi.

Kis idő múlva ismét szembesültem vele, hogy valahogy ez sem az, amit keresek. Időről időre új és újabb kísértés jött szembe. Váltogattam őket, de csak nem jött az igazi. Évekig nem találtam a hozzám illőt. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda. Hosszú ideig hű voltam. De a megszokás nem az én műfajom. Megint jött a kisördög, ismét valami újra vágytam. Az az ördög azóta is kísért.

Mindig újabb, és újabb illatot kell kipróbálnom. Hű! Tényleg nem vagyok márkahű.