Hóhelyzet régen és ma (beszélgetés)
Aztán eltelt 1 óra és már magától is elolvadt szinte az egész:DDDD
Ja, mindig azt mondják, nem kell azt elhordani. Majd elviszi, aki hozta 😀
Itt Pesten a 87-es nagy havazásnál, szerintem nem volt túl nagy a hó, de mint tudjuk itt már az 1 cm-es is gondot okoz.
A hókotrók minden évben szeptemberben felvonulnak. Láthatjuk, hogy léteznek, aztán amikor leesik a hó, akkor már nem látjuk őket.
Tehát, szerintem 20-30 cm-es volt a hó itt Pesten, de megállt az élet. Alig tudtak közlekedni a BKV járatok. Illetve, mint tudjuk az összes egyébként nem autózó, elővette a kocsit és csúszkált összevissza, mert a kéthetente 1 vezetőnek, nincs rutinja az ilyen időhöz.
Amikor az a nagy hó esett, akkor a buszra kb. 1 órát vártam, majd a másikra szintén, de valahogy beértem a munkahelyemre;)
Annak idején a nagymamám is Pesten lakott kertes házban, és amikor hóesés volt, akkor az apukám reggel az első busszal ment hozzá, kb. 2 órát bkv-zott, ellapátolta a havat, majd bement dolgozni, meló után újra ment hozzá lapátolni, majd kb. 2 óra alatt hazaért. Mi is Pestiek vagyunk.
Én ma reggel, tanulva a tavalyi hóból, kávé után kimentem. Leráztam a fákról a havat és a hintaágy tetejéről is. A kerti pavilon összedőlt, az kuka, majd ellapátoltam a havat a ház előtt és a kertben is.
Aztán eltelt 1 óra és már magától is elolvadt szinte az egész:DDDDD
Vidéken nem tudom, hogy milyenek a nagy havazások.
De ma legalább foghatták a vonatok késését a hóra:DDDDDD
Napok óta mondják, péntekre itt a hó.
A szomszédba itt aludtak a kicsik,mert anyának készülni kell hajnalban indítani a hókotrót.
És itt is volt a hó az èjjel.
Máshol nem szóltak, hogy esni fog?
'80 januárban két hetet töltöttem a szülészeten (így utólag mondhatom) fölöslegesen. Bekéredzkedtem, mert egy Tolna megyei pusztán laktunk, és nagyon tartottam attól, hogy majd nem érek be időben (40 km) vagy egy tankban kell szülnöm, ki tudja, milyen idő lesz.
Aztán nem volt semmi vész, +10 fok volt, se hó, se szél.
1987 január, Erdélyben voltunk. Alig tudtunk hazajőnni. 24 órát késtek a vonatok.
Hazaértünk, az udvarban derékig ért a hó.
Emlékszem, egy télen lovas szánon mentünk egy nagybátyánkhoz egy közeli faluba. Egy óriási fonott kosár volt a talpakra erősítve.
A lovak nyakában csengő, mi plédekbe bugyolálva.:)
Gyermekkoromban a katonák harckocsikkal ásták ki a falut a hóból és hoztak kenyeret.
Bár sokan sütöttek még akkoriban. A nagymamám is.
Itt reggelre 10cm-es hó esett. Egy órára elállt, de most megint szakad.
Sajnos, ez nem fog megmaradni. Latyak, sár lesz belőle.
Sehogy. Otthon maradtak, vagy gyalog, tökigérő hóban mentek.
A 70-es években busszal, 20 km-re jártam dolgozni.
Ha elakadt a hóban a busz, a férfi utasok leszálltak a sofőrrel együtt,
és segítettek a hólapátolásban, utána meg megtolták a buszt, hogy elinduljon.
Az iskolában is igazolt hiányzásnak számított, ha nem tudtunk bemenni a városba a hó miatt.
Kollégista voltam Pesten, és egyik télen annyi hó esett, hogy nem közlekedtek a vonatok.
Nem tudtam hazautazni téli szünetre, mert a buszok sem közlekedtek arrafelé.
Egy hétig a kollégium egyszemélyes árva lakója voltam, szentestére értem haza.
De nem csináltunk ekkora hűhót a havazás miatt, mint mostanában hallani.
Hiába na, az én korosztályom nem az a "tápos csirke", mint a mai ifjúság.
A "vigyázzatok magatokra" és a veszélyről beugrott egy újabb történet a '90-es évek közepéről.
Ebédszünetben sétáltam a városban. Mondjuk nálam a séta elég tempós szokott lenni, úgyhogy szedtem a lábaimat rendesen. Menet közben nézegettem a kirakatokat, de nem álltam meg.
Akkor is elég nagy hó volt. Bár a járdák le voltak takarítva, a háztetőkön vastagon állt a hó és éppen olvadás volt. Szóval tempósan sétálok, egyszercsak az orrom előtt a háztetőről egy jó nagy kupac hó zúgott le a járdára! Egy pillanatra megállt bennem az ütő!
Ha két lépéssel előrébb vagyok, pont a nyakamba szakad. Mázlim volt, hogy nem talált telibe! :)