Hóhelyzet régen és ma (beszélgetés)
1987 január, Erdélyben voltunk. Alig tudtunk hazajőnni. 24 órát késtek a vonatok.
Hazaértünk, az udvarban derékig ért a hó.
Emlékszem, egy télen lovas szánon mentünk egy nagybátyánkhoz egy közeli faluba. Egy óriási fonott kosár volt a talpakra erősítve.
A lovak nyakában csengő, mi plédekbe bugyolálva.:)
Gyermekkoromban a katonák harckocsikkal ásták ki a falut a hóból és hoztak kenyeret.
Bár sokan sütöttek még akkoriban. A nagymamám is.
Itt reggelre 10cm-es hó esett. Egy órára elállt, de most megint szakad.
Sajnos, ez nem fog megmaradni. Latyak, sár lesz belőle.
Sehogy. Otthon maradtak, vagy gyalog, tökigérő hóban mentek.
A 70-es években busszal, 20 km-re jártam dolgozni.
Ha elakadt a hóban a busz, a férfi utasok leszálltak a sofőrrel együtt,
és segítettek a hólapátolásban, utána meg megtolták a buszt, hogy elinduljon.
Az iskolában is igazolt hiányzásnak számított, ha nem tudtunk bemenni a városba a hó miatt.
Kollégista voltam Pesten, és egyik télen annyi hó esett, hogy nem közlekedtek a vonatok.
Nem tudtam hazautazni téli szünetre, mert a buszok sem közlekedtek arrafelé.
Egy hétig a kollégium egyszemélyes árva lakója voltam, szentestére értem haza.
De nem csináltunk ekkora hűhót a havazás miatt, mint mostanában hallani.
Hiába na, az én korosztályom nem az a "tápos csirke", mint a mai ifjúság.
A "vigyázzatok magatokra" és a veszélyről beugrott egy újabb történet a '90-es évek közepéről.
Ebédszünetben sétáltam a városban. Mondjuk nálam a séta elég tempós szokott lenni, úgyhogy szedtem a lábaimat rendesen. Menet közben nézegettem a kirakatokat, de nem álltam meg.
Akkor is elég nagy hó volt. Bár a járdák le voltak takarítva, a háztetőkön vastagon állt a hó és éppen olvadás volt. Szóval tempósan sétálok, egyszercsak az orrom előtt a háztetőről egy jó nagy kupac hó zúgott le a járdára! Egy pillanatra megállt bennem az ütő!
Ha két lépéssel előrébb vagyok, pont a nyakamba szakad. Mázlim volt, hogy nem talált telibe! :)
Én bakonyi lány vagyok, Eplénytől pár km-re laktunk. A 80-as 90-es években mindig hatalmas hófal volt hónapokig az utak mellett. Reggelente volt, hogy nem tudtuk az ajtót se kinyitni, annyira belepte a hó. Illetve még arra emlékszem, hogy apukám csak egy kis utat ásott ki a kapuig. Hely se volt, hogy félrelapátolja.
Az elmúlt 10 évben meg küzdenek Eplényben hóágyúkkal, hogy lehessen síelni.
Igen, '87-ben volt az a hatalmas havazás. Gimibe jártam és pár nap hószünetet rendeltek el. Nagyon élveztem, hogy nem kell suliba menni :)
Később, a '90-es évek közepén már városban éltem a férjemmel. Többször is előfordult, hogy nem tudott feljönni a dombra a busz. Ilyenkor le kellett gyalogolni a térdig érő hóban egy másik megállóhoz, ahonnan közlekedtek a buszok. Most is emlékszem, ahogy az emberek a hófúvásban, térdig érő hóban lépkednek - azaz emelgetik a lábukat, mert akkora hóban elég nehéz volt a gyaloglás :) Ez nem tudom pontosan melyik év volt, de azt hittem, örökké havazni fog már. Néztem ki a melóhelyemről az ablakon és szörnyülködtem hogy már megint, és megint és még mindig szakad a hó. Aztán másnap, harmadnap és csak szakadt. Pfúúú, de utáltam! :)
Aztán 2000-2001-ben, amikor a nagyobbik fiam pici volt, még nem volt egy éves sem. El kellett mennem az automatához pénzt felvenni. Akkor is hasonló hófúvás, térdig érő hó. Gyerekkel a karomon még nehezebb volt lépkedni, pedig párszáz méterre volt csak az automata. Nem sokkal az automata előtt útközben volt egy cukrászda, ahol ismerősök voltunk, így be tudtam adni arra a pár percre a gyereket, amíg megfordulok. Aztán ugyanígy, karomban a gyerekkel haza.
A mai fiatalok el sem tudják képzelni, milyen nehéz az olyan magas hóban lépkedni. Mondjuk nekem nem is hiányzik! :)
Amúgy felétek esik a hó? Mert nálunk hajnal óta csak eső esik, de jól megvagyunk hó nélkül, úgyhogy ne is essen! :)