Kamaszokról - újra (beszélgetés)

Épp erre volt szükségem,hogy MOST olvassam(különben tisztában vagyok vele,hogy nem csak nekem nehéz) ezt a cikket.

Kíváncsi lennék,ha sikerült valahogyan házimunkára bírni a lányodat,mert ez nálunk is gond.Amíg egyetértünk valamiben,"jófej" anyu vagyok,de amint "elvárok" valamit-bármi minimális csekélységet-tőle,oda a jófejség:(

Sajnos nagyon egyformák vagyunk,két makacs Bika:)

Az idő nagy részében úgy érzem túlélem a kamaszkort,de van amikor nagyon kételkedem benne:)

Szerintem is fontos, hogy megmaradjon kamaszkorban a gyerek és a szülő közötti nyílt kommunikáció. Látszatra a kamasz nem igényli, mert kamaszkorban a lázadás a feladata (normális kereteken között), de belül még ha nem is valja be magának nagyonis igényli az őszinte beszélgetést. Azt viszont gyűlölik, ha átmegy kioktatásba, na ilyenkor értékelődik le a szülő és romlik meg nem gyakaran végérvényesen a viszony.

Fontos ebben a korszakban is az őszínteség, a nyíltság, az elfogadás. De a legfontosabb talán, hogy tényleg legyél kiváncsi arra hogy HOGY VAN A GYERMEKED .(lehetőleg ne 7 minutunban) És ez ne valami megszokott kérdés és válaszreakció legyen.

Így talán esélyünk és esélyük lesz, hogy a szülő és a kamasz egyáránt normálisan átvészelje ezt a BIZONYTALAN korszakot. Annyi minden dől el ebben a korszakban ez ember életében, hogy elsőre sokan nem gondolnák. (saját tapasztalat)

Ha minden szülő így gondolkozna és tenne, azt hiszem egy jobb világban élnénk. :)

Gratulálok a cikkhez.

Örülök,hogy megírtad ezt a cikket!!

Köszönöm:))

Kisfiam,elég messze van a kamaszkortól,de mégis olyan "közel":):)Hisz csak úgy repül az idő!!

Nagyon örülök,hogy olvashattam a cikked!!:):)