Kamaszok otthon (beszélgetés)

Nem kimondottan Rólad beszélek/írok, hanem általánosságban.

Nekem mondjuk nem csak nyáron kellett porszívózni, hanem mindig. De ez rutin volt. Anya főzött, én takarítottam, ha összefutottunk, vitatkoztunk egy sort. Nem tudom, hogy alakult így, biztos valami alku tárgya volt és elfelejtettem, hogy már abba lehetne hagyni.

Vágom, hogy nem azonnal lesz felnőtt az ember, pocsék is lenne, de kellenek azok a fránya hibák.

Kíváncsian várom a majdani gyerekem kamaszkorát és a mi hozzáállásunkat :))

Valóban szélsőséges példát hoztam fel, de csak azért, mert valaki szerint ha egy szülő elvárja a 15 éves gyerekétől, hogy mondjuk kipórszívózzon a nyári szünetben, akkor annak a gyereknek nincs gyerekkora meg már rögtön cseléd kategória.

Egyébként nem tudom igazából miről beszélsz: ha én azt mondom valakire, hogy félig felnőtt, akkor elég idősnek tartom ahhoz, hogy pl takarítson otthon és ahhoz is, hogy maga válassza meg a barátait. Ugyan akkor igaz, hogy vannak döntések, amiben nem engedhetnek nekik és megszorításokat kell alkalmazni, mert fokozatosan válunk felnőtté, értünk meg bizonyos helyzeteket és érünk meg arra, hogy ezekben a helyzetekben dönteni tudjunk. Senki nem úgy lesz felnőtt, hogy este lefekszik és reggel bölcs férfiként/nőként kell fel.

Ezt hívják nem létező gyerekkornak. Nem a szélsőséges eseteket kell nézni egy szülőnek, hanem egy egyensúlyt kialakítani a gyerek életében. Mindezt úgy, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak.

Szeretem amikor valakit félig felnőttnek tekintenek a takarításra, a vásárlásra, de arra, hogy megválogassa a barátait már nem ;)Ez így nagyon pontos... Az otthoni feladatsor a felnőtt felére jut, a megszorítások meg a gyerek felére mi? :))

Cselédség??? Mert egy félig már felnőttnek tekinthető ember elmosogat, bekapcsolja a mosógépet vagy kiporszívózza a lakást? Ha napi 1 órát töltenek házimunkával bőven van még idejük gyereknek lenni, főleg nyáron...

Egyébként mondok jó példát a cseledségre: 7-es voltam mikor egy akkori osztálytársnőmnek meghalt az apukája. Kettő kisebb testvére volt anyukájának meg 2 munkája, hogy eltudja tartani őket és betudja fejezni az akkor még csak félig kész házukat. Egyik napról a másikra lett: takarító, szakácsnő, babysitter, kertész stb és persze diák is volt egyben. Neki aztán nem volt nyara, táborozás, csavargás stb még osztáykirándulni se jött, mert nem volt ki vigyázzon az akkor 5 és 8 éves kis tesókra és bizony ez így ment nála gyakorlatilag a középiskola végéig.

Egyetértek. A 11 éves gyerekem sem cseléd azért, mert minden héten egyszer kitakarítja a szobáját, kétszer felporszívózza, esetleg így a nyáriszünetben, ha sok a szabadideje segít nekem egy kicsit.

Gyerekkoromban ez természetes volt, hogy vannak feladataim, nem éreztem magam cselédnek, hanem úgy éreztem segítek anyukámnak, hogy amikor fáradtan hazaért a munkából ne kelljen rögtön a mosogatással kezdeni. Belefért a napomban, pedig én is szerettem délig aludni, barátnőzni, strandolni, de amit kellett azt megcsináltam.

A felsoroltjaim közül egyik sem. A 12 éves még szerintem igen az.. (a fórumindító ikerpár gyerkőcei).

Viszont azzal egyet értek, hogy az, hogy 15 perc alatt elmosogat valaki, attól még nem lesz cseléd. Különben minden Anyuka az..

Köszönöm hogy megertettel mer sajnos sokan felre ertennek .

Igazan nem rosszban gondol az ember pl. evvel szamitogep szankciokal - miert nem lassak a szulök hogy ez egy csodalatos nagy tudasal biro könyvtar es hol minden kerdesre talalnak valaszt hol minden nyelv tudashoz valo hozza veres tathato st.

Miert sokan eppen evvel buntetik a gyerekeket fiatalokat hogy korlatozzak vagy letiltjak a " gepröl"

Meg kell csal magyarazni okosan hogy merre fele induljanak .

Igen, látom, már továbbhaladtam, bocsi.

De tényleg, ez nekik sem egyszerű időszak. Sőt! :D

Mindennek megvan az ideje ! gyerek legyen gyerek az a szep kor gyorsan elillan .

Ha az ember ingyen cseledett csinal a gyerkeböl az mar sajnalatos , nem szabad soha elfelejteni hogy a gyerek nem sajat maga joszandekaval kerte magat e vilagra .

Ha itt van akor szeressuk , jatszva tanuljon es tanulva jatszon .

Ma az en gyerekim a sajatjait igy nevelik es boldogak.

Megjön a szumukra is a szurke hetköznap a felnöt eletukben hat miert is idö elött baxtasam öket ?

Nem ezt nem erdemli meg egyik srac sem .

Én ( szintén nagycsaládos ) azt mondom, aludjon délig, ez életkori sajátosság. Az is az, hogy lázadjon, és ne akarjon semmit sem csinálni...

De a szabályokat mi hozzuk. Én leülnék, és elmondanám Nekik ezeket a szabályokat. MErt ez sem Neked nem jó, sem nekik, hogy egy elégedetlen anyukát látnak.

A legfontosabb, hogy következetesen be is tartsátok ezeket, és ne csak nyáron.

Nem védeni akarom őket, de leírom, mert magamon tapasztaltam... 28 éves vagyok, tehát nem olyan régi a dolog számomra.

Sosem voltam rendmániás, sőőőőőt! Amit lehetett, kihagytam. Vagy csípőbőlment a válasz: Mindjárt! (persze soe értem el a mindjárt-ig! El is felejtettem az egészet!

Közben végeztem a sulival, majd Pestre kerültem melózni. Röhej, de a jövő nemzedéke volt rámbízva! Rltelt pár év, s most újra hazajöttem a saját babámmal. És mit látok? Anyum ül a gép előtt egész nap, szó szerint. A kerten 160 centin áll a gaz, a konyhában az egyhetes mosogatnivaló. Mit csinálok, nekiállok felszámolni a káoszt 3 héttel a szülés után... Ezért meg persze baxtat, hogy nekem feküdnöm kellene... Na ja, tényleg, csak akkor megesz a kosz!

De hogy kicsit segítene... Áhh, azt már nem

Nálam lustább és szemtelenebb kamasz nem kellett. Én már 14 évesen bepasiztam, és csesztem mindenre, Azelőtt is, mert kinyalták a fenekem otthon, és jót röhögtem. Nem csináltam semmit soha. Ha anyám azt mondta nézzem ahogy főz, tanuljam meg, mit adok majd a családnak enni? Az volt a válaszom, majd elmegy étterembe. :D

16 évesen sajna egyedül maradtam, és megtanultam mindent, ami létezik. A kényszer nagyúr! :)))

Ha 5-6 éves korától megkéred a segítségre, akkor talán eszébe jut. Ha nem akkor megkérheted rá. Ha addig nem kérted, akkor bizony bajban vagy.

Minden kamasz szüleinek ajánlom olvasásra Ross Campbell: Dühöngő ifjak és Nehéz évek című könyveit

de van :))) én visszazsaroltam anyámat, h ha enm kapom meg azt a pólót, amit kinéztem (nem volt olcsó), nme vagyok hajlandó segíteni. Addig cirkuszoltam, h anyu adott pénzt, én megvettem, majd mikor meg kellett volna fogni a kapanyelet és segíteni, közöltem, h nincs kedvem :)))) Vigyorgok, ha visszagondolok, de azért igazi mocsoknak érzem már magam... De iylen a kamaszkor.... Kinőttem, mint mindenki :)))

És igaz! szigor, és minden ellenére a bizalom a legfontosabb! Az összezörrenések ellenére, én is mindig, mindent meg tudtam beszélni anyuval! És ennél fontosabb nincs!

Biztos vagyok benne, hogy bármilyen kezelhetetlennek tűnnek is, nem olyan ganék, mint amilyen én voltam.

Engem mindig oda tettek elvégezni ezt, azt mert ha nem A.: cirkusz, B: nem mész sehová, de megyek, ergó cirkusz. A cirkusz engem akkoriban marhára nem zavart. Amiért megcsináltam, hogy más fejéhez vágjam. Ez nagy öröm egy szülőnek.

Nekem nincs gyerekem, még. A mostani elképzeléseim szerint, egy gyereket hagyni kell, hadd menjen ebben a korban. Persze szemmel tartani, úgy, hogy Ő ne érezze. Velem apum ezt csinálta, és nem lettem sem drogos, sem hulla. Akkor nagyon sokat számított az Ő bizalma.

Amúgy életem legjobb nyarai azok voltak, amikor nem dolgoztam. Erre van a gyerek kor. Szerintem.

Jól van! Megnyugodtam, hogy nem csak nálunk zajlik így az élet :)!

Egyébként én készítettem rendszert papírra, hogy kinek mit kell megcsinálni. Kinyomtattam és kiakasztottam a szobájukban jól látható helyre!!! Nem zavarta őket :)!

Mi a Párommal már feladtuk, hogy elvárjuk az önállóságot tőlük, mi sem voltunk azok. Viszont utasítjuk őket. Ugyanis, ha szépen kérjük, akkor elfelejtik megcsinálni :)! Ha szigorúan rájuk van parancsolva, akkor már mennek is! Pedig tudják, hogy nálunk rugalmasabb szülők nincsenek a földön. Mi meg mosolygunk, hogy hát, ha ez kell....?!

Olyanok, mint az ovisok, feszegetik a határaikat :DDD!