Jóslás ingával (beszélgetés)

folytatnám...

Majdnem hazaértem, buszon voltam még. Ha beérünk, leszálok, és hívom a férjem...

kb fél perc, hívnak. Olvasó nélkül láttam, ki az.

kikövetkeztettem...

van telepátia. legalábbis ez a szó kb ezt jelenti nekem...

megérzés gondolunk egymásra...

Ma csinálták előttem.

Jobb ha nem magunknak csináljuk, inkább egymásnak.

Saját inga " mindenkinek, nekem is jósoltak "

Akkor ez már kezd a "kávéházamba" átcsapni... :)

[link]

Érdekes tényleg.

Jóslásból áttértünk a telepátiába. Nem is baj. Mert " globálisan " kell ezt is nézni.

Ez pontosan így van!

Nos, véleményem szerint lehet valaki kedves, normális, stb. ha érzik hogy hitelesen adja magát az illető.

Ha kompenzálja nyalizással, az azt jelenti hogy még nincs birtokában az eredendő kedvesség, ergo alapvetően nem kedves, még nem dolgozott meg érte.

És akkor alapvetően negatív, kamu embernek könyvelik el, amit már egyre többen nem szeretnek. Ilyenkor kipécézik, szívatják, semmibe veszik, stb...

A legszomorúbb az egészben hogy ezek az emberek azt hiszik hogy jók és erősek, ha imitálják a lelki erőt. Pont az ellenkezője: a legnagyobb visszatetszést és ellenségességet váltják ki másokból.

Ha tényleg kedves lenne, akkor ez természetesen jönne és jól éreznék magukat az emberek a társaságában.

Igen. Nagyon sokszor az önértékelés/önbecsülés témaköre húzódik meg a háttérben. Ha nem mindig! :)

Az megfigyelhető hogy a gyengét mindig megszadizzák. A gyengék elhullanak. Nem szeretik sem az állatok, sem az emberek a gyengéket. Mit jelent ez? Mondjuk nincs igaza vagy nem birtokol lelki erényeket, akkor gyenge. Persze ezt nem biztos hogy észreveszi, mert nincs kellő önismerete és csak az áldozatot látja saját magában.

Nagyon sokszor nagyon hamar kiszúrják ösztönösen, ha valaki nem stimmel. Legtöbbször ha nincs igaza vagy valami hiányzik nála, ami a többiben megvan. És akkor az élet kegyetlen törvényei szerint kiközösítik akár nyíltan, akár titokban.

Ilyenkor kell résen lenni és észrevenni hogy hol vagyok gyenge, hol vagyok kiközösíthető, utálható, megvethető, mert többnyire csak ezen múlik. (Legtöbbször magamban is elutasítom, amiért kiközösítenek.) De ez az, amit nem veszünk észre és legfőképp nem változtatunk. Helyette jön az önsajnálkozás és mások hibáztatása hogy milyen gonoszak az emberek. Lehet hogy csak a saját tükörképemet nem veszem észre.

Én találkoztam már echte fekete és echte fehér cicával. Mindkettő hatalmas karakter tud lenni, a különbség az, hogy a fehér emberbarátibb, a fekete meg a saját útját járja. A fehér odajön hozzád, a fekete meg elmegy melletted. Így szemléltetném a különbséget. Persze ez személyes tapasztalat. Én így látom.

A vörös cica is elég magának való, de véleményem szerint lusta is.

Már eleve az hogy stresszelsz, egy jó jel arra, hogy az állat működik benned. De az állat szinte mindig működik bennünk, nem ez a baj, hanem az, hogy mindent ezen a szinten reagálunk le.

"TÁMADJ VAGY MENEKÜLJ!"

Olyan nagyon ritka hogy hátralépünk, fújunk egy nagy levegőt és elfogadjuk a helyzetet. Mert ez lenne az emberi szint.

Krónikus stressz esetén pedig annyira beszűkül a tudat, hogy egy megfélemlített kutyáéval lesz egyenlő. Minden elől menekülünk, mindenre érzékenyen reagálunk, ha kell támadunk, és senkit nem érzékelünk magunk kívül. Totális csőlátás! Mindegy, csak ússzuk meg az adott helyzetet.

Igen, az állat a maga módján totálisan önző. Főleg amikor bajban van! Akkor nem érdekli semmi, csak mentse az irháját. De még ebben is tanulhatunk tőlük. Mi hajlamosak vagyunk benne maradni egy szituációba, nem gondolni magunkra, mert az milyen "önző" dolog. Arra persze nem gondolunk, hogy az senkinek nem jó, ha benne maradunk egy kellemetlen szituációban. Csak növeljük a szenvedést, és ez aztán az igazán önző dolog. Bezzeg az állat secperc alatt megoldja. Ő mer gondolni magára, ő ki mer állni önmagáért.

Úgyis mondhatnánk, hogy az állatnak több önbizalma van, mint az embernek. Ezért szeretjük. Őszinte és kiáll önmagáért.

(A macskák különösen. És még ennél is beljebb megyek. A macskák közül a fekete a legjobban, ha jól figyeltem eddig...)

Nem szokott pl a lábadra feküdni?

Pakolászott valaki az autóba konkrétan pasi ( vagy kipakolt? ) arra mentünk.

Szép macsek, kerti, dörgölőzött egyfolyt a lábához.

Az állat mindkét oldalt érzékeli. Mert az "állat" a saját természete, ami ösztönszerű jelt ad. Az "ember" pedig tőle eltérő, mert meghaladja azt. Emiatt furán is szoktak viselkedni, mert az én vélemény szerint tisztelik, feljebb valónak tartják az emberi reakciókat. Szokták mondani, hogy az állatok az emberek kistestvérei, éppen ezért ember módjára kell velük bánni. A nagy szentek úgy szelídítették meg a legvadabb állatokat, hogy emberként viselkedtek velük és az állatok felnéztek, hallgattak rájuk. Ott már nincs se támadás, se védekezés, csak elfogadás és vezetés. De emberként viselkedni nem olyan gyakori, ha belegondolsz. A legtöbb viselkedést az animális ösztönök irányítják. Félelmetes hogy mennyire állatként viselkedünk, ember testben. És az is félelmetes, hogy egy állat mennyire emberként tud viselkedni, a saját ösztönös őszinteségével harmóniában. Nagyon sokszor az állatok tanítanak minket, csak nem vesszük észre. Pedig nekünk kéne őket.

[link]

Nem egyszerű a vadabb állatokban meglátni a szelídséget, de a barátságon keresztül lehetséges. Tehát ha szereted azt a kutyát, vagy bármilyen állatot, akkor az barátságosságot szül és az állat megérzi. Főként a macskák. Azok minden rezdülésedre reagálnak. Ha ellenséges vagy, akkor már futnak. Én imádok egy macskát, ő a kedvencem és múltkor odajött hozzám hízelegni, alig akart elengedni. Nagyon cuki volt. De ez azért is volt, mert érezte hogy nagyon szeretem.

Két dologra reagálnak az állatok:

Barát vagy ellenség?

(Veszély vagy biztonság?)

Ez a kettő! Ez dönti el, hogy támadni fognak vagy menekülni.

De ha nem érzik benned a veszélyt, akkor egy helyben maradnak vagy odajönnek hozzád.

Nem támadnak és nem is menekülnek. Ezt csak akkor teszik ösztönből, ha bajt éreznek (nálad).

A félelem azt jelenti, hogy nem bízok benned, bármikor bajom eshet, ezért támadok vagy védekezek. Az állat ezt "letükrözi" és reagál a reakcióidra.

Például egy nagyon jó példa, amikor megijedsz egy macskától, akkor ő is meg fog ijedni és mindketten elfuttok egymástól. :))

A kutya viszont a támadásra, támadással reagál.

"ÜSS VAGY FUSS!" (TÁMADJ VAGY MENEKÜLJ!)

Ez az alapvető stresszválasz.

Ezt az állatok nagyon jól értik.

Az emberben is ott van az "állat", csak megpróbál viselkedni.

Főként ha már gyakorlottabb meditáló vagy, akkor megérint az isteni energia, ami színtiszta kegyelem és támogatás. Ehhez nem kell templom.

A kegyelem külső formája például, hogy süt a Nap, vagy esik az eső (nagy szárazság idején), vagy hogy lélegzel és be tudod szívni a friss levegőt az orrodon.

Ez mind kegyelem, de lehet csodának is nevezni. Egy idő után rájössz, hogy kívül-belül támogatva vagy (a kegyelem által) ha figyelsz a jelekre, és ez biztonsággal tölt el. Már nincs annyi félelem. Átvette a helyét a bizalom, vagy ősbizalom.

" Egy mester mondta, hogy ha egy lépést teszel Isten felé, Isten hatványozott lépéseket tesz feléd, mert neki ugyanolyan szüksége van rád, hogy rajtad keresztül megvalósítsa önmagát. Tehát ha szellemi kereső vagy, az neki a legjobb. Az egész játék ezért lett kitalálva."

Ez jóóó kölcsönveszem. Köszönöm.