Jártok külön szórakozni a párotokkal? (beszélgetés)

Sziasztok!

Kicsit előhúzom újra a témát.

Valahogy most annyira rosszul érzem magam... A párommal már 7 éve szeretjük egymást, de még nem lakunk együtt (suli miatt), és nem is találkozunk olyan rettentő sokat :S Az utóbbi időben valahogy annyira rátört a szabadságvágy, hogy az már számomra szinte elviselhetetlen... Igaz, egyedien gondolkozom a témával kapcsolatban, de én is úgy gondolom, ahogy pár előttem szóló is, hogy egy szerelmes pár együtt szórakozzon. Persze, külön programot lehet szervezni (délutáni sörözés, kávézás, horgászat vagy mozi a barátokkal/barátnőkkel). A hétvégén a párom a esti/éjszakai kocsmázása (amit ugye szintén nehezen tudtam lenyelni, hogy "kitilt" a társaságból, mondván, hogy csak pasik lesznek...) a haverokkal átcsapott valami diszkós partyzásba. Bizonyára sokan ezt természetesnek veszik, és semmi kivetnivalót nem látnak benne. De én nem ilyen vagyok... Nagyon nem. Abszolút nem esett jól ez az egész. És nem azért, mert bajom van a barátaival, nem azért, mert féltékeny vagyok, nem azért mert jól érzi magát, nem azért mert hisztizek, de valahogy akkor is nagyon rossz... Én sosem mentem nélküle ilyen diszkós helyre... Úgy gondolom, hogy egy szerelmes pár együtt szórakozzon ilyen helyen, nem pedig a cimbikkel totál részegen és öntudatlanul a sok hasonló ember társaságában. Én nem vagyok neki elég szórakoztató? Velem miért nem megy ilyen helyre, holott akár én igényelném is? Vagy másképp mondva miért nem velem megy ilyen helyre? Nyilván kikapcsolódhat a barátaival, ezt senki sem tiltja neki. De valahogy ezt abszolút nem tudom tolerálni és elfogadni... Nem tudok egy életen át ezen rágódni. Lehet, hogy hárpia vagyok vagy maradi, de a diszkós szórakozást csakis és kizárólag együtt tudom elképzelni a párommal, nem pedig külön... Valakinek esetleg van valami véleménye, hogy tudnám vele megértetni, hogy ezt így ne? Ugyanis a párom csak annyit szűrt le az egészből, hogy hisztizek, és be akarom szabályozni, holott abszolút nem erről van szó. Mit kéne tennem?

nem nagyon divat nálunk, de előfordult már egy évben egyszer kb,

nem is vagyunk túl bulizósak, ritkán megyünk és akkor is együtt. nem csak bizalom kérdése szerintem.

Megtettem, elmentem egy lánybuliba... Előtte már hozzám se szólt, utána átnézte a telefonom, stb.

Ha egy lánybuliért ez van, akkor mi lenne ha egy szórakozóhelyre mennék el? Vagy már az is kikapcsolodás, hogy ölönk a fotelba és nézzük a tévét?

Az én férjem nem szeret eljárni sehova, és elvárja hogy én se menjek, csakhogy én már ebbe lassan belefulladok. Ha itthon van még a barátnőmmel se lehet beszélni, nemhogy én még elmenjek szórakozni. Ha nagy ritkán el is megyünk barátokkal valahova akkor is csak ül.

Szerintetek normális ez 29 évesen?

Ok:) Értelek. Én a topic címéből indultam ki. Nem az volt a kérdés, hogy rendszeresen járunk-e el,hanem csak úgy általánosságban.

Az tényleg nem egészséges, ha egy férfi minden hétvégén eljár és a felesége nem mehet. Ha Te így értetted,akkor azzal egyetértek.

Ezt is vártam már, hogy ki dörgöli a orrom alá :) hogy a munkája nem a szórakozása. Nos, van akinek igen! :) Pl, ha szereti csinálni, de jó, maradjunk annál, hogy legtöbbünk "kényszerből" dolgozik.

Én sem az olyan "szórakozásokra" gondoltam rosszállóan, ahol havi 1x-2x összejövünk a barátokkal.

De sok olyan párt ismerek és nem értem őket, vagy azt az asszonyt, aki beletörődik, hogy amíg ő otthon marad a gyerekkel (mert ugye már van gyerekük!) addig a férje nem tud kinőni a bulizós korszakából és minden szombaton a felesége/párja nélkül megy el discoba... én az ilyen egyoldalú szórakozásokról beszélek.