Ismerkedésnél mi a jobb, ha egy pasi tud rólunk mindent, vagy ha picit titokzatosak vagyunk? (beszélgetős fórum)
Hmm...ezt tényleg frankón lesarkítottad. :)
Szimplán arra gondoltam, hogy nem szeretnék úgy férfival élni, hogy ő dolgozik, én meg otthon. Fordítva sem. Mióta az eszemet tudom, dolgoztam(8 hónap kimaradt, mert nem találtam, egyébként mindig volt munkám, saját keresetem)
Egy hosszabb kapcsolatom volt, soha nem szóltunk abba bele, ki hová megy, és mit csinál. Sokszor mentünk együtt szórakozni, de külön külön is. Nem volt belőle vita. Ha kellett el is vitt minket kocsival, reggel jött értem. Miért is kéne egész nap egymás fenekébe bújnunk? :))
Ja, és ha már együtt élnénk, biztos vagyok benne, hogy arany élete lenne, mert borzasztóan tudok szeretni, és törődni. Bónusz, hogy még csúnya sem vagyok. ;-)
Mégis, akkor mit is szeretnél? Mert nem így képzeljük.
Én például rühellem az agresszív, arrogáns embereket, kinyílik a bicska a zsebemben, ha valaki ilyen férfiben. Hát még nőben.
Ha jól értem, sarkítva, a férfi legyen tehetős, lásson el mindennel, legyen figyelmes, törődjön veled (ez kizárja, hogy reggeltől-estig dolgozzon, mert akkor nem lehet ELÉG figyelmes) és ezért mit is kapna tőled?
Azt hiszem annyit, hogy ne szóljon bele, hogy mit csinálsz, örüljön, hogy mellette vagy. Csakhogy a probléma annyi, hogy ezt nagyon kevesen tehetik meg, mert általában nem annyira jó nők (amit a közvélekedés annak nevez és a magzinok címlapjairól vigyorog a pofánkba), hogy ezt lenyomjáka férfiak torkán.
S minden "jó nő" helyettesíthető. Csak szét kell nézni egy szórakozóhelyen és remek példáját lehet találni ennek a felfogásnak, bár én személy szerint inkább valami értlemes elfoglaltságban lelném örömömet, minthogy az ottani ronccsá kefélt lotyók és agyhalott hódolóik hordáit bámuljam.
Persze, ha elég fiatal vagy önmegvalósíthatsz is, egyes nőismerőseim egészen magasra törtek a férfiak uralta társadalomban, de ehhez sok dologról le kell mondani...bár úgy látom a gyerek amúgy sem szerepel a terveidben.
De van ám. :(
Érdekes, hogy a férfiak azt mondják, a nők a pénzükre mennek, pedig ha valaki áll a másik oldalon(jelen esetben nem a nemlétező vagyonomról beszélek, csak erről a helyzetről) bizony akadnak bőven haszonleső férfiak is. Nem is kettő. A barátnőm férje rábeszélne a fiára, de köszönöm, engem nem elégítene ki az az életmód, hogy ő reggel elmegy melózni, én meg neveljek gyereket, és kuss a nevem, mert ő a kereső. Mert ők így képzelik.
Ja értem.
Mondjuk attól tartok,hogy léteznek iylen kapcsolatok(van most hazánkban akkora nyomor),hogy'majd lesz valahogy',és még a jobbik eset,ha "csak" összeköltözni akar,és nem mindjárt gyereket(bár ez inkább nőknél szokott lenni,h nem is ismerik egymást,de mind2 gyereket akar,akkor uccu neki.
Na,elnézést,leszaladtam a vágányról:)
Csak annyira kell titokzatosnak lenni, mint az egyszerű ember.
Első randi:
- Szia Nő vagyok, van egy gyerekem, és lakásom, autóm.
- Szia Férfi vagyok, nincs semmim, és mostantól velünk fog lakni az anyukám is, elhoztam magammal.
Ismerkedésnél sztem az alapvető infókat nem szabad titkolni(családi állapot,gyerekek,életminőséget csökkentő betegség),meg azt,ami nekünk nagyon fontos egy kapcsolatban,hogy mit várunk el a másiktól.
A többit meg érdemes úgy adagolni,ahogy a másiktól kapjuk,tehát kb szinkronban lenni az információmennyiséggel.
Nem feltétlenül némaság, lehet semmitmondó beszéd vagy hárító általános szövegek ismételgetése is.
Nem a teljes kitárulkozásról írtam, csak ,arról, hogy gáz, ha valakinek látszólag semmiről sincs véleménye vagy pl. nem nyilvánít ki alapvető érzelmeket.
A titokzatosság miért jelent némaságot?
És miért kéne rögtön az elején kitárulkozni boldog-boldogtalannak?