Így hogy vállaljak gyereket? (beszélgetés)

Még valami nem egy pár van,ismerős,rokon is akik a tökéletes időre vártak...és jelenleg ott vannak hogy meg van mindenük de a legszebb dolog nincs meg és sajnos évek óta próbálkoznak.És tudod tényleg van ilyen,sokan úgy élnek hogy ők biztos nem betegek,ő nekik nincs bajuk stb.stb.azt amikor élesben megy a dolog kapják a pofont rendesen.

Ezért sem mindegy mikor vág bele az ember.

Ha arra vársz hogy meglegyen minden stb.soha nem lesz gyermeked.

Hitel nélkül manapság nem igen lehet itt házhoz jutni.

De ha van híper-szuper állásotok akkor simán össze tudtok rakni egy kis lakásra pénzt.

Akinek van háza az vagy örökölt vagy nyert a lottón vagy jó munkahelye van,vagy nem 20-on éves.

Mi nekünk is hitelünk van.De inkább fizetem a hitelt mint a bérleti díjat.

Én 23 vagyok párom 26.Mi is fiatalon akartunk babát...

Igazából ahogy írták tényleg nem vagytok rossz helyzetben sőt...

Ez a lakás(rész) pontosan mekkora is? Mi albérletben lakunk, egyelőre nem is álmodunk saját házról.

Ha képes vagy feladni a gyereket (akár átmenetileg is), akkor nem is vágysz rá annyira, hogy midenáron most kelljen bevállalnotok. De ezzel nincs is baj.

Ha mindig azon agyalsz, hogy "mindent" meg akarsz adni a gyerekdnek, sose fogsz szülni.

Mi egyszerűen tudomást sem veszünk a saját lakás gondolatáról.

Megbízható nagyon kellemes albérletbe költöztünk, a saját ízlésünkre alakítottuk. Minden megvettünk az elmúlt időszak alatt. Ebből még tudunk lejjebb adni, ha anyagi gondba lennénk, tehát el tudnánk menni olcsóbba. Ez is egyfajta biztonsági tartalék. Nem görcsölünk sem a saját lakáson, és nincs hitelünk. És nagyon boldogok vagyunk, csak jöhetne már a baba. nem kell attól félnünk, hogy elveszik a fejünk felől a tetőt.

Mi is pont itt tartunk, annyi különbséggel hogy mi albérletben lassan 1 éve. Előtte szüleimnél laktunk, ahol van /lenne bőven hely de nehezen jövök ki sajnos édesanyámmal. Egyébként is azt vallom jobb ha 2 generáció nem 1 fedél alatt lakik.

Míg párom odahaza dolgozik köművesként én havi váltásban Németországban.

Másképp sajnos nem megy. Párom fizetése az albérletre elég, meg a konyhára ha nagyon össze húzzuk magunkat. De mint a jelenlegi példa is mutatja, az én fizetésem nélkül szar helyzetben lennénk, e hónapban pl még nem kapott fizetést párom.. Én hitelt soha nem akarok felvenni, ezért dolgozom inkább idekint.

Szerintem így is szerencsések vagytok, különálló lakás és fizetni sem kell érte, mint mondjuk az albérletét, vagy házért (a hitelt)...?

Szerintem ne légy keseredett...

Attól függ mennyire vágysz a babára, és mennyi munkaviszony van mögötted... magamat ismerve, szülőkkel mi nem akartunk együttélni semmi képp, de ott nem is volt különálló lakás, ha lett volna lehet megfontoltuk volna azt... mi mentünk volna albiba is egy ideig... végül az lett, hogy párom apuja, papája is meghalt sajnos, így rájuk maradt egy családi ház, amit évekig nem tudtak eladni, végül mi megvettük a felét (felét párom örökölte) a párom nővérétől hitelből ugye, azt nyögjük, de elégedettek vagyunk. de hidd el, Párom inkább szeretné, hogy éljen az apukája...

Aki hitel nélkül boldogul, vagy évekig spórol s addig a szülein él, vagy külfödre megy dolgozni..

ha ide válalsz babát a spájzból simán lehet babaszoba, szerintem az nem annyira fontos, mi is megszüntettük a házban, igaz van pince, ha csak nem csinálsz olyan sok befőttet stb :)

Szóval szerintem még könnyebb induló helyzetben vagytok mint sokan mások. Így többet kéne tudnotok félre tenni, mint akinek albi/hiteldíj is van... lehet rakni lakáskasszát pl, és az jó induló egy kis saját lakás vásárlásához pl...

22 éves voltam mikor jött a nagyobbik fiam, anyuéknál laktunk. A kórházból nem haza, hanem egy szoba konyhás kis házikóba mentünk haza, ami a férjemé volt. Szülés előtt rendbe raktuk.

Aztán jött a kisebbik fiam és akkor úgy döntöttünk hozzá építünk, közben frankara vettünk egy kocsit, amit nehezen, de kifizettünk.

Most van egy 70m2-es házunk egy kocsink és a lényeg, két szép egészséges fiúnk.

Egyébként a gyerekek, még ma is emlegetik, amikor építkeztünk, hordták a téglát, festettek sorolhatnám.

Attól, hogy nem egyből a készbe érkeztek, nem lettek sem lelki töröttek, vagy épp értelmileg nullák.

Volt idő amikor nehéz volt, de mindig volt miért küzdeni.

36 vagyok +2 gyerek+férj 47nm2 és igaz h a miénk de fizetjük méág 3 évig...

nem az számít h a Tiéd hanem h mennyire szerezótitek egymást a férjeddel /pároddal.

Másik a mi fontos, hogy hidd el lehet nem jó, a kapcsolat a szülőkkel de ha megjön a baba sok minden megváltozik majd és meglátod jól jön a segítség ha egy fél órára is de jól jön

s.

Mi egy az egybe ugyanígy vagyunk a férjemmel, mint ti. Nekünk mondjuk jó a viszonyunk az anyósomékkal. Mégis ha jönne a baba, akkor bevállalnánk. Az már egy más kérdés, hogy nem jön.

Aztán majd, ha tudunk költöznénk nagyobba.

Albérletben élek a három gyerekemmel. Ha jobban belegondolok, semmi bajunk tőle, így is fel fognak nőni.

Ha a saját lakásra várnánk, sosem született volna egy gyerekem sem.

Elég sokan túlélik albiban.

Szerintem pusztán az a "hiba", hogy türelmetlenek vagytok. :-)

Én a fiam egyedül nevelem, de 37 évesen tudtam úgy venni, hogy jelzálog van rajta.

Ha a család nem tud segíteni ill nincs sok százezres fizetés, akkor nagyon nehéz lakást venni. Házra, nekem önerőből sosem lesz pénzem.

Az öcsémék albérletben laknak hárman a pici lánykával (szoba, konyha, fürdöő) és nekik még spejz sincs....

Hitellel, máshogy elég nehéz...

Nálunk meghalt a férjem nagymamája (akkor már a pocakban volt a fiam) és az utána maradt örökséghez vettünk fel hitelt...aztán fizetjük....