Idegen érzés (beszélgetés)

Én éppen most gyászolok valakit, akinek valójában semmi baja. Számomra mégis olyan, mintha meghalt volna, mert már nem is hasonlít arra, akit valaha megszerettem. :(

Egyébként meg nem feltétlenül van így. Velem is előfordul, hogy megijedek: olyan rég láttam, hátha nem is tudnánk egymással beszélgetni - aztán kiderül, hogy ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Évek múltán is. :) Ez emberfüggő.

Ez most felszabadító érzés! Elképesztő, azt a hasonlatot találtam ki, hogy először teljesen nyitot vagyok az új emberek felé. Szóval most is nyitott lettem, és elfogulatlan.

Ezért lehetne tiszta lappal indulni.

És mivel még nem veszett el teljesen az illető, mert még kötődök hozzá, ezért ez inkább hátrány, mint balság.

Először meg voltam rémülve, mert tudtam, hogy előbb-utóbb el fogom felejteni, de most, hogy szinte bekövetkezet már semmi negatív érzés nem uralkodik bennem. Azt hittem borzasztó lesz, de nem. Tiszta. Az egyetlen, ami még maradt a kötődésem. Asszem ez lesz az utolsó, ami el fog tűnni...

Ennyi.

Én nem éltem meg ilyet. Szerencsére. :)

Az lehet a baj, hogy magadnak számodra is idegen vagy. Először ismerd meg magadat, s csak utána próbálkozz más személyiségét megfejteni.

A dal szerintem nem erről szól, hanem a szerelemről.

[link]

Nekem olyan, mintha nem ismerném már.

A többi "előzővel" is így van... Őket már annyira se ismerem, mint emezt.

Ezt nem vágom.

Nekem minden ismerősöm "egész személyiségként" jelenik meg a fejemben, még akkor is, ha már ezer éve nem láttam.

:D

Ez a Tarzanból van.

De nem az a lényeg. Amikor elváltok valakitől, egy idő után idegenné változik. Tudod, hogy Ő létezik és létezett, tudod, hogy van köztetek egy kötelék.

De már nem ismered.

Azelőtt egy egész személyiségként jelent meg a fejedben az illető - de már csak árnyék.

Ti is biztos éltetek meg ilyet. mennyi idő kellett ehhez?

Ez az "idegen érzés" megadhatja az esélyt arra, hogy (újra) felfedezzétek egymást.