Hűség (beszélgetés)

Sok minden történt azóta...és igen, van, amin nem tudunk változtatni. Néha kevés, ha két ember szereti egymást...a körülmények beleszólhatnak, beleszólnak. ÉLünk tovább, ki-ki ahogy tud...

Egy biztos, rajtunk nem múlt volna semmi, igaz???

mintha évtizedek teltek volna el...pedig csak 4 éve...néhány hónap megváltoztatta az életünket..

változtunk, másképp látunk dolgokat, de van amin még így sem változtatnánk, minden okkal történik, és van amit egyedül képtelenek vagyunk életbe tartani..

a gyengeségeinkből erősödünk, de van amikor minden érzelem kevés, sok lehet ha egyszerűen csak szeretünk...

Végigolvastam...huhhhhh, de régen volt!

:O)

...igaz, az utolsó mondat, de...

...de a legnagyobb ludas a megcsaló lesz!

Köszönöm. Minden vágyam az, hogy végre egy kis lény növekedjen a pocakomban. Remélem hamarosan ez be fog következni.

Hát nem vagy könnyű helyzetben, de szerintem valamilyen krémes torta mehet... gyümölcsöset, vagy túrósat én nem vennék...

Köszönöm! Eni most szeptember végén lesz egyéves, úgyhogy már jó ideje azon gondolkodom, milyen tortát is rendeljek neki, amiből ő is ehet... :)

Sok sikert nektek a babázáshoz!

maya

megnéztem a reglapodon a képeket... annyira édes a picitek :-) mennyi idős?

Nem emésztem magam, de néha azért eszembe jut... elgondolkodom mit kellett volna másképpen tennem...

Köszönöm, nagyon boldogok vagyunk, már a babatervezésben vagyunk. Remélem minél hamarabb meglátogat minket egy kis pocaklakó :-)

Sziasztok!

Szerintem a hűség nagyon fontos. Ha valaki megcsalja a másikat az egy szemétláda. Volt egy párom, akit én is megcsaltam (szakítás lett utána, nem emiatt), de a mai napig szégyellem magam, pedig ez már évekkel ezelőtt történt.

...sokesetben az sem könnyű,h annyit kapjunk a társunktól,amennyit mi nyújtunk..

én bevállalom, előfordult, többet vártam, mint amit én adtam..

Sziasztok!

Én még "új" vagyok itt, végigolvastam az eddigi hozzászólásokat, érdekes beszélgetés. Sok dologgal egyetértek - van amivel egyetértek, és van, amivel nem annyira. VICSEVA, Téged irigyellek, igaz (szerencsére) nem tapasztalatból írok, mert eddig még nem csaltak meg (és remélem, nem is fognak), de most úgy érzem, hogy nem tudnék megbocsájtani! És pont azért nem, mert szeretem, mert ha nem szeretném, nem annyira fájna, hogy megcsalt. Úgy gondolom, hogy ha valaki szeret valakit, akkor tisztelje annyira, hogy nem tesz olyat az illetővel, ami fordított esetben neki is fájna. Sokan ezt naívságnak gondolják, de én úgy érzem, hogy mindig csak annyit várok el a társamtól, amennyit én is nyújtani tudok.

Zsunál szerintem abszolút érthető a helyzet, biztos nem könnyű gyerekkel az ilyesmi. Amúgy sem könnyű, de ez még jobban megnehezíti a helyzetet.

Mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a számításait, és legyen boldog! :o)

Sziasztok!

Én senkire nem haragszom, mindent hozzászólásból lehet valamit tanulni, okulni, ki így, ki úgy.

Ha haragudnék, nem írtam volna ma sem.

Olyan dolgot, amit meg nem szeretnék, nem veszek magamra, így nem leszek rosszul öltözött!!!Ugye??

Mindenkinek szép napot és köszönöm!!

Igazad van, nem kötöm az ebet a karóhoz, ezt az elv kérdést ne úgy értettem. Ez ügyben valószínűleg minden szituáció más, de mindenki a saját foteljéből nézi az eseményeket és más szögben lát rájuk. Adott helyzetben adott döntés. Remélem, igazat mondott a párod. De megbocsájtanál-e úgy, ha tudod, megint hazudik és tudod, megint átver?

Akkor is megbocsájtanál?

Az elveink is változhatnak. Ahogy myly írta, sok mindent hozhat az élet, én is sok mindenről máshogy gondolkodom, mint 20, 10, de akár még egy évvel ezelőtt is.

Ha van egy tömegáru teáscséséd, ha eltörik, kidobod, és veszel egy újat. De ha van egy olyan, amit egy számodra szeretett embertől kaptál, ha olyan emlékeket ébreszt, ahányszor csak kezedbe veszed, amitől ujjong a lelked, akkor mégha eltörik is, nem dobod ki, megragasztod legjobb tudásod szerint, és ugyanolyan becses lesz számodra, mert a hozzá fűződő emlékek nem vesztek oda, és méginkább vigyázol rá életed hátralévő részében.

Ne érts félre, nem meggyőzni akarlak, hogy meg kell bocsátani mindenképpen, hiszen remélhetőleg nem is kell próbára tenni magadat ezügyben, csak arról, hogy ha mindig szilárdan az elveinkhez ragaszkodunk, akkor azt ésszel tesszük, pedig " Jól csak a szívével lát az ember!" ( Ez is Kis Herceg )

Szia!

Lehet, hogy igazad van, de nem vagyunk egyformák és egyszer, egszer régen jártam egy picit hasonló cipőben. Én nem tudtam megbocsájtani, túl nagy volt a tüske.(pedig megpróbáltam). Remélem erre bringára nem kell felülnöm, de tudom, nincsen garancia!

Mindenesetre én kitartok az elveim mellett.

Tudom, hogy van aki képes erre, én nem. Ha valamit összetörnek össze lehet ragasztani, de soha nem fog úgy tündökölni már, mint azelőtt(szerintem)

Mondhatod, hogy szerinted nem tudnád megbocsátani.

Kívánom hogy ne is tudd meg soha, hogy sikerülne-e.

De ha mégis, akkor neked is, és másoknak is csak azt tudom tanácsolni, hogy nem szabad első dühünkben, indulatból dönteni. Mérlegre kell tenni sok mindent, de legfőképp azt, hogy szeretjük-e még egymást. És akkor a szokványos szöveg, ha nincs bizalom, akkor vége a kapcsolatnak, átalakul: ha van szerelem, akkor a kapcsolat továbbél, és ha a másik mindent megtesz azért, hogy a bizalmat visszaszerezze, akkor a szerelem megtanít rá, hogy megadjuk számára ezt az esélyt...

:)

Csak az tud megbocsájtani ,aki igazán szeret,aki azt mondja "én nem tunám megbocsájtani",szerintem nem is szeret igazán.

(bocsánat ,hogy ismétlem önmagam)

Sok sikert Nektek, én nem erre a dologra céloztam. Mert ahogyan látom, őszinteségben nincsen hiány, ugye?

Ha szeretitek egymást...egy botlás....

Mondjuk szerintem én nem tudnám megbocsájtani, de nem vagyunk egyformák...

A sok hűtlenséggel, megcsalással foglalkozó topic után most idetévedtem.

Amikor kiderült, hogy megcsalt, egy világ omlott össze bennem. De azt a világot Ő építi újra!

Minden pillantásban, ölelésben, csókban érzem, hogy nemcsak hogy szeret, de rajong értem, és közösek a céljaink! Azelőtt abban voltam biztos, hogy sosem tenné meg. Most abban, hogy újra nem tenné meg. Amikor ahhoz hasonlítottam a dolgot, hogy akik isznak, és egy dorbézolás éjszaka után milyan rosszul tudnak lenni, és fogadkoznak, hogy többé egy kortyot sem, azt válaszolta, hogy amit ő utána érzett, azt a lelki fájdalmat soha nem akarja mégegyszer átélni.

Létezik örök hűség. Létezik örök hűtlenség. És létezik a kettő közötti átmenet. Hűséges típus a történtek ellenére is.

Egyik kedvencemből idéznék, mit is jelentünk egymásnak:

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A rózsának tövise van, meg is tud szúrni, fáj is nagyon... de mégsem akarom, hogy örökké a bűntudat vezérelje őt, a lelkét inkább azok az érzelmek töltsék be, amelyek boldoggá teszik őt és engem is..