Hűség

A megcsalás is relatív, mint annyi minden más az életben. Van, akinek már az is fáj, ha párja kissé hosszabban néz meg egy konkurens személyt, míg másnak a csók és a mással való érzelmek nélküli szex sem vezet veszekedéshez és váláshoz.

Ha voltál már valamelyik oldalon, tudod, miről beszélek. Ha nem, kívánom, ne is tapasztald meg, soha!

Megcsalni annyi, mint elárulni, hátba szúrni, mint semmibe venni életet és érzelmet. Mert kihat az egész életre mindkét felet tekintve. Ha van egy kis lelkiismereted – és miért ne volna? – egész hátralevő életedben gyötörni fog a bűntudat. Ha megbocsát, azért, ha elhagy, azért. Mert fájdalmat okoztál, mert megaláztad, mert becsaptad. Azt akit szeretsz, és azt, aki szeret.

A megcsalás okozta seb, soha nem képes begyógyulni. Mert benne van a félelem, a rettegés, hogy újra megtörténhet. A régivel azért, mert egyszer már megtette, az új szerelmek felett pedig ott fog lebegni, hogy hátha ő is…

Ha megcsaltak, örökké benned marad a tüske, ami szétszaggatja az önbecsülésedet. Miben volt jobb a másik, miért tudott többet nyújtani, miért nem voltam én már elég, és ha így volt, miért nem szólt…?! Ugyanaz a személy képes a fellegekbe emelni, és a mélybe taszítani.

Önzőség azt mondani, hogy csak egyszer élünk. Aki erre fogja a félrelépését, az menekül a saját lelkiismerete elől. De meddig? Egyszer úgyis utolér.

Úgyhogy gondolkodj mielőtt cselekszel!