Hová fordulhatok, ha tudomásom van róla, hogy a gyerekem lóg az iskolából és egy barátjaék lakásán töltik a délelőttöket? (tudásbázis)

Ha elköltöznénk,ami nem egyszerű,ott is lennének ilyen emberek.

Ez kis város,szinte mindenki ismer,itt van a munkám,lakásom,mindenem.

Minden ballépéséről tudok,azt is elmondják,ha az utcán egy csokispapírt ledob.

Most kezd találkozgatni egy kislánnyal,aki nagyon jó hatással van rá,remélem,ez is segít elvonni ettől a társaságtól.

Ha minden lépéséről tudok,részt veszek az életébe,

akkor időbe közbe tudok avatkozni a dolgaiba.

Már egyszer sikerült,amikor olyan barátja volt,akiről elmondta,hogy egy nyalókát lopott a sarki boltból.

Én elvittem oda őket és töredelmesen be kellett ismerniük,hogy mit csináltak.

Ő,igaz nem volt benne,de tudott róla.

Soha többé nem fordult elő és ezzel a gyerekkel sem barátkozik.

Ennek már 8 éve.

Ha akkor is nem lépek közbe,nem is merek rá gondolni,mivé fajult volna a dolog.

Most mondjam a topikinditónak, hogy költözzön el, hogy kitudja a gyereket szakítani abból a neg.közegből ahol jelenleg van?

Mert ez lenne az egyetlen megoldása.

Szerintem ezt már réges-régen megtette volna, ha módjában áll. De nem áll.Akkor?

Nem tudom, hogy kinek milyen az élete, de biztos mindenkinek megvan a maga keresztje. Ezt nem szerettem volna bántásként írni, és nem is feltétlenül neked írtam, hanem mindazoknak, aki ennyire pesszimistán állnak a kérdéshez.

Egyszerűen csak annyit akartam.......de nem magyarázkodok. Mindenki értse ahogy akarja, nem volt benne rossz szándék.

Nem hinném, hogy én bármikor, bármit valaha az életemben könnyen feladtam volna!!!! Ráadásul emberekkel a hátam mögött!

+Én voltam az aki a szeretetet mondtam a topikinditónak.

Legalább olvasd vissza a dolgokat, ha írsz.

"Egy emberi sorsért igenis kell küzdeni!!!"

Ember, ezt pont nekem mondod???????

De hát itt is arról van szó, hogy amióta ezekkel a barátokkal van, azóta van gond.

Szerintem nem szabad feladni a reményt, az a nevelés csődje lenne. Meg kell találni a megoldást, és ilyet nem lehet mondani, hogy 15 évesen nem lehet valakin változtatni.

Az ember egész életében változik. Gondoljatok csak vissza saját életetekre, hogy hány és hány "típusú" baráti társaságba tartoztatok már. Illetve a mai életünkben is, akinek esetleg van 2-3 baráti társasága is, van, hogy velük jól elvan, de a különböző baráti társaságokat nem lehetne összehozni, mert különböznek. Tehát ezek szerint mindenki alkalmazkodik az adott baráti körhöz. De van olyan életszakasza gondolom többségünknek,amire úgy gondol vissza,hogy "te jó ég, mennyit változtam azóta". Új munkahely, új lakhely, új életszituáció, új iskola... mind mind változtatják az embert, és ezáltal a személyiséget is.

Szóval én csak annyit mondok, hogy aki azt gondolja, hogy egy 15 éves gyereket nem lehet befolyásolni sehogy, és kár is ezzel vesződni, az nagyon sajnálni való ember, mivel az életében valószínűleg sok olyan akadályba ütközött, amit nagyon könnyen feladott, és az élete elég reménytelen, lehangoló lehet.

Egy emberi sorsért igenis kell küzdeni!!!

Ahol dolgozom,ott már elintéztem,hogy mehet oda gyakorlatra és nem "mosogatni"fog,amit általában csináltatnak a tanulókkal,hanem az üst mellett lesz.

Egyedül ez a baráti társaság van rá rossz hatással,ha ebből sikerül kiszakítani,akkor semmi baj nem lenne,csak az a probléma,hogy 3-4 tárgyból bukásra áll a haverja is,ha megbukik,osztálytársak lesznek,akkor pedig kezdhetem előről.

Addig, míg valaki nem képes magát eltartani, igenis van hatása a szigornak, és a következetességnek. Én sosem lógtam a suliból anno, de nem is mertem volna,mert azt hiszem lett volna nemulass, de amikor már fősulira jártam, és voltak otthon balhék, akkor se mertem 100%-ig ellenszegülni a szüleimmel, mert ha logikusan átgondoltam, még nem volt egy szakmám se, hogy eltartsam magamat. A kényelem nagy úr. Nehéz lemondani róla. Az ember sok mindent megtesz azért,hogy megtartsa.

Nem azt mondom, hogy a legdrasztikusabb dolgokat kell bevetni, mert ezek szerint azért segítőkész, értelmes gyerekről van szó, de valamit mégis kell tenni.

Nyilván, ha elég lenne a szeretet, akkor a kérdést kiíró nem fordult volna segítségért. Most várja az ötleteket, és a tanácsokat.

Egyébként, ha már tudja, hogy mi szeretne lenni felnőtt korába, akkor érdemes lenne efelé tologatni kicsit, hátha ráérez az ízére, és akkor mint célt látja maga előtt, amiért érdemes tanulni.

Pl. gondolok itt egy főző tanfolyamra, vagy valami szakáccsal felvenni a kapcsolatot, aki elbeszélgetne vele, esetleg néha mutatna neki egy két trükköt, besegíthetene neki konyhán.... nem tudom, milyen lehetőségek vannak, de érdemes lenne ezeket felkutatni.

15 éves alapok nélküli gyerekkel te szigorral semmit nem érsz.

Szigorral és következetességgel annál a gyereknél érsz el valamit, akinek alapjai vannak.

Itt nincsenek.

Alap pl az is, hogy a gyerek nem meri megtenni, hogy lógjon... Ez is egy alap.

Most is beszéltem vele,ilyenkor mindent megígér.Nagyon jólelkű gyermek,de semmi esetre sem akarom,hogy elkallódjon.

Tőlem mindent megkap,ami a boldogságához szükséges,

van lakása,motorja,stb.

Minden problémával tud hozzám fordulni,maximálisan mellette állok,hogy meg tudjuk oldani együtt.

Ha ezek nincsenek,ő is segít nekem,reggel,ha korán megyek dolgozni,a kicsit viszi oviba,stb.

Nem olyan jövőt szánok neki.

Szakács szeretne lenni,ebben is maximálisan támogatom,csak őneki is úgy kéne hozzáállni a dolgokhoz,mert azon kívül,hogy tanuljon,semmit nem kérek tőle,én pedig a belem húzom,hogy a hiteleket is fizetni tudjam és őket is öltöztessem.

Ja, és nyugodtan beszéld ezt meg az iskolapszichológussal, osztályfőnökkel, vagy invesztálj bele egy pszichológusba, egy két beszélgetés erejéig, hogy ők mit tanácsolnak, mit gondolnak a felmerülő megoldási lehetőségekről.

Illetve hasonló esetben az igazgatóval is beszélhetsz, ő tud ajánlani szakembert, vagy tanácsot ad, hogy hová fordulj.

Egyébként még annyit, hogy az iskola váltás nem hiszem, hogy megoldás lenne, mert ha nem költöztök, a barátok maradnak, ha pedig költöztök, egy idő után hasonló helyzet alakul ki, ha Te otthon nem váltasz stratégiát.

Valaki lentebb említette, hogy valószínűleg van telefonja, korlátozás nélkül netezhet, megvan mindene...

Hát ez az. Gondolom Te, mint egyedülálló anyuka úgy vagy vele, hogy hamár másra nem számíthatnak a gyerekeid, akkor legalább Te adjál meg mindent nekik. Gürizel éjt nap alá téve, hogy eltartsd a családodat, közben a fiad meg röhög a markába, hogy mindent tálcán kínálnak neki.

Valószínűleg nem lesz könnyű változtatni. Neked is nehéz lesz, és neki is. DE!!!! A kitartás és következetesség meghozhatja a gyümölcsét.

Szerintem kezdhetnéd azzal, hogy kikötteted a netet, elviteted valahová a számítógépét, esetlega telefonszámláját nem fizeted, csak ha valamit felmutat cserében ő is. Gondolom a jobbnál jobb ruhák, szórakoztató dolgok azért neki is megvannak, és nem ő dolgozik meg érte. Na ezt egy az egyben megvonnám.

Valamit valamiért alapon menjen. Nem vagy Te egy cseléd, aki rá dolgozik, miközben ő az alapvető dolgokat nem teljesíti.

Mivel még iskolaköteles, nem mondhatod neki, hogy akkor menjen el dolgozni.

De például nyáron, simán elküldheted dolgozni, és semmi zsebpénzt ne adj neki. Próbálja ki, milyen az, ha esetleg nem tanul, és neki kell megkeresni mindenre a pénzt.

.....

Neked pedig ajánlom: Csernus Imre: Ki nevel a végén? című könyvét. Nekem nem nagyon tetszett, mert nem arról volt benne szó amire én számítottam, de neked valószínűleg fog ötleteket adni. Hasonló problémákkal foglalkozik, mint a tietek.

Ajánlom vagy vedd meg, megéri a befektetést, vagy kölcsönözd ki valahonnan.

iszonyatos nehéz dolog...

az akit én láttam végigszenvedni egyedülállóként egy fiú felnövését, az minden este sírt, hatalmas tehetetlenségérzés, összetört álmok.. mindent a gyerekére áldozott, aki az első alkalommal lelécelt jó messzire. az anyuka úgy nevelte mintha a "jövendő államfőt" nevelte volna, a nagy elvárások elviselhetetlenek voltak a gyereknek. de az se tett jót hogy ha a fiú bajba került a hülyesége miatt, az anya utolsó véréig oroszlánként küzdött a megmentéséért...

lefogja a kezed??? nekem nincs gyerekem de egyedülálló női szülőket fiú gyerekkel már láttam hasonlóan szenvedni...

átirathatod másik iskolába, hátha a régi haverok szép lassan lekopnak. bár így lehet hogy megtanul mindig elfutni a bajok elől...

elviheted pszichológushoz, mert lehet hogy súlyos lelki problémák, zavarok vannak a háttérben.

kimutathatod hogy nagyon szereted, és közben lehetsz következetes, kibúvó nélkül. sejtem hogy néz tévét, van számítógépe, telefonja, és egy sor egyéb amit Te adsz neki, amikben tudsz korlátozást bevezetni.

Sajnos ezt a gyermekednek kellelene belatnia. Neked valahogy ezt a belatast kellene elosegitened...de, hogy hogyan?

En is logtam anno, de nem is igazan tudom, mi vehetett volna akkor ra, hogy ne tegyem.

Hát, ez elég veszett dolognak tűnik.

Kétlem, hogy hatni tudnál rá.

Vagy rájön, hogy hülyeséget csinál, vagy nem. :(