Hölgyeim, mit tegyek? (beszélgetés)

Hasonló cipőben járok, mint te. Én is szeretem megismerni a másik embert. Aztán eldöntöm, akarok e tőle egyáltalán valamit, vagy valakit. Ált 2 év alatt elmúlik a lila köd és megismerik egymást.

Sajnos az én kapcsolataim úgy alakultak, hogy a megismerés után elváltunk. Így nincs gyermekem. Talán túl óvatos voltam. Vagy belevágtam volna, lenne gyerekem, mégha apa nélkül is. Szerinted melyik a jobb?

Félreértetél, nem azt mondtam, hogy csak az miatt fekszenek össze az emberek. Egy normálisnak vett párkapcsolatban, ha mindkét fél szereti egymást, felmerül, legfőképp a nőkben, hogy gyereket szeretnének. Ha ez nem merül fel, akkor müködési zavarban szenvednek, lelki sérültek vagy valami pszichés probléma van a háttérben.

Hogy éltem e már?

:))

40 évesen még nincs gyermekem, és nem azért mert nem akarok.

De ha te kategorikusan kijelented h nem szeretnél gyereket és másfajta családi életre vágysz, kalandokra, utazásra, akkor ezzel egyúttal tudomásul kell venned hogy a nők 99%-a nem erre vágyik... és meg kell találnod azt az 1%-ot, akik vevők az izgalmakra és a NASA-ra, de az tuti nem a hoxán lesz (ahol fő fórumok és témák a gyermekvállalás)!

Bocs, ezzel nem megbántani akartalak, de ha te ezt az életformát választod és vállalod, az ezzel jár!

hasonlítasz egy színészre.... most nézem a képeid!

társkereső hirdetésre gondoltam!

Amibe elfárad az ember az a sok panasz hogy milyen férfit fogtak ki, te meg állsz mint tésztagyáros a rizsföldön, és csak pingvinezel hogy akkor most mi van? Hihetetlen ürgék mellett tudnak kikötni teljesen normális nők, mert bedőlnek a trükköknek. Persze majd az esküvő után más lesz. Meg majd a gyerek megváltoztatja. Ja, sokszor más lesz a gyerek után. ők az egyedülálló anyák.

Másrészt emiatt sem fogok minden mindegy alapon választani. Ha nem jön be az illető akkor nincs mit tenni. Viszont ugye kissebb merítésből a veszteség is látványosabb.

hát ha ennyire nem érdekel akkor miért írtál ide?

aki keres az talál! tuti van legalább 100 nő aki úgy gondolkodik mint te! adtál már fel hirdetést? vagy ilyesmi...

hát akkor két lehetőség van!

1. élj a mának szedj fel fiatal fruskákat akik még nem akarnak gyereket, és ha "kiöregedtek" dobd őket.

2. keress egy hasonló kaliberű csajt aki szintén nem akar, vagy nem lehet gyereke.

:( ..úgy látszik,még csukva volt a szemem félig..

utolsó sor jav.: ha a NAGYI "nem tud élni"..stb

Igy van, nagyon szepen osszefoglaltad. A nagyit anyu mar tobbszor hivta, hogy koltozzon hozza, de o mindig visszautasitotta, mert "az a nyuzsges mar sok neki". Hat ilyen ez.

"Ez nagy teher a fiatalabb családtagoknak is, ha anyagi "nem tud élni" unokák/ az unokák nélkül." (gondolom agyagi = a nagyi) - pontosan errol van szo. Iszonyu faraszto lehet, ha a gyerekeket/unokakat a nagyszulo folyton azzal nyaggatja, mikor jonnek latogatoba, aztan ha nem tudnak, jon a sertodes meg a buntudatkeltes. Pont ezert tartom veszelyesnek a csak-a-gyerekeimnek-elek jellegu felfogast, mert jellemzoen ezekbol lesz kesobb a figyelmet agressziven kovetelo idos ember...

Én is azt gondolom,ha az ember leélt egy tartalmas életet,emberek között,akkor idős korára örül,ha a gondolataival lehet,nem kell senkiért aggódnia,senkihez alkalmazkodnia..és Foglalkozhat azokkal a dolgokkal ideje legnagyobb részében,amire család mellett nem volt energiája.

Ezzel együtt persze nyilvá na legtöbb idős ember örül a rokonoknak,és ez így jó,de az szerintem nagyon szomorú,és kiszolgáltatott!!ha kizárólag az unokák érkezése visz fényt a z életébe.Ez nagy teher a fiatalabb családtagoknak is,ha anyagi "nem tud élni" unokák/ az unokák nélkül.

Lehet hogy megrekedtem a tinédzserkorban de nekem másfájta álmaim vannak. Ellátogatni a NASA-hoz, erre még van esélyem. Rálépni az Antarktiszra, na ez azért már neccesebb. Megnézni a Szentpétervári Fehér Éjszakákat stb.

Pont azért is szeretem a hivatásomat, mert eljuthatok érdekes helyekre is.

Jó lenne-e párban élni? Igen. De az egyéb dolgokat már kiveséztük. Ja, és nem kell modell alkat, nem is írtam. Urambocsá 90 alatti ÁTLAGOS testalkat tökéletes.

"Én az egyedül élő nagymamámról veszek példát, akinek a nap fénypontja, mikor meglátogatják őt az unokái dédunokái."

Nekem van nagymamam, es nyilvan orul, ha valaki csaladtag "ranyitja az ajtot". Ez viszont eleg ritkan fordul elo, leven, hogy a legkozelebbiek is min. 250 km-re, raadasul kulfoldon elnek.

Cserebe a sokadik konyvet irja (szamitogepen!!!), csaladfat kutat, fotokat rendez, kezimunkazik, TV-t nez, foz, neha meglatogatja vmi volt kollega, barat-baratno, szoval nem unatkozik. Ha rank varna, meg a mi ajtonyitogatasunkra, az eleg csunya lenne.

Mondod mindezt úgy, hogy még elég messze vagy attól, hogy másokra szorulnál.

Aztán majd, amikor odaérsz, hogy "eljön az idő" akkor se fogod "lehúzni a rolót"

De azért nyugodtan írjál ilyeneket, mert ezek "olyan jól hangzanak" :))