Hogyan változtathatom meg az életem? (beszélgetés)

Braskó Csaba: Múzsa

Szeretettel ajánlom.

Sírj nyugodtan, ilyenkor szabad. Aztán vegyél egy nagy levegőt, emeld fel a fejed és menj tovább.

Sok sikert és minden jót.

Nyuszifül pasival kimondtuk a végét. Megint kifakadt, nekem pedig elegem lett... de a búcsú nyugodt volt és kedves.

Most sírnék, mint egy kisbaba.

Én, ha arra gondolok, hogy nélküle kell eltöltenem az időm mostantól, tudván, hogy nincs velem, minden homályosan fest. Tényleg szeretem őt, még ha ki is akaszt, és tudom, hogy egy ember sem tökéletes, de úgy érzem, minden hibát nem lehet elfogadni, meg segíteni sem rajta. De sok mindent neki köszönhetek, rengeteg zene, ember juttatná őt az eszembe, és akkor valószínűleg vérig átkoznám magam, hogy szélnek eresztettem. Ennek ellenére nagyon unom a folytonos civakodást, hogy mindenre azt írja, hogy ne idegesítsem fel, pedig abszolút nem ez a célom. Hogy van, hogy mézesmázos, máskor -mint ma este-, tiszta szimpla, nem reagált úgy.

Remélem a változás megfogan bennem végre, valamerre fogom tudni dönteni az iránytűt.

Szándékosan nem olvastam el egy hozzászólást sem, így csak a kérdésedre tudok választ adni.Vagyis véleményt nyilvánítani.Mert kérted.Fontos dolog,csak akkor beleszólni más életébe,ha kifejezetten kéri,akkor is mértékkel.

A változás mindig magunkban kezdődik.Lehet,hogy ez az állapot most benned pont egy változás első lépése.

Párkapcsolat: én azt mondom,ha sokszor felmerül benned,hogy nem tesz boldoggá téged a srác, útnak kell ereszteni.Nem miatta,miattad.Van,hogy néha elgondolkodok azon,mikor a párommal összekapunk,hogy kell ez nekem?Elegem van,megyek a csudába.De aztán ránézek,elmosolyodok,és rájövök,el sem tudnám képzelni az életem nélküle.Ezt az érzést mindenki megérdemli és mindenkinek jár.Ha te nem érzed ezt most,nem ő a te embered,és csak időt veszel el a saját és az ő életéből.

Van,hogy nem sikerül úgy minden,ahogy elképzeled,sőt,minden máshogy sül el,mint ahogy akartad.De aztán mikor megszületik a gondolat a fejedben,hogy mi az,mit igazán akarsz,már nem lesz kifogás!Elcsépelt gondolat,de minden fejben dől el.Van idő,amit az embernek csak magával kell eltöltenie.Élvezd minden percét annak,amikor magaddal foglalkozhatsz,hiszen ha te nem ismered és szereted magad,más sem fog igazán

De persze töretlenül ragaszkodok hozzá. Vele akarok lenni.

Nem értem magam.

Ma cseppentette nyuszifüles pasi az utolsót a pohárba. Óriási, amit leművel, egyik percben azt mondja, hogy nem kedvel és egy semmi vagyok, a másikban, hogy szeret és szüksége van rám, hogy én vagyok a legszebb és a legelső számára. Először felhozott erre egy magyarázatot, ami rendesen ledöbbentett (részleteket nem mondanék), és ez jól elkedvtelenített tőle, aztán azonban normálisan, komolyan megmagyarázta azzal, hogy ez egy teszt volt részéről, hogy meg fogom-e utálni, vagy sem. Alapvetően megbékéltem ezzel, de úgy érzem, ez már nem ugyanaz. Nem tudok benne úgy bízni, nem értem, milyen indítéka volt erre a tesztre, és úgy érzem ma, hogy ez csak egy nagy nyűg nekem. Már abszolút nem tudom, mit érzek, néha úgy vagyok, hogy semmit. Ettől függetlenül fontos nekem, és sok dolgot általa tanultam meg, szóval nem akarom eltolni magamtól... vagy nem tudom. Csak tartok két lépést, lehet, hogy jobb.

Egyébként holnap karácsonyi díszt csinálok anyukámmal, ez majd leköti az időm. :) és eszembe jutott egy novella, azt is le akarom írni.

És tudom, hogy igazatok van, nagyon is. De félek picit az egyedülléttől, leginkább azonban attól, hogy esetleg megbánom a döntésem. Tudom, hogy kusza vagyok, de olyan jó lenne már lezárni ezt.

Minek nyeled le? Egyszer csak belefulladsz, ha sokáig csinálod. Ráadásul, ha nyelsz, a feszültség és ezzel arányosan a távolság kettőtök között egyre nő. Semmi értelme. Ez olyan így, mint a színjátszás. Előbb-utóbb pajzsmirigy problémád is lesz tőle.

Mért félsz egyedül maradni? A sértések nyelésénél sokkal jobb. Az nem vezet sehova, illetve de: a kapcsolat végéhez. Elérsz a tűrőképességed határáig, aztán borítasz, így megy ez a nyeléssel.

Csak ha minden ki van mondva, meg van beszélve, akár veszekedések árán is, akkor működik a kapcsolat.

Ez a cikk nagyon megérintett, mert úgy érzem, teljesen én vagyok. Mondjuk én nem vagyok olyan ember, aki buzgómócsing, és nem is szólok bele más életébe, csak ha kéri, de igen, én is szívesen segítek. Tehát ez az írás teljességében rólam szól, jobban meg se fogalmazhatnám én sem.

Talán önzőbbnek kéne lennem. Ez lehet a kulcs. Kicsit nemtörődömnek, mint a többieknek.

Ebben az írásban talán magadra ismerhetsz...

[link]

Önmagam szoktam lenni, csak néha lenyelek dolgokat, sértéseket, hogy ne maradjak egyedül (ezt most a pasira értem). És azzal tömöm magam, hogy amúgy normális, kedves, szeret.

Egyébként soha nem játszom meg magam, mindig kimondom, amit gondolok, de ha bejönnek az érzések, kicsit kacifántos lesz a dolog. Nem akarom elveszíteni, emellett... emellett néha megmondanám neki. De persze soha nem fogom.

Eleged van, hogy nem lehetsz önmagad, mert...

Mert??

Mert akkor mi lesz??

.......

El kell felejteni a környező világot. Csak magadat érzékeld. Mit érzel, mit gondolsz, mit akarsz? A történet RÓLAD szól! Te vagy kiakadva, NEKED LESZ ELEGED és TE fogsz együttélni a döntéseiddel.

Környező hangok befolyásolnak...

A tieid?

Tégy különbséget, ki vagy te, kik mások, és MIT AKARSZ VALÓJÁBAN?

Ez hozza meg a sikert.

Igen, igazad lehet.

Tényleg elegem van.

Férfit akartam, aki mellett biztonságban érzem magam, aki a támaszom, ehelyett sokszor úgy érzem, egy újabb puncit sorolt be mellém a sors.

És ez az inaktivitás.

Azok a hajbakapások vele.

Áh, nem tudom, de ez tényleg nyűg nekem.