Hogyan tanítsam meg nem áldozatnak lenni? (beszélgetés)

Nemrég fordult a kocka. Egy kisfiú folyton piszklálta. Egyszercsak azt vettem észre, még mielőtt kapna, így vagy úgy elintézi, hogy ne történjen meg. Nem megfutamodással.

Csak most meg olyan volt, mintha ő lenne a támadó..... :/

Sajnos ez egy ilyen világ. Mindig a jók húzzák a rövidebbet. Régen én is ilyen voltam, mindig néztem a mások érdekeit, aztán rájöttem, hogy az enyémeket senki se nézi. Ha nem állok ki magamért, akkor senki nem fog. Azóta változott ez a dolog, most már lesz*rom ki mit gondol, mások már egyre kevésbé érdekelnek. És azóta sokkal jobban érzem magam. És a gyerekeimet is így fogom nevelni.

És az is hülyeség, hogy az erőszak nem megoldás. Néha igen, mert vannak egyesek, akik csak a pofonból értenek. Visszaküldhettek anyukámba, de ha belegondoltok, akkor így van :-)

A mi történetünk is hasonló volt bölcsiben. Szépen megtanítottam a gyermekem, hogy legyen udvarias; kérem szépen, köszönöm, stb. Majd elment bölcsibe, mondta, hogy kérem szépen, erre válaszul jól fellökte egy gyerek.

Hazajött, sírt. Elkezdtem tanítani: ha megütnek, védd meg magad, én nem vagyok ott, hogy megvédjelek. Elmondtam, hogy hova nem szabad ütni... Legközelebb már visszaadta.

Később többször próbáltak belekötni, de mindig visszaütött a kapott pofonra. Tekintélye lett, többet nem mertek belekötni, sőt volt, aki utána kezet fogott vele. Tulajdonképpen felnézett rá, hogy nem hagyta magát.

Hangsúlyozom: soha nem volt, és nem lett agresszív, és soha nem kezdeményezett.

Még nem az, de jó irányba szeretném terelni, hogy ne is legyen az!

De ha őt ütik? 2-4 éves kisgyerekek még. Anyuka viszont nem vonja ki a játékból az agresszort..

Mind a két gyermekem ilyen volt... és meg is maradt, ez a hülékkel nem veszekszünk, nem kötözködünk, hanem elfordulunk mentalitásuk. A fiam magabiztos, erős egyéniség... soha nem kötözködött, nem verekedett, és nem is volt céltáblája ilyen dolgoknak. A leányom szintúgy, de ő könnyen manipulálható, talán ő még változik.

Nem kell okvetlenül harciasnak, és erőszakosnak lenni ahhoz, hogy valaki normális, céltudatos felnőtt legyen. Az, hogy nem áll le vitatkozni az arra nem érdemesekkel, nem jelenti azt, hogy áldozat! :) Nyugi! :)

Az én gyerekem is ilyen volt.Eleinte mindig elmesélte,hogy bántotta valaki.Azt tanácsoltam neki,hogy ne üss vissza,legyél te az okosabb és rögtön szólni kell az ovonéninek.

Aztán volt egy eset,amikor hiába szólt a gyerekem,hogy bántották,mivel az óvónéni nem látta az esetet,így nem is büntette meg a másik kisfiút,pedig elmondása szerint csúnyán hasba ütötte.

Ezek után elmagyaráztam neki,hogy önvédelemből visszaütni nem bűn,de csak akkor üthet,ha a másik kezdte.Szerencsére mostanában nem is hallom,hogy provokálná valaki.

Hát ez az! Elég erős kis srácom van, csak nem agresszív. Nem akarom, hogy a végén ő legyen a "hibás"!

Normális keretek között szeretném megoldani!

(Én mindig erős voltam, nem is igen kötött belém senki, de ha igen megvédtem magam, és mindig a gyengébbet pártoltam, ha bántották.)

Ilyen kicsi korban még nehéz okosan védekezni! Azt sem szeretném, hogy aztán mindig ezt válassza megoldásnak!

Igen. Ő is ilyen, és szeretném, ha maradna is, csak előre sajnálom, mennyit kell tűrnie és szenvednie, mire felnő. (És még utána is!) Én is csak nem régóta érzem úgy, hogy nem vagyok kevesebb másoknál, sőt a sok arcoskódóra teszek végre....

Szeretném, ha neki ez már most menne!

Nekem is ilyen volt a középső fiam a kiscsoportban...még a lányok is oda-oda ütöttek neki...én mondtam neki hagyja ott azokat a társait akik bántják..ne játsszon velük...aztán elvittem focira...ami megerősítette az önbizalmában,mert barátai lettek és látta Ő is olyan mint a többi gyerek,se kevesebb se több....végül sajnos még azt kellett mondanom neki,hogy ha megütnek állj ki magadért..soha ne üss először...de védd meg magad...tudom hogy nem helyes de ha nem így teszek még mindig nem szeretne oviba járni...mostanra békén hagyták a társai,mert látták kiáll magáért...és imád oviba járni....

Sajnos a mai világban nehéz helyes döntést hozni...mit is mondj a gyerekednek...

Lehet, hogy át lehet nevelni de, hogy kell csinálni nem tudom.

Az én fiam is ilyen volt, mert én mindig arra tanítottam, hogy ne verekedjen, mert az menniyre fáj a másiknak, ne legyen irigy, szeressen mindenkit, ha bántják inkább fusson.

Szerencsére a fiam mindig magasabb volt a koránál, így kevesen kezdtek ki vele.

Felnőtt korára megtanulta kezelni a helyzetek, nem nyuszi, de nem is agresszív, kiáll magáért:)

Nem bánom, hogy ilyen! Ha mindenki ilyen lenne, nem lenne baj a világban! Sajnos azonban még nagyon kicsi, és sajnálom őt, hogy ő jószívű, kedves, mégis én emeljem ki a problémás szituból, mikor a renitenst kéne eltávolítani?

Az ő anyukája, (aki elvileg értelmiségi), még örül is, hogy a gyereke így érvényesíti magát...

Mint ha az én "kisfiamról " írtál volna!!!!Ő már nem is olyan kicsi , idén lesz 19 éves. Én ezzel nagyon nem is tudtam és akartam csinálni semmit .Ő ilyen volt , van ,lesz .A férjem hasonló beállítottságú ember , csak felnőttként , tehát a gyerek tőle örökölte ezt .

Őszintén ,én mindig megbeszéltem vele , hogy a többi a "buta " gyerek és ő mennyivel okosabb .Sokszor megdicsértem mennyire jól viselkedett és büszke vagyok rá.Építettem , erősítettem az önbizalmát .

Eredmény:Bár ő nem lett az az igazán könyöklös, másokon végiggázoló ,eltaposó ember , megtanulta értékelni a tárgyakat , embereket .Semmit sem vesz természetesnek , tudja mindenért meg kell dolgozni és a csendes , kedves ,barátságos modorával megtanult bánni az emberekkel, kezeli őket .

Én nagyon büszke vagyok rá és dagad a mellem , amikor a vele egykorú erőszakos "kicsi" gyerekek anyukája (aki egykor lenéző mosollyal nézett rám és a gyerekre )panaszkodik gyermekére mennyire tesz rá magasról és nem tud vele bánni, kezelni .Lehet , hogy az enyémből nem lesz a mai kor "mást eltipró önmegvalósító embere", de EMBER lett a szó minden értelmében.

Ugyan így voltunk mi is a fiammal az oviban. Mindig össze volt marva az arca, meg ilyenek hát egy jó pár hónap eltelt, mire megtanulta megvédeni magát.

Kicsi korától azt tanulta, hogy csak a buta gyerekek verekednek, hát meg kellett tanulnia azt is, hogy néha vissza kell ütni. Most megvédi magát, sőt tanítottuk, hogy ha megüti az a fiú, autómatikusan üssön vissza. Nem lett verekedős ugyan olyan jól viselkedik.

Na ez volt nallunk is. A vegen oda jutottunk, hogy az apja tanitota meg, hogyan kel beboxolni az ilyeneknek.

Jott a gyerek haza sirva, hogy vagy megcibaltak, elvettek a kesztyujet, mondvan hogy nem az ove, elszedtek a szines ceruzait stb.

Kedves,(bar neha nem nagyon titkolta , ha nem tetszet vallami ), udvarias mindenkivel.

Had ne mondjam , hogy az ovonovel is volt gond, ugyanis miutan en magam mentem be a kesztyu utan, ha a gyerek keredzet a furdobe nem valaszolt.A gyerek nem mert kimeni , bepisilt. Meg volt parszor , hogybementem az oviba megnzeni mi tortenik ott, rakerdezni par dollogra, amikor a kesztyuert mentem az ovono szo szerint hatat forditot es elment. Na akor kezttuk mi tanitani a forditotjat anak amit adig tanult tollunk.

Nekem a lányom épp ilyen volt kicsinek. Igazából sosem nőtte ki ezt.

Most 18 éves nagylány, már tudatosan nem áldozat, kiáll önmagáért, de az alapjelleme megmaradt olyannak, amilyen kiskorában volt.

Kisfiamat nagy szeretetben neveljük. Mindig úgy neveltem, hogy empatikus, kedves legyen mindenkivel. Még nincs 3 éves, de mindenkivel kedves, batrátságos. A játékait megosztja a gyerekekkel és szívesn játszik együtt a kis társaival, de: általános jelenség, hogy a megosztott játékokkal pont ő nem játszik végül, mert a többi elveszi mindet és kész... Ez még hagyján! A kis "pajtások" legtöbbje agresszív, arrogáns, van, amelyik ész nélkül verekszik. Erre az én gyerekem rászól, és menekül, nem üt vissza... Örülök, hogy nem verekszik, mert nem az kell legyen a megoldás, de így, még a kedvesanyukák némelyikének szemében is ő a nyuszi.

Hogyan tanítsam meg nem áldozatnak lenni? Aki járt hasonló cipőben, kérem írja meg tapasztalatait!