Hogyan maradjak erős a kislányom előtt? Lehetséges egyáltalán? (beszélgetés)

Én azt gondolom, hogy mindenképpen erősnek kellene maradnod, ami szerintem nem a sírás-nem sírás kérdése, hanem a felé éreztetett biztonságérzet sugárzása. A néhány napos csecsemő is együtt rezdül az édesanyjával, ha akarjuk, ha nem. Megérzi a rossz hangulatot mindenképpen, de az nem kelthet félelmet, bizonytalanságot benne.

Nem baj, ha nem tudsz felszabadultan nevetni, sőt.

Ez már ekkora gyerek számára is természetellenes lenne. De a biztonságérzést adó ölelések, a szereteted kimutatása átsegíti a picit a rossz érzésein, nem lesz később semmi baja. Persze, ha annyira sirsz, hogy nem vagy képes ellátni a gyereket, akkor segítséget kellene kérni valakitől, hogy vigyázzon rá, amíg képes leszel megnyugodni. Viselkedj természetesen, és ne aggódj annyira. Tudom ez nem könnyű, de a beteg édesanyádnak is azzal tudsz még segíteni, ha nem omlassz össze. Sok lelki erőt kívánok ehhez a nehéz időszakhoz.

A nagymamák már sajnos nem olyanok, mint a mieink voltak. Icipici pénzből, és hatalmas szeretetből támaszai voltak a családnak, ha baj volt, ott voltak, és mégis megérték az öregkort... Ezért nőttek annyira hozzánk.

Anyám sokat próbál dolgozni, de már fárad, az öcsém még otthon van, hisztizik és dühös, vagy éppen sír, ha nyűg van a gyerekeimmel és segíteni kéne... A középső gyerekem pl. autista, nem árt néha a pihenő nekem se. Rendszeres segítség meg szóba se jöhet részükről, pl., hogy én rendes helyre el tudjak menni dolgozni, mert még neki is 6-8 éve van a munkahelyén...

Néha én is úgy érzem, hogy kikészülök, ha nem segítenek, de nem merek, nem tudok nekik szólni.. Pedig már több pánikrohamom is volt emiatt..

Ez van. Megértelek.

Oké, én kikészülök.

40 kilométerre lakik a másik nagyszülőpár.

A nagyapámnak már pészméker van, erre nagymamámnál súlyos gerincsérvet diagnosztizáltak.

Édesanyámnak van egy kitüremkedő púp a térde alatt, az egész combjába sugárzik a fájdalom, annyit tudunk, hogy nem csont. Ma megy magándokihoz, mert 4, azaz NÉGY hét a várólista ortopédián.

Nagymamák, mi van veletek?!

Így van.

Nagyon megérzik, ha hazugság van körülöttük. Ha a család szomorú, őt is érinti, ő is a család része. Ez sajnálatos, de ez van. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy tegyünk ki gyereket nem neki való tehernek.. A kettő nem ugyanazt jelenti.

Én is szoktam sírni itthon, előtte is, és akkor elomondom neki, hogy mi a baj. Azt is elmondtam, amikor a férjemet kirúgták, nem tudtam miből veszek kaját, és azért sírtam. Nem kell, hogy értse, de mindig hozzáteszek a végén valami pozitívumot, hogy most szomorú vagyok, de ez és ez a reményem....

Egyetértek, legyen körülötte vidámság és nyugalom. De ha nem megy, akkor inkább őszinteség, mint megjátszás.

Tök mindegy mennyi idős, az újszülöttek is olyanok, mint egy hangulat detektor :)

Nem szabad. Megérzi hogy hazudsz neki, sérül a bizalom. Nem a szavakra reagálnak, hanem az érzéseidre.

Egyébként pedig miért baj, ha sírni kezd?

Az előző hozzászólásod azt sugallja, hogy mély szakmaiságod van a kisgyerekek érzelmi, neurológiai fejlettségét illetően. Ezzel nem kívánok vitába szállni.

Próbáld ki, vegyél a kezedbe egy alig pár hónapos csecsemőt, legyen bármilyen barátságos is, azonnal bömbölni kezd, ha viharos vagy belül.

Egyetlen dolog van, amivel egy gyereket nagyon el lehet rontani, ha nem vagy hozzá őszinte. Sokkal többet felfognak és megértenek, mint azt gondolnánk.

A kötődés nem attól sérül, ha a szüleit sírni látja, hanem ha rájön, hogy hazudnak neki, akkor elvész a bizalom.

Mélységesen egyetértek,én is pontosan így gondolom.

:))

Szia!

Nálunk, amikor a kislányom megfogant, akkor halt meg a férjem tesója 24 évesen. Már ez is biztos, hogy hatással volt a kis életére. Aztán, bár a kislányom miatt majdnem sikerült, apósom nem tudta a fia halálát feldolgozni, ő is rákot kapott, két éve temettük... Közben megszületett a kisfiam is..

A halál az élet része, ugyanúgy, mint a születés is. Ezt valahol magunkban kell helyrerakni. A kisgyerek nem a halál, vagy a betegség közelsége miatt van kiborulva, hanem azért, mert valami szokatlant érez az anyukáján. Ezért inkább én úgy fogalmaznám, hogy élje meg a "gyászát" az anyuka, nem úgy, hogy nyomja el az érzéseit. Talán van átfedés a két tanács között, de talán az a külömbség, hogy elsősorban magára vigyázzon... Ő ne boruljon ki végleg. Márpedig a sírás az egyik legjobb istenadta feszültségcsökkentő módszer, azért találták ki, hogy ne őrüljünk meg...

A gyerekek többet bírnak, mint hiszünk róluk, ők még közelebb vannak az élet-halál dolgaihoz, amennyire lehet, nem is kell őket eltávolítani. A nagylányunkat - mivel akart - elvittük haldokló nagypapájához is, és tudta, mi a helyzet. Ez egy élmény neki a mai napig is. Nem mondom, hogy minden esetben ez az üdvözítő megoldás, de hogy az se volt jó, amikor engem a szüleim még 9 évesen se vittek el imádott nagypapám temetésére, az bizti..A mai napig hiányzik az ősi búcsúnak az az adott alkalma az életemből.

Egy óvónő mesélte, hogy régen tanított falun. Ott a kis gyerekeknek a halál, meg maga a temető egy jó hely volt, ahol szívesen sétáltak, és meséltek az óvónéninek őseikről, halállal való találkozásaikról.

Szerintem egy kicsit úgy kéne kezelni ezeket a dolgokat, mint a szexet: nyíltabban kéne beszélni ezekről a témákról, hogyha odakerülünk, legyen valami fogódzó...

Szóval én neked kívánok sok erőt a dolgok feldolgozásához, az őszinte érzésekhez, és ne aggódj a gyerek miatt. Nem lehet őket mindentől megvédeni, ők is az "életet" élik.. Idővel javulni fognak a dogok.. Ha meg úgy érzed, akár pszichikai, akár fizikai segítségre van szükséged, minél előbb kérj, nehogy késő legyen..

Nem is azt mondtam,hogy kiselőadást tartson az öregségről,meg a betegségekről,meg hogy mit is jelent az ,hogy rák!

Csak annyit mondtam,hogy ne nyomja el a belülről fakadó érzelmeket.

Kérdező: erősebb vagy, mint hinnéd, meglátod! Biztos vagyok benne! És a gyerkőc nagy jó figyelemelterelő tud lenni. Egy kis energiát tegyél még bele, próbálj kicsit koncentráltabb lenni és akkor a lányod sem zavarodik annyira össze, hogy kezelhetetlen legyen és tízkor aludjon el :-)

Nem baj, ha szomorú vagy, ha sírsz, csak ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad az érzés!

Fel a fejjel! A dolgok mindig ijesztőbbek első blikkre, mint a későbbiekben. Sok-sok erőt kívánok!

Szerintem meg nem kell belekeverni semmi effélét,mert ilyenről szó sem volt.

Ha szomorú,legyen szomorú,ha sírás jön rá ,akkor sírjon.

Nem tudom, ki mondta, hogy baj, ha meglátja, hogy sír? Tőle kérdezd meg.

Ha valaki egész éjjel bőgött és most nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet, mint azt leírta, annál felmerülhet a bánatba merülés nappal is. Ezért írtam, amit írtam.

A szeretnek és a napirendnek és a kötődésnek és az egészséges fejlődésnek van egymáshoz köze.

Amúgy egy gyerek mindent fel tud fogni,meg tud érezni,és érteni ,ebben a korban is.

Sőt.

Nem fogok vele neurológiai tényekről vitatkozni. Nem érti még.

Nem kell "vigyorogni, mint a tejbetök", kettő db hsz-ben írtam le. Azt mondtam, hogy ne hagyja el magát úgy, hogy az a gyerek napirendjének, a vele való törődésnek a rovására menjen.

Nemáááááár!:DDDDDDD

A gyerekek ebben ,és a későbbiekben is ,akkor is érzékelik ,ha gáz van,ha vigyorogsz mint a tejbe tök.

Az őszinteség sokkal célravezetőbb,pláne,hogy a zaklatott lelkivilágot is oldja,és erre van szüksége az anyának,nem "megjátszom ,hogy minden happy".

Azért, mert egy egy éves gyerek nem tudja felfogni ezeket a dolgokat, alkalmatlan rá az agyi fejlettsége. Viszont ha a biztonsága forrása ahelyett hogy megtartaná a szokásos napirendjét, ami a kötődésének, azaz az egészséges fejlődésének az alapja,elhagy dolgokat, mert belemerül az önsajnálatba, akkor a kötődése sérül.

Ezért mondtam a topicindítónak, hogy nem kell heherészni meg vihogni, mert érzi a rezgéseket a gyerek, de nagy hangsúlyt kell a biztonságérzetre, a napi rutinra és a szeretre fektetni ilyenkor, ha nem nagyobbat.

Azért, mert alig múlt 1 éves és az idegrendszere nem elég fejlett még ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megértse. Fizikálisan, biológiailag alkalmatlan rá.

KÉPTELEN ebben az életkorban ezt felfogni. Viszont a kötődése sérülhet, ha teljesen elhagyja magát.