Hogyan kell a tiszteletet kiérdemelni egy munkahelyen? (beszélgetés)

Bővebben kifejtve:

soha nem éreztem a tisztelet hiányát, talán mert mindig csak azzal törődtem, hogy a magam munkáját a lehető legjobban ellássam. Nem is volt rám panasz az esetek 99,5 %-ában.

Soha nem oktattam ki senkit (akkor se, ha okom lett volna rá) hiszen milyen alapon tenném? Szerintem főnök sem oktathat ki senkit; más kérdés, hogy sokan megteszik porig alázva az alkalmazottat.

Viszont marhára NEM VETTE BE A GYOMROM a velem az egyik témában közösen dolgozó kolléga viselkedését:

1: amennyivel később jött, annyival előbb távozott

2: ha szerencsénk volt, akkor józanul érkezett (ritkán volt szerencsénk)

3: a deliráltságában elkövetett hülyeségeket nekem kellett tisztába tenni plusz munkával

4: mindig egy héttel előbb szóltam neki, mikor megyek 1-2 nap szabira (betegállományban kb. 15 éve nem voltam), erre ő egy nappal előtte bezengte, hogy ő se jön be, mert "nagyon rosszul van"; ezt rendszeresen eljátszotta, én barom meg átszerveztem a szabadságomat

5: stb.

Néha a kiborulás határán face to face mondtam: figyelj! Nem veszed kicsit nagyon lazán a munkamorált? Amikor ezt egyszer meghallotta egy kisfőnök, aki pontosan tudta, miről van szó (azóta lapátra került, de nem ezért, hanem hatalmi harcok miatt), beszólt nekem: nem mószeroljuk a kollégát! Magyarul: én voltam a rossz.

Egy idő után úgy döntöttem: szabad leszállni rólam, s megoldottam a sok-sok éven keresztül tartó szitut úgy, hogy csinálhattam tovább az imádott munkámat zavaró tényezők nélkül.

Sokan tűrtek tovább, hiszen nem olyan egyszerű manapság egy házzal odébb állni, főleg nem sok év alatt elsajátított speciális tudással, gyakorlattal.

Aki mégis meglépi (többnyire kapcsolatok révén sikerül), nem egy esetben ingázhat napi 2-3 órai utazással.

Volt már 1-2 munkahelyem, megbízásom.

Az alap egy kollektívába bekerülve a szerénység. Lehet akármilyen képesítése valakinek, vagy több éves gyakorlata, ott és akkor kezdő.

Meg kell ismerni a munkát, a feladatot, a folyamatot. Részévé kell válni, és közben kérdezni a már rég ott dolgozóktól.

Persze emberileg ehhez nyitottnak kell lenni, és nem kényszerből elvállalni egy munkát.

A kényszerből vállalt munka (nincs más a környéken, valahol vállalni kellett) már nagy teher mentálisan. Ehhez, ha még netán olyan kollégákkal találkozik valaki akinek az emberi jellemét kevésbé tolerálja, az a kész idegbaj.:)

És itt jön a képbe az, hogy valaki milyen gondolkodású. Ha folyton kioktatja a kollégákat, mert ő magasabb képzettségű, akkor garantált az ellenszenv.

Ha folyamatosan arról panaszkodik, hogy milyen sok a munkája és emellett van ideje azzal foglalkozni, hogy mások milyen keveset és slendrián módon dolgoznak, detto.

Soha nem a másik munkáját kell bírálni, hanem a sajátot a legpontosabban elvégezni.

ön nem érezheti át hogy bántak velem

de köszönöm a válaszait

Szerintem volt több is, csak ugye az nem biztos, hogy a te elképzelésedet erősítette meg, így az számodra érdektelen is.

Most nem magamra gondolok.

Sokan írtak hasonlót az általad értelmesnek tartott hozzászóláshoz, és nekik ilyet nem írtál. Hát...a helyükben megsértődnék, hiszen ők is téged támogattak, de úgy tűnik neked az sem volt jó.

Na, ennyit a munkahelyi légkörröl is.

Azért remélem a következő helyeden minden rendben lesz.

És mi a bajuk 2 hetente?

Amúgy nem érdekel senki? Lehet, hogy ez a gond, nem? Ha nem érdekel téged senki, akkor, hogy érdekelje a másikat a te személyed?

Egyébként a te dolgod, ha neked így jó, akkor csináld így, csak ilyenkor azt nem értem, hogy mire a fórum?

Manapság nem túl gyakori egy munkahelyen, hogy a főnök hangot adjon az elégedettségének. Tiszteletet kiérdemelni? Ez inkább a főnök vélt vagy valós kiváltsága. Beosztottnak nem jár. Legalábbis én ezt tapasztalom az utóbbi időben.

Dolgozol, teszed a dolgod, csinálod becsülettel. Sem anyagi, sem erkölcsi elismerés.

Pedig a visszajelzés jó lenne. Kinek ne esne jól az elismerés, a dicséret? Jó lenne valamilyen visszajelzés. De nem jön.

Sokszor halljuk, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért! Egy fenét! A munka nem akkor egyenlő, ha ugyanaz a munkakör. Akkor egyenlő, ha az azonos munkakört végzők mindannyian odateszik magukat. De mindenhol vannak olyanok, akik úgy állnak a munkához, hogy más is hozzáférjen. Mégis ugyanannyi a bérük, mint azoknak, akik teljes bedobással, pontosan, becsületesen végzik a munkájukat. Na, ilyenkor differenciálnék. De rendesen!

Az említett táppénzzel ugyanez a helyzet. Igazat adok a fórumindítónak. Sokszor indokolatlanul vannak táppénzen. Mindig ugyanazok. Hogy csinálják, számomra rejtély. De létező jelenség.

A fórumindítónak annyit javasolnék, hogy az új munkahelyén kezdj úgy, hogy ne várj tiszteletet. Tedd a dolgod, legyen magaddal szemben elvárásod, dolgozz tisztességgel, ne másokra figyelj, hanem arra, hogy te hozd ki magadból a lehető legtöbbet. Fontos, hogy önmagaddal békében legyél. Próbálj te nyitni a főnök és kollégák felé! Talán ha te dicsérsz, bókolsz, nem túlzásba véve, hanem mert valóban úgy érzed, hogy dicsérned kell, akkor viszonozni fogják.

Tehát ne akarj rögtön tiszteletet kivívni, talán még kellemes meglepetés is fog érni.

decemberben másik helyen kezdek

ahol van ismerős és szívesebben látnak

nem furkálódok, amugy nem érdekel senki

azért az elég fura hogy egy fiatal minden 2.héten táppénzen van.

életerős,hetente 2 szer tornára jár, kézizik...

Ha a munkádat tisztességgel elvégzed, és azzal semmi gond, ha a kollégákkal szemben sem vagy bunkó, meg nem beszélsz velük csúnyán, stb. stb.... akkor szerintem nem lehet más gond, minthogy túlságosan meg akarsz felelni mindenkinek, vagyis beszélgetés közben mindig azzal a személlyel értesz egyet, akivel éppen beszélsz, nem mondod ki a saját véleményedet, ha egyáltalán van saját vélemény.

Ezáltal nincs saját személyiséged, saját akarat kinyílvánításod, stb. stb. mit tiszteljenek benned???

Finomítom az előző hozzászólásomat.

Önmagadat kell tisztelni, mielőtt mások tiszteletét igényled.

Rossz kérdés.

Ha ott, a szituációban nem tudod, akkor nem tudsz.

Nem tudom. Én nem gondolok róla semmit.

Azt meg tudomásul kell vennünk, hogy vannak tétova, határozatlan, bizonytalan emberek is a világban.

Lehet, épp ezért próbálkoznak fórumkiírásokkal.

Én is leírtam a véleményem, úgy kezeli onnantól, ahogy neki a legmegfelelőbb. Lehet, hogy sok tanulságot vont le a te véleményedből, és majd hasznosítani próbálja.

Kiírok egy témát, akkor úgy kezdem, hogy ez történt, majd kérem a segítséget, ötleteket, stb., ha nincs időm jönni, akkor jövök valamikor, ahogy tette is, de nem írt semmit akkor sem.

Gondolom most is olvassa, de arra nincs energiája, hogy leírjon valamit, azaz az a szokása, hogy kakil az egészre. Majd 1 hét múlva más címmel, ugyan ezen témában nyit egy újabb fórumot, ahol egy pont lesz az első hozzászólás. Lelkesen megint hozzászólunk, de ő megint nem kommunikál majd velünk, ahogy tenni szokta....

Ha kollégaként is ilyen, akkor mit gondoljunk róla?

Két tudásbázis és egy fórum. A többi más.

Nagy gondok lehetnek eszerint, remélem lesz ereje váltani.

Lehet, hogy dolga van?

Lehet, hogy kisgyerekei vannak?

Lehet, hogy kapott egy telefont halaszthatatlan dolog intézéséről?.

Igen, valóban azt írtam, hogy vele van a gond, mert itt sem ír le semmit, hanem azt várja, hogy mi ötleteljünk, aztán persze csupa jót írunk és akkor elhiszi, hogy vele tényleg minden ok és a következő helyen is így jár. Ennek lenne értelme?

nem hiszem. Az is lehet, hogy nincs vele semmi gond, csak nem tudunk semmit és akár így is állhatunk hozzá, nem?

Tudom, hogy sok helyen van sok primitív ember és az a legnagyobb szórakozásuk, hogy kicsinálják a kollégáikat mintha ezért járna nekik valami, de nem jön rá, hogy sem fizetésemelés, sem prémium, sem előléptetés nem jár ilyenért, csak a kollégák utálata, ha egyáltalán marad valaki mellette.

Épp ezért kell felvértezni magunkat, sok dologhoz jópofát vágni, és megoldást keresni a problémákra és ha kérdezünk, akkor ki kell teregetni a lapokat, hogy érthetőek legyünk, mert segítséget csak úgy kap az ember, ha van min segíeni és nem csak általánosságban ugrálunk egy témán.

Ha van az érdeklődésednek, tudásodnak megfelelő állás, akkor lépj.

Nem is értem, miért vártál eddig.

A tiszteletet illik megelőlegezni már az első napon. Ha ez ennyi idő távlatából sem működik, nincs mire várni.

Vagy lenyeled a békát, vagy tovább állsz.

Igen, vannak ilyen munkahelyek, ahol ismerősök, családtagok, halmozottan vannak állásban, és a kívülállót sosem fogják a csapatba bevenni.

Elvileg, nem is a tisztelet a lényeg, hanem a munkaelismerése, amit tisztességesen, maximális tudással elvégez az ember.

Vannak olyan kollégák is, akiknek a munkája jó, elismerik, de a jelleme egy kupac kaki, tehát tiszteletet nem vív ki, sőőőt.

No, hát az volt az első szavad, hogy vele van a gond.

Nem beszélnek vele.

Valaki írta, hogy irigyek voltak rá, és azért közösítették ki.

Sajnos ebben a mai világban nagyon is létező probléma.

Mit tehet ezzel az ember? Semmit.

Vagy nyel éveken keresztül, és hordja magában a rossz érzéseket, bántást, sérelmeket (elég bántás már az is, ha nem ülnek le vele kávézni, vagy sugdolóznak róla, de még nagyobb, ha szakmai hibákba akarják keverni, és ezek ellen kell harcolnia, ahelyett, hogy jó érzésekkel mehetne haza), vagy más munkahelyet keres.

Én is kíváncsi lennék, hogy Évának pontosan mi a problémája.

Na de ha semmit nem ír!?

Nem akarom, hogy abban ringassa magát, hogy ő mindent jól csinál, mert lehet, hogy épp nem. Nálatok ez van, nálunk az, náluk meg teljesen más.

Van pl. egy energiavámpír kolléganőm, aki állandóan azt hajtogatja, hogy mindent ő tud legjobban, ő csinál mindent és még azon felül is, még is neki a legvacakabb az élete, mert nem becsülik meg, nem ismerik el, nem léptetik elő, pedig ő van ott már 13 éve és nem én vagy más. Szerinte az egyik kollégánknak nem kellene annyit táppénzre mennie a gyerekeivel, oldja meg máshogy, nekem nem kellett volna hózárás napon költöznöm évekkel ezelőtt, és most decemberben sem kellene táppénzre mennem, mer évzárás van. És egyébként is mindenki azért kelt fel, hogy őt bosszantsa:DDDD

Tényleg örülhet, hogy annyira rendesek vagyunk vele, hogy szóbaállunk vele, mert nem vagyunk kíváncsiak az örökös nyafogására. Vajon miért nem a főnök helyettese? Én megmondtam neki simán, hogy nincs meg benne semmi, ami ahhoz kell, hogy ellássa ezt a feladatot, mert hiába van ott 13 éve, a tudása nem tükrözi ezt, valamint a stílusa sem felel meg, ahhoz, hogy embereket irányítson, támogasson, stb., mert ú pl. azért akar főnök lenni, hogy megregulázza a kollégákat....

Nem vizeslepedő ez, csak többet kellene tudnunk az egészről. A fenti példa arról szólt pont, hogy vannak olyan emberek, akiknek minden baj. Az is ha meleg van, az is ha hideg van, az is ha sokan vannak a trolin, az is, ha hozzájuk szólnak és az is, ha épp nem.

Kíváncsi lennék rá, hogy a fórumindító milyen? Vajon miért kerülik el a kollégák? Biztos nem azért, mert jól elvégzi a munkáját és mindig pontos. Ez nem lenne ok rá, de ha a jellemében van a bibi, akkor dolgozhat ákárhogy, akkor is el fogják kerülni.

Remélem egyszer csak ír magáról, vagy példákat, eseményeket, stb.

Na ez az. Honnan tudom én? És honnan tudod te?

Mindenesetre én a saját tapasztalataimról írtam, te meg jól ráhúztad a vizeslepedőt, hogy mit képzel magáról, és egyébként is tartson önismereted.

Pedig honnan tudhatnád ...

Hogy van?

esetleg mesélnél egy kicsit?

Mit tesznek veled, hogy úgy érzed nem tisztelnek?

Mi a vétke a kollégnak?

Az, hogy betegek? Hogy elmennek szabira? Mindenkinek meg van a lehetősége szabira menni, vagy sajnos mindenki lehet beteg, még te is! Élj te is a lehetőséggel! Menj el táppénzre! És akkor szívnak majd a kollégáid, mert nekik kell dolgozni!

Más bűnök is van?

egyébként téged érdekelne az amiről beszélgetnének veled? Meghallgatnád, ha elmesélnék, hogy mi volt hétvégén? Megdicséred a ruháikat? Érdeklődsz a gyerekeik után? Mert ugye a kommunikáció úgy tud csak működni, ha minkét fél vevő rá!

Nálunk pl. megszoktuk beszélni hétfőn, hogy ki mit csinált hétvégén, vagy pénteken érdeklődünk a tervek után. A gyerekekről is szoktuk kérdezgetni egymást. Hogy vannak, milyen lett a bizi, stb. Ha valakinek beteg valakije, akkor még este is felhívjuk, hogy na mit mondott a doki?

És nem csak várjuk, hogy valaki csak szóbaáll velünk....

Na? Mesélsz egy kicsit?