Mennyi idős a gyereked, vagy gyerekeid? Én most jelenleg száz százalékig a családé vagyok,de egyszer eljön az idő,amikor a lányok kicsivel önállóbbak lesznek,hogy nekem, s eszembe fog jutni,sőt,szerintem mindenkinek,néha még most is.Rendre úgy szokott lenni,ha nekikezdek olyan dologhoz,amivel kikapcsolódok,tuti nyavajognak,most speciel alszanak és ilyenkor felveszem a külvilággal a kapcsolatot,mert tudom,hogy egy jó könyvet 5 hónap alatt tudnák így kiolvasni. Szóval egy jó időre félre tettem magamat magamtól,néha nagyon hiányzik a gondtalan lét, ha esetleg anyunál vannak (mert besegít),akkor is baromira hiányoznak és nem tudok lelazulni.
Nem mozdul, nem mozdul! Indítsd el! De olyan irányba, ami neked jó! Saját bevallásod szerint is erős vagy, akkor mi a gond? Csak kicsit magad alá kerültél, de túl fogod tenni magad rajta. Az Élet nem áll meg, bármekkorát is csalódtál benne.
Áh,köszi....de nem vagyok magam,a család továbbra is szerves része az életemnek!....Igazából rájöttem,hogy nem hagytam magamnak választási lehetőségeket,ezen szívesen változtatnék,de nem mozdul könnyen a világom :-)
Ha ilyen vagy, akkor mi a gond? Örülj a "szabadságnak"! Valósítsd meg azokat a terveidet, amiket a család miatt háttérbe helyeztél! Találkozz a barátnőiddel, akikkel évtizedek óta nem találkoztál... Rá fogsz jönni, hogy Neked a jobb (ez mindig így van).
Főleg: maradj magad!
Mostantól magadra fogod azt a sok időt, energiát tölteni, nem a kis családodra.
Aki hosszú ideje csak a családnak él,nem képezi magát,háttérként éli az életét....Az ezzel járó "szabadságot","kényelmet" megszokva.....Döntőképes,határozott...hiszen egy család irányításához ezek elengedhetetlenek....de szeretne önálló egyénként visszatérni a társadalomba.Az egységet nem felbomlasztva,de az egyént erősítve?....Jó képességekkel,de rossz képesítésekkel,nem divatos öntudattal?