Hogy segítsek neki? (beszélgetés)

Megmondom őszintén soha nem hallottam ezelőtt a diszgráfiáról.

csak annyit láttam,hogy a férjemnek pocsék a helyesírása amikor a katonasától írogatott nekem. Borzalmas volt.

A gyerek ugyanez. Összekeveri a d és b betűt, t és a k betűt nem érzi hol kel kettőzni a betűket. Nem érzékeli a dupla betűket. Nem rakja ki az ékezeteket. És nem figyelmetlenségből. Nem érzi, hogy ott hosszú ÓÓÓ van-

Nem, ez nem hihetetlen, az volt hihetetlen, hogy nem tudsz segíteni az, hogy elmagyarázni nem tudod, az egy más kérdés.

Tényleg nem vettél észre semmit a gyereken korábban?

Számíthat. És az is lehet, hogy a diszgráfia nem izoláltan fordul elő, érdemes lenne egy komplex kivizsgálás.

Fejlesztésre mire jár? Alapozó terápia nem jött szóba? Érdemes lenne megpróbálni, a koncentrációs problémákat is javítja.

Ha diszgráfiás, és erről van hivatalos diagnózisa, akkor helyesírásból nem is osztályozhatnák, felmentése kellene legyen és a magyar irodalom-nyelvtan számára is megtanulható részeiből kellene számonkérni, amire ugyanúgy kaphatna ötöst... Ez felháborító egyébként, kb. ugyanaz mintha a fél lábút akarnák magasugrásból osztályozni és emiatt pl. megbukna tornából... agyrém. Ha valaki bizonyítottan diszgráfiás, azon nem lehet a helyesírást számonkérni...

Az alsóban észrevett diszgráfiát szándékosan nem írtam. Persze még jó, hogy már másodikban észrevették, azóta fejlesztőre jár (az apja szintén diszgráfiás, de akkor még nem figyeltek az ilyenekre, meg is volt az eredménye)

De attól, hogy az írás nem megy neki, a szövegértése kiemelkedő. Természetesen magyarból soha nem lesz ötös, mert a helyesírás lerontja.

Ha elolvas valamit, akár magában, akár hangosan bármit kérdezhetek tudja a választ, a legapróbb részleteket is.

Viszont most azt veszem észre rajta, hogy, olvassa, mondja magában, de nem tudja megjegyezni egészében. Ha kérdéseket teszek fel, akkor helyesen válaszol, de nem tudja az anyagot összefüggő feleletben visszaadni.

Most ezen dolgozunk:)

Ui: A balkezesség számít valamit?

Sajnos nem tudok neki segíteni a matekban.

Nem, nem azért, mert nem tudom megoldani pl. az ötödikes szöveges feladatot, hanem azért, mert nem tudom neki elmagyarázni.

Látom, hogy hogyan kell megoldani, de nem tudom elmagyarázni. Ez olyan hihetetlen?

A tanár nem tudjuk jó-e... de lehet hogy a gyereknek van olyan nehézsége amihez nem ért egy átlag tanító, így nem is fog tudni segíteni rajta.

Egyébként meg azt kell mondjam, hogy azok a szülők akik nem foglalkoznak a gyerekkel, csak leteszik a tv elé, pont nem azok akik igyekeznek fényt deríteni a problémák okára. Akit nem érdekel, az sosem fog itt vagy máshol kérdéseket feltenni hogy hogyan segíthetne a gyerekének.

A Hoxa pedig nagyon sok esetben hasznos segítség - persze ha segítő szándékú hozzászólások érkeznek. Én is kaptam már innét segítséget/ötletet hogy merre induljunk és szerintem sokaknak én is tudtam már segíteni azokkal a tapasztalatokkal amiken mi már túl vagyunk...

Hogy mi a gond? Lehet pl. figyelem-koncentrációs problémája, lehet diszlexiás, diszkalkuliás. Állhat a háttérben hiperaktivitás, de lehet valamilyen lelki problémája is. Épp ez a lényeg, hogy ezeknek utána kell menni, nem elég kiosztani a szülőt, meg jól ledorongolni hogy ő a hibás, mert egyáltalán nem biztos (különösen ha 4 évig odafigyelt).

Én hasonló helyzetben tanulási problémákkal foglalkozó szakembert keresnék, pl. olyat aki alapozó terápiával foglalkozik.

Peszehogy nem tudom, hogy mit tesz meg, én csak azt írtam le, amit mostanság tapasztalok a gyerekekkel kapcsolatban és persze a szülőkkel kapcsolatban.

Igen, a legjobb ha segítséget keres és nem itt a hoxán érdeklődik.

Ha a gyerek próbálkozik, a szülő segít, a tanár jó, akkor mi a gond?

Én csak azt nem értem, hogy ezt a sommás véleményedet hogyan szűrted le abból amit a kérdező írt. Honnét tudod te, hogy ő ezeket nem teszi meg. Ő is sokat dolgozik, és gondolom ha hajnaltól későig dolgoztak a szüleitek, akkor azért mellettetek sem tudtak órákig ülni hacsak nem tanultatok éjszakába nyúlóan (vagy nem dolgoztak olyan későig...)

Régen is voltak problémás gyerekek, csak a legtöbbjük nem jutott segítséghez, megbélyegezték mint buta/lusta/rossz tanuló/osztály bohóca stb.

Azóta annyit változott a világ, hogy egyre többen felismerik, hogy nem erről van szó. Persze könnyű úgy kinyilatkoztatni dolgokat, hogy nem vagy benne és semmit nem tudsz az egészről.

Mindenesetre szerintem a legjobb amit a szülő tehet, hogy segítséget keres és megpróbálja megtudni hogy mi okozza a bajt. Valószínűleg nem a gyerek lustasága (mint ahogyan írja is, hogy a gyerek próbálkozik) vagy a szülő elhanyagolása (mert akkor nem érdekelné a probléma).

Persze vigye pszichológushoz, bár én előbb mindenképp mással próbálkoznék.

Lehet gond van a szövegértelmezésemmel, bár, ha így lenne nem hiszem, hogy túl sokat olvasnék:)

Nem, nem átszoktatott balkezes vagyok, hanem én két kezes voltam és írásra a jobb kezemet használom, egyéb dolgokra pedig vegyesen. És emlékszem:)

Én már suli előtt olvastam, írtam, számoltam. De csak azért, mert a tesóm pont 1 évvel idősebb, így amikor ő tanult, akkor én is azt tettem. Az, hogy én is hátulról kezdem az újság olvasást, alulról kezdem a rejtvényfejtést, még nem jelenti azt, hogy olvasásnál fordítva gondoltam volna, vagy egy képregénynél is rögtön tudom, hogy milyen sorrendben kell nézni és tudtam is, hiszen sosem volt ilyen gondom. Nagyon könnyen, észrevétlenül megtanultam olvasni, írni és számolni is. Igen, szótagoló olvasás és a fiamat is ilyen osztályba írattam, mert szerintem ettől lesz a legjobb a helyesírásunk. És nem, nem volt lassabb a tempó, nekünk is kellett a télapónak levelet írnunk december elején. Tehát emlékszem szinte mindenre és még sokkal előbbről is, mármint hátrább az időben:)

Manapság a gyerekeknek elég sok bajuk van, illetve elég sok dolgot rájuk fognak, amivel persze megbélyegzik saját szüleik őket... Nem értem mire jó ez.

Inkább több időt kellene velük tölteni és foglalkozni kell velük és persze nem úgy, hogy elviszem a pszichológushoz, teletömöm az általa felírt hangulatjavítókkal, majd odateszem a TV elé én meg leülök hoxázni. És de klassz lesz. Nem kell továbbra sem többet foglalkozni a gyerekkel, mert papírja lesz arról, hogy van valami baja és így könnyebb mindenkinek.

Ez megint csak az én tapasztalatom mostanában. Az én időmben még ciki volt másnak lenni, akkor nem is rohangáltak a szülők a pszichológushoz, hanem pl. a tesóm mellett minden este ott ültek a szüleink és gyakoroltak, pedig hajnaltól későig dolgoztak...

Lehet hogy neked is szövegértési problémáid vannak?

A szülőnek természetesen dolga foglalkozni a gyerekével, de nem hinném hogy a kérdező ezt ne tette volna meg.

A tanító szerintem nem "beskatulyázta" a gyereket hanem egyszerűen az oktatás középpontjában ma nem a készségek elsajátítása áll, így az értékelések nem azt mérik igazán amit kellene. És sajnos a pedagógusok sem állnak sokszor a helyzet magaslatán.

Szerintem egy ekkora hanyatlást nem lehet annyival elintézni, hogy foglalkozzon vele a szülő vagy egy osztálytárs (ez külön röhejes szerintem). Továbbra is azt mondom, megnézetném szakemberrel, mert ha felismerik a problémát, van segítség, csak hozzáértő szakembert kell találni.

A balkezességen kár nevetni, bizonyítottan rizikófaktora lehet az olvasási/tanulási nehézségeknek. Az igaz, hogy régen amikor te tanultál olvasni (gondolom bőven a hagyományos szótagoló módszerrel) sokkal lassabb volt a tempó, nem első osztály karácsonyára kellett olvasni... A felgyorsult tempó, a nem megfelelő olvasástanítási módszerek és a pedagógusok problémái mind közrejátszik abban, hogy egyre több gyerek küzd hasonló gondokkal.

Egyébként nem hiszem, hogy emlékeznél rá, hogy ösztönösen 6-7 évesen mit hogyan csináltál (volna ha hagyják), különösen akkor ha átszoktatott balkezes vagy. A lányom is bal kezes, 5 éves, és észrevehető nála is, hogy ösztönösen épp fordítva csinálná (egyébként olvas magától de amikor próbálkozott, szólnom kellett hogy rossz az irány... de nemcsak olvasásnál, hanem pl. képeskönyv nézegetésnél is hátulról nyitja a könyvet, vagy pl. ha legót épít útmutató alapján, akkor is a jobb oldali képpel kezdi, neki nem természetes, hogy a sorrend balról jobbra van...) Szóval amiről nem tudsz semmit, azon nevetgélhetsz, de nem vall túl intelligens hozzáállásra...

Olvastad a hozzászólásomban, amiben a tanítónénit is hibáztatom, mert biztos beskatulyázta és úgy adta a gyereknek a jó jegyeket, hogy nem is érdekelte tud e annyit.

Igen, tudom, hogy a szülőnek sokat kell foglalkozni a gyerekkel, meg is kell tanítania egy csomó mindenre, mert az iskolában nem teszik meg. Idő hiány? Nem tudom, de az biztos, hogy a gyereket nem szabad magára hagyni akkor sem, ha csak jó jegyeket kap. Egy szülőnek ha csak átlagos is, akkor is észre kell vennie a gyerek hiányosságait.

A balkezességen nagyokat nevetek:)))

Sok balkezest ismerek én is majdnem az lettem, de a családomban sok balkezes van és a barátnőm is az. Soha senkinek nem volt ilyen gondja. Simán megtanultak olvasni és egyiknek sem jutott eszébe visszafelé olvasni, még nekem sem, pedig engem valahol csak rászoktattak a jobb a kézre és sok mindent úgy csinálok, ahogy a balkezesek.

Egyébként az én fiam jobb kezes és ugyan tanította őket a tanár olvasni, de végül én tanítottam meg itthon. Manapság ebben semmi különös nincs. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk ne legyen lemaradva (mert nem jó képességű, a tanár nem foglalkozik vele eleget), akkor bizony nekünk kell megtenni. Én is mutogathattam volna a tanárra, de nem tettem, mert a fontos az volt, hogy a gyerekem olvasni tudjon.

Szerintem mindenképp a szülőnek kell a gyerekére figyelnie. Egy ötödikes gyerek még jól irányítható, így meg kell tanítani tanulni, ha valamit nem tud segíteni a szülő, akkor keresni kell rá megfelelő ismerőst. Ahogy már valaki írta, az alsós tanítónéni nem jó, mert 4 év alatt nem sikerült neki megtanítani a gyereket, akkor minek erőltessük.

Lehet nincs igazam. Én csak a saját véleményemet írtam le...

Ez nem ilyen fekete-fehér, és nem hinném hogy a szülő hibája lenne, vagy kizárólag az övé...

Az iskolákban nagy divat hangoztatni, hogy ők oktatnak, nem nevelnek... a nevelés a család dolga. Hát akkor az oktatás meg az iskoláé lenne, de ez egyre kevésbé működik, az iskolák gyakorlatilag képtelenek ellátni a feladatukat. Ha egy gyerek 4 évig jól tanult, megfelelt az elvárásoknak és utána hirtelen ekkorát zuhan, akkor ott meggyőződésem hogy nem a gyerek vagy a szülő a hibás, egyszerűen nem vagy nem jól készítették fel a felsős elvárásokra.

Egyébként tipikus eset, hogy a tanulási problémák, részképesség zavarok a felső tagozatba lépéskor buknak ki. Alsóban az egyébként jó eszű gyerek szinte mindent kompenzál, boldogul annyival ami az órán ráragad, még akkor is ha pl. diszlexiás. Igenis a tanító dolga észrevenni ezt az első négy évben, az ő dolga lenne megtanítani értve olvasni, egyáltalán tanulni, önálló munkát végezni. Ötödikben akkora anyagot zúdítanak rájuk, hogy a problémás gyerek nem bírja már. Pl. ilyenkor már jegyzetelnie kell(ene) az órán úgy, hogy elsőtől negyedikig soha senki nem tanította jegyzetelni, vázlatot írni stb. A szülőtől nem várható el, hogy képzett pedagógus, fejlesztőpedagógus legyen, azért van ott a tanító az iskolában hogy kövesse a gyerek fejlődését és feltárja a problémákat.

Jó jegy nyilván nem egyenlő tudás, de szerinted honnét kellene gondolnia egy átlag szülőnek hogy baj van, ha négy évig azt a visszajelzést kapja az iskolából hogy minden rendben???

Csak mesélek valamit: a húgom bal kezes, anyukám is. Mivel emlékezett a saját gyerekkori nehézségeire, már jó előre megkereste a választott tanítónénit, hogy megbeszélje vele, lehet-e problémákra számítani az olvasástanulásnál. Ááááá dehogy anyuka, nem ő az első balkezes gyerek, minden rendben lesz stb stb stb.... hónapokig nagy csend, minden rendben volt, pozitív visszajelzések. Februárban behivatták anyut és azt mondták, évet kell ismételnie a hugomnak ha továbbra is így fog menni az olvasás. 6! hónapig semmi aztán széttárták a kezüket, nem tudják megtanítani olvasni. Anyukám kivett két hét szabadságot, az egész család az idegösszeroppanás szélén... a végén kiderült hogy a bal kezes gyereknek nem tanították meg hogy olvasni nem jobbról balra kell ahogyan az neki természetes, hanem balról jobbra. Szerencsétlen hónapokig kínlódott, de a tanító semmit nem vett észre, a gyerek tiltakozott az otthoni gyakorlás ellen, anyukám hitt a tanítónak hogy rábízhatja a gyereket... hát nem... otthon tanult meg olvasni egy hét alatt, és még szerencséje volt, mert anyukámnak sikerült kiderítenie a problémát és megoldania saját erőből, de ez nem elvárható minden szülőtől.

Az unokahúgom fia ugyanígy járt. Most a sajátjaim mellett kéthetente vele is foglalkozom. Ilyenkor délutános az anyja. Mi javulást értünk el a legtöbb tárgyban, de nem lesz belőle soha ötös, mint alsóban. Némely tantárgyból örülni kell a hármasnak is. A következőt tapasztaltam, lehet, hogy a te gyermekednél ugyanez a helyzet.

1. Koncentráció, és figyelem probléma. Hiába olvassa magának a szöveget, az nem rögzül, mivel nem igazán tud odafigyelni. Az agya elenged, és csak ismételgeti az anyagot papagáj módjára, de fogalma sincs mit mond. A megoldás, ha hallás után tanul. El kell mondani az anyagból 2-3 mondatot, és várni, hogy visszamondja. Nem szó szerint, sőt sokkal jobb, ha a saját szavaival mondja, mert abból le lehet mérni, értette-e a dolgot. Persze vannak dolgok, amit muszáj a nevén nevezni, nem lehet kitalálni nekik nevet. Részletenként kell beadagolni az anyagot, az új rész előtt az egészet kikérdezni. Lassú módszer, mert mindig visszatérünk az elejére, újra és újra az elejéről kell elmondania, de bevált. Ezután, ha meg van az anyag, kérdésekkel kell bombázni, hogy biztosak legyünk benne válaszolni is tud a kérdésre, nem csak darálni tudja az anyagot. Viszont ha dolgozol, erre nem lesz nagyon sok időd. De egyre gyorsabban megy a tanulás, ahogy a gyerek hozzászokik a dologhoz.

2. Szövegértés hiánya. Nem érti amit olvas, ezért nem tudja elmondani a tartalmát annak, hogy mit olvasott. Alsóban annyira gagyi szövegértő feladatok vannak, hogy az nem derül ki, érteni fogja-e a gyerek a felsős anyagot. Óriási ugrás van az alsó és a felső között. Ha nem érti a gyerek mit olvas, akkor nem fogja tudni megtanulni. A megoldás az, ha többet olvas. Nem mesekönyvet, hanem ifjúsági könyveket, és 10 oldalanként rákérdezünk, mit olvastál. Persze ehhez nekünk is el kell olvasni a könyvet. Sokan mondják, hogy nem baj, ha nem szeret olvasni a gyerek a mai világban. Fenéket nem baj. Akkor is olvastatni kell, ha nem szeret. A nagyobb lányommal voltunk egy díjkiosztón, ahol a zsűri elnöke Nógrádi Gábor író volt. Ő mondta, hogy egy egész Európára kivetített felmérés szerint, azok a gyerekek, akik többet olvasnak, és nem képregényt, hanem színvonalas ifjúsági regényeket, 1 teljes jeggyel jobban teljesítenek, mint a nem olvasó társaik, és nem csak magyarból, de matekból is.

3. A gyerek sokszor a feladat megoldásának menetével nincs tisztában. Az legalapvető dolgokkal, amire építkezni kellene. Az unokatesóm fia például belezavarodik a nagy számokkal való osztásba szorzásba. Pedig tudja a szorzó. és osztótáblát, csak hogy az osztás menetét nem tudja! Hogy 71-ben a 9 megvan 7-szer maradt a 8- Leírom a hetet az egyenlőség jel mögé, a maradék nyolcat az osztandó alá, és mellé írom az osztandóban következő számot. Ezt is osztom...stb. Hiába osztja el. Nem ismeri a lépéseket. Mert tanító néni szinte a szájába rágta. elég volt, ha el tudta osztani, és a tanár megdicsérte, és gyakorlatilag elmondta, hogy mit hova kell beírni. A gyerekben meg nem automatizálódott a folyamat. Pedig rohadtul egyszerű, de belezavarodik és csak néz. Matekból a srác különórára jár, de semmi értelme, mert az ottani tanár is hasonló szájba rágós.

Ki kell deríteni, mely alapdolgok nincsnek meg a gyereknek. Azok, amikhez tulajdonképpen nem is kell tudni az anyagot, mert annyira alap. Le kell ülni mellé és nézni, hogy dolgozik. Ilyenkor nem az számít, hogy jó legyen a végeredmény, hanem az hogy kiderüljön, ismeri-e a munkavégzés menetét.

Nem túl szerencsés, ha a volt alsós tanár nénije foglalkozik vele matekból. Hiszen éppen ő nem tudta neki megtanítani úgy a matekot, ahogy az felsőben kellene. Felsős tanárt kellene nézni neki.

Tehát a gyerek felső lett és ráadásként elmentél dolgozni.

Semmi furát nem látok az eredmények romlásában pusztán azt, hogy eddig egy tanárnéni tanította őket, aki a beskatulyázott gyerekeket mindig hasonlóan értékelte, így szinte készülés nélkül hozta az úgymond jó jegyeket, de azt gondolom, hogy tudás eddig sem volt mögötte. Most pedig a sok tanárnál kibuknak ezek a dolgok.

Azt írod, hogy matekban nem tudsz segíteni, ezért segítséget kértél. Ötödikes matek....Hát ez még nem túl bonyolult és a többi tantárgyról ne is beszéljünk.

Ne haragudj! De én téged és a gyerek apját tartom hibásnak. Többet kellett volna foglalkozni a gyerekkel, észre kellett volna venni, hogy gondok vannak a tanulással (jó jegy=tudás?), és sokkal előbb megtanítani a gyereket tanulni és nem sajnálni esetleg, hogy gyerek még, és az én gyerekem és, hogy így is cuki, stb.

Sokan hibázunk ilyenben, és az a véleményem, hogy ilyenkor nem pszichológusra van szüksége a gyereknek, hanem a szüleire, akik segítenek neki tanulni, esetleg egy osztálytárs, aki jobb tanuló és csak végső esetben pszichológus.

Szia!

Érdemes lenne beszélgetned vele a tanárokról, az osztályban uralkodó hangulatról, a többi felsősről úgy kérdezve, hogy mit hogyan él meg ezekkel kapcsolatosan...

személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy a felső tagozat a lehető legrosszabb légkör. nagy átlagban konkrétan ez zajlik az iskolákban:

-a nyolcadikosok nagypofájuak, mert ők a legidősebbek és olyankor ugy érzik övék a világ

-a hetedikesek a majdnem legnagyobbak, akik már nem számítanak sem alsósnak, sem kicsi felsősnek, sőt elkezdődik a libidó előretörése is, fontosabbak lesznek a pasik/csajok, ilyenkor lesznek a lehető leglinkebbek

-hatodik osztályban olyan eget rengető probléma nem szokott lenni osztályszinten, maximum az, ami eddig is volt, illetve jobban kitűnnek az egyéni hibák. ilyenkor még "csodálják" a "nagyokat" és sokszor visszafogottabbak lesznek amíg megfigyelnek, de vannak akiknek be nem áll a szájuk és már uralkodni akarnak. felfogják hogy már se nem kicsik, se nem nagyok, de mégsem kezdő ötödikesek a felsőben. kóstolgatják az ötödikeseket azért.

-ötödikben jön a sokk, a rengeteg új tanár, akikből azonnal az iskolakezdéskor kapnak 45percet, ekkor nemhogy megismerni sem tudja a tanért, és ez egy nap 5x fordul elő vele az első napon, amikor 5órája és van 5külön tanár jelenik meg....na és tudjanak velük mit kezdeni...hát nem. vágynak vissza alsóba, a biztosba, a rendezettbe, ahol megvolt a kis helye, a tanítónénije, mindene. miután meglátja h az nincs többé, akkor átveszi a felső hangulatát, és ahogyan lejön neki ott minden, nagy eséllyel válik ő is olyanná vagy épp az ellenkezőjévé, de akkor sem feltételnül pozitiv irányban.... tehát pélának okáért: van aki beszáll a veszekedésbe, van aki elmenekül, van aki hallgat és várja míg elúszik az ár. linkesedésre hajlamosabb gyerekek linkesedése előtör, és ha a szülő nem nyaggatja, csak rosszabb lesz

ez a kúszás-mászás "törvénye"

az a lényege neki, hogy az ellentétes kéz és láb ugye egyszerre mozog...ez rengeteg mindenben fejleszti az agyat, különböző képességek egészséges fejlődéséhez járul hozzá.

De ennek a gyermeknek nem ez a baja

Valamelyik nap erről volt szó a rádióban,fél 12-kor/Kossuth/.

Pici korban aki nem mászik,nem úgy használja a kezét,ahogy kellene,nem fejlődik rendesen a homloklebenye.10éves korig lehet fejleszteni,sok,intenzív mozgással.Kiskorban könnyen tanul,de amikor már logikusan kell gondolkozni,az nehezen megy.Szakembert javasoltak az ott tanácsot kérőnek.Ennyit jegyeztem meg.

Napközi már nincs sajnos.

Matekban az alsós tanárnénije segít. Kevés sikerrel (vagyis nem kevés a siker, mert legalább abból erős kettes) , de legalább azt látom, hogy a gyerek örömmel megy korrepetálásra:) Tényleg örömmel mesél, ha hazajön korrepetálásról. Mutatja a füzetét, miket csináltak, és főleg, hogy mit ért már a matekból.

Ötödiktől van -vagy legalábbis nálunk- tanár és osztfőnökváltás; az is bekavar

Napközibe nem lehet továbbra is járatni? Vagy felkeresni a korábbi napközis tanárt hátha vállal különórát

Ez a hirtelen teljesítményromlás nem lehet csak úgy magától

Semmi olyan dolog nem történt, ami pszihésen megrázta volna. Tényleg semmi.

Max. annyi, hogy dolgozom, kevesebb időm van rájuk.

Legnagyobb csemetém ötödikes.

Sajnos baj van a tanulással.

Az első négy évben nem volt gond, igen jó tanuló volt. Kötelező volt a napközi, ún. napköziotthon volt.

Most ötödikben belebuktunk.......

Persze hozzájárul ehhez, hogy én pár év gyed után ebben az évben kezdtem újra dolgozni és próbálok naponta túlélni.

Látom, hogy tanul, hallom, hogy mondja, de, ha visssza kell mondania, nem tudja.

És sorba hozza az egyeseket. (ezelőtt erős négyes volt)

Matekból már segítséget kértünk (nem tudom neki elmagyarázni) még így is erős kettes, a többi meg még rosszabb.