Hogy hatnak ránk a hírek... (beszélgetés)

Sajnos a sok szenzációhajhász, tanulatlan firkász, csak azzal foglalkozik, hogy ő jól járjon.

Ezt biztosan tudom, hogy megtörtént:

Elmentek vidékre, mert küldte őket a főnök, hogy hozzanak valami "szenzációt".

Úgy döntöttek, hogy bemennek a kocsmába, megkérdezik, hogy ki tudna valami szaftosat elmesélni, amit majd az egész falu láthat a tv-ben!

Mi kell egy tökrészeg, aluliskolázott embernek, aki ki akar tünni, mert máshogy nem tud? Esetleg az aznapi italfogyasztását kifizetik neki. Ezért cserében elmesél egy történetet (nem baj, hogy abból semmi sem igaz!!!!!), lényeg, hogy az illető vállalja az arcát, és máris kész egy "csinált" riport.

Ez a munkája, ezért járja az országot, ezért kap annyi pénzt havonta, hogy sokan több év alatt keresik meg.

Sajnos sokan készpénznek veszik, amit a tv-ben látnak, újságokban olvasnak. Ez a baj.

Pedig csak a főnök kedvéért fel kell "dobni" valamivel a nézettséget/olvasottságot, tehát semmi másról, mint a pénzről szól az egész.

Az, hogy ki milyen EMBER, az sem a származásától, sem a bőrszínétől nem függ.

Mindent divat utálni, a kisebbséget( akár melyik ), az oktatást, a politikusokat az összeset, a tb-t, minden más országot.

Velem nagyon sokan nem értenek egyet, de azt hiszem,hogy a mostani helyzet kialakulásáért mindkét fél felelős a magyar és a roma is.

Én nem utálom a romákat, nem rajongok értük ez is igaz, de nem is ismerem őket igazán.

Itt lenne az ideje, hogy valaki tegyen valamit és lépjen valamerre, hogy a helyzet rendezödjön. Vannak is emberek, akik tesznek, csaka ztán jön egy ilyen eset és megint senki nem hall semmit.

szia, azt hittem senkisem reagál erre

ma nálunk divat utálni a kisebbséget.

Szia,

Engem nagyon felháborít az, ami most éppen történik és az, ahogyan az merek regálnak illetve, ahogyan a média tálalja.

Napom óta tele vannak a hírek az újságok a cigány bünőzéssel. Úgy tesznek mintha a magyarok, soha semmit el nem követnének .Hidd el nekem legalább ennyit és ilyen jellegűeket követnek el magyarok is. Senki sem tagadja, hogy van cigánybűnözés Magyarországon, de azt sem, hogy van magyar bűnözés.

Nagyon sok ember foglalkozik otthon azzal, hogy megoldják a helyzetet, hogy a magyar és a roma lakosság között kialakult ellentéteket elsimítsák, hogy a roma lakosságot megtanítsák, milyen is a jó magyar állampolgár (hozzátenném, sok magyarra is ráférne, hogy megtanulják).

Tudod, azért ne felejtsünk el valamit. Mekkora a felháborodás, mert egy roma megölt egy sportolót. Ez nevetséges. Ha egy egyszerű magyar öl meg egy egyszerű magyart, akkor miért nincs ez. Ha valaki gyilkos, akkor az gyilkos, legyen magyar, cigány, angol, szerb vagy akár holland. Egy tanár élete pedig ér annyit, mint egy sportolóé. Egy gyermek élete ér annyit.

Ilyen alapon minden nap mehetne a szítok. Angliában tavaly több mint 20, 17 éven alulit szúrtak halálra a londoni utcákon. Szerinted az rendben volt? Persze, hogy nem. Akkor miért nem lázadtak az emberek. Akkor azzal senki sem foglakozott?

Egy ember meghalt. Szomorú és szégyen. A sajtónak van egy újabb ügy, amit fel lehet fújni. Ennyi.

Az ő élete sem ért többet, mint bárki másé.

Ezen el kellene gondolkozni egy kicsit szerintem.

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Tragédia történt Veszprémben a hétvégén. Nem "csupán" azért, mert meghalt egy ember (persze, nem akárki). Hanem mert súlyos következményei lettek, és attól félek, hosszútávon. Persze nem ez volt az első.

Juliskával buszon utaztunk ma este hazafelé. Nem kocsmából, szórakozóhelyről, hanem egy filmklubból. A busz hirtelen fékezett, Julisnak éppen sikerült megkapaszkodnia. A mellettünk álló középkorú, rendezettnek tűnő fiatalember ennyit fűzött hozzá az eseményhez, Juli felé fordulva: "Vigyázz, nehogy egy is megdögöljön közületek!" Belénk fagyott a szó, meglepődve néztünk rá.Mi lehet a baja Juliskával? Hisz soha nem bántott senkit, és az egyik leglelkiismeretesebb és legműveltebb ember a korosztályában, akit ismerek. Öt nyelven beszél, olvas. Lassan két, tanárszakos diplomája lesz, és szinte kivétel nélkül az összes tanára elismeri átlag feletti képességeit. Megdöbbentünk. Én attól, hogy eddig naívan azt gondoltam, az ilyen minket soha nem fog elérni. Hogy mi mindennap megharcolunk azért, hogy békében hajthassuk a párnára fejünket. Amikor leszállt, még odakiáltott egyet: "Sok sikert a halálhoz!" És az elmúlt két napban nem ez volt az első eset. Mélységesen elszomorodtam. Főleg a tehetetlenségtől. Mit mondtam volna neki? Isteni evidenciákat kezdjek el ecsetelni? Hogy nem az számít, ki, hogy néz ki, hanem hogy milyen ember? Isten óvjon minket attól, hogy ezt elfelejtsük!

Ezzel az üzenettel határolódunk el Juliskával mindazoktól, akik bármilyen formában, anyagilag, lelkileg vagy fizikailag (súlyos) kárt okoznak embertársaiknak, függetlenül attól, hogy cigányok, vagy nem cigányok. Nem vállalunk velük semmiféle sorsközösséget!