Hazugság egy életen keresztül!

Megpróbálom röviden leírni, már amennyire lehet.

A párom nővérének a férje a gyermekem apja. Akkor 21 éves voltam, már sok éve a párommal együtt. Egyszer felhívott a sógorom, hogy beszélni szeretne velem. Mondtam neki hogy rendben, szóljon mikor ér rá és beszélünk. Pár hét múlva ismét felhívott, hogy ráérek-e. Mondtam neki, hogy persze. Ekkor én még semmit sem sejtettem a dologról.

A megbeszélt időben el is jött értem. Egyszer csak elkezdi nekem mondani, hogy mennyire vonzónak lát és hogy sokat gondol rám, és hogy ez ellen nem tud mit tenni. Mondtam neki hogy ezt nem szabad, de ő akkor is akart engem. Persze valahol én is őt.

Én is éreztem, hogy ha együtt vagyunk, akkor vibrál közöttünk a levegő, de nem akartam tudomást venni róla, mivel a sógorom.

Teltek, múltak a hetek és ismét hívott, hogy beszélni szeretne velem. Mondtam neki, hogy rendben. Találkoztunk és elvitt engem egy gyönyörű helyre. Eleinte csak beszélgettünk. Aztán az egyik pillanatban odafordult hozzám és megcsókolt. Én hülye, pedig viszonoztam. Nem tudom miért, de nem tudtam nemet mondani neki.

Ezen a napon azt mondta nekem, hogy ő még akar velem találkozni. Hát találkoztunk is.

Akkor már elvitt engem egy olyan helyre, ahol kettesben lehettünk és megtörtént a dolog.

Gyönyörű érzéseket kaptam tőle, olyanokat, mint még soha senkitől.

Ezt a titkos viszonyt még tovább folytattuk.

Aztán egyszer csak késett a menstruációm. Akkor már tudtam, hogy tőle vagyok terhes, mert a páromtól nem tudtam teherbe esni már évek óta. Mikor megtudta, hogy terhes vagyok, megkérdezte, hogy tőle van vagy nem. Én azt válaszoltam, hogy nem. Mondta, hogy mondjam meg őszintén és akkor, ha tőle van, nem tarthatom meg, mert félt, hogy kiderül minden.

Persze én tagadtam, hogy tőle van ezért nem is kérdezgetett többször. Eljött a nagy nap. Beindult a szülésem. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Mit csinálok majd, ha olyan lesz mint ő. Aztán megszületett a gyermekem és persze kiköpött olyan, mint ő.

Bejött a kórházba meglátogatni és mikor meglátta a gyereket, rögtön tudta, hogy tőle van. Rám nézett, és bólintott egyet.

Azóta már eltelt majdnem négy év, és még mindig szoktunk találkozni.

Tudom, a lehető legrosszabb dolog, amit elkövettem, hogy szóba álltam vele. De a szörnyű igazság az, hogy most sem csinálnám másként. Vagyis részben igen. Annyiban, hogy védekeznénk…

Tudom, most sok mindenki elítél majd, de nem baj, mert megérdemlem.