Házi kedvenc elvesztése! Hogyan dolgozzam fel? (beszélgetés)
Pontosan ma egy hete, hogy elment Jancsi cicám. Valamivel könnyebb, de akárhányszor Missyvel foglalkozom, furdal a lelkiismeret, hogyha jobban figyelek rá, talán észrevehettem volna, hogy valami nincs rendben vele.
Próbálok a szépre emlékezni, sokat dorombolt, nagyon szerettem, és remélem szép élete volt nálunk.
Igaz,bár az enyémek nem akarnak kimászkálni semmilyen időben. Hazon belűl vannak,még egy cicát nem szeretnék elveszíteni.
Igyekszem a tesóval többet foglalkozni, ő Missy.
Egy alomból valók, együtt töltötték eddigi 15 évüket, biztosan magányos és hiányzik neki Jancsi.
Missy: sokat nyávog, de ha kimegyek hozzá foglalkozom vele, mindig dorombol és abbahagyja. Ő is öreg már, alig eszik, holnap elviszem állatorvoshoz, mit mond vajon rá.
Lehet hogy fájdalmai vannak és azért nyekereg sokat (mert ez nem az a klasszikus nyávogás.)
Rèszvètem. Egy másik cica lehet,hogy jó ötlet
Ebben a tavaszodó jó időben nagyon nehéz ellenállni, hogy a kikéretődző ordítozó macskát a saját érdekében ne engedjük ki, én szinte mindennap belebetegszem. Tegnap igazán nagy volt a kisértés, közel 20 fok, de este mindig megnyugszom, hogy jól döntöttem. Szerencsére kb fél óra mulva meg is nyugszik, csak foglalkozni kell vele.
Sajnálom, átérzem :( Nekünk 14 évesek a drágáink, és tudjuk, hogy már nem lesznek sokáig velünk, és nagyon nehéz elképzelni, hogy már nem jön valamelyikük.. Az elődjük 15 éves volt, pont mint a Tiéd, és előjel nélkül ment el, trombózist kapott, és el kellett altatni. Hónapokig nem volt, de utána nem tudtuk elképzelni, hogy ne legyen új, másik... lett kettő. Most náluk merül fel a kérdés, mi lesz utánuk. Igen, gyász, de könnyebben dolgozható találn fel, ha van új kiskedvenc, akiről lehet gondoskodni. Sajnos az ő szavatosságuk ilyen "rövid" emberi mértékkel mérve, el kell fogadnunk, és addig szeretni őket nagyon-nagyon :) amíg vannak.
Talán tényleg nem engedik ki. Én sem az enyéimet. Anno pont ezert vesztettem el. Akkor mindig lesz cicad:)
Szép persze, de ezeken látszik hogy fajtiszták. Olyan whiskas macskák, mint a reklámban. Bár most csak az egyiket látom mostanában, nem tudom hova lett a másik. De ők benti cicák, lehet nem jár ki.
Én meg mindig örökül kapom az élettől a macskáimat. Csak úgy kinőnek a földből. :) Van itt a környékünkön egy öreg nőstény, nem is tudom hány éves már, régóta megvan már, aztán minden évben itt hagy nekem két-három macskakölyköt. Bár tavaly csak egy volt, szerencsére.
Minden cica szép:) Na,ezek is féltékenyek időnként,a lany lefujja és morogja a fiú cicát,ha olyan a kedve:))
Köszönöm a válaszaitokat. Szinte biztos hogy nem lesz másik cica, ezt még egyszer nem szeretném végigcsinálni! Missy cica, a tesó 15 éves szóval még egy gyász hátravan sajnos! Ki tudja mikor...
Az enyem nem szokott, csak ha a szomszed macskait simogatom. Arra nagyon kivan élezve. De hat olyan szepek, na. Rajtuk latszik hogy uri macskak. Fenyes szőr, meg ego meg minden. :D Nem is szeretik ha hozzajuk érek, de én azért is. :D
A Tied ciripel,az én egyik macseszom meg duzzogós:)
Fura, de nekem az uj mindig feledteti a regit. Eszembe jutnak neha, de akkor se fajoan. Ezek jo emlekek, aztan orulok annak ami van. A mostani cicumnak. Tücsöknek hivjak, mert olyan tücsök feje van, meg mindig ciripel ha kaját adok neki. :D De csak akkor. :)
Mikor meghalt a kutyam az utolso, megfogadtam hogy kutyam tobbet nem lesz. Ez 4 eve volt. Kutyam nem volt azota se, de a macskákat gyűjtöm. :D Bar most csak egy van, mert mivel kinti macskak, mindig baleset éri oket. Vagy eleve betegen szuletnek, aztan koran halnak. :(
Sajnalom. :(Vesztettem el mar cicat en is. Iszonyú rossz érzés,meggyászoltam. Nekem az segített h lett ujra cicám,mostmár kettő is van,de az elvesztettet sem feledem.
Nekem egy új kisállat segített. Nem felejtet, de rengeteg örömöt ad.
Nagyon sajnálom. EGY ideig eltart,még könnyebb lesz.Nekem is minden cicám elvesztésének gyászolása hónapokig eltartott, sőt ma is emlegettünk egyet, akit több mint 10 éve ütött el egy autó. AZért szinte mindennap végignézem a róluk készült fotókat, de ez inkább elszomorít.
Elvesztésükben nem segitett semmi, legfeljebb a családról és a többi macskáról való godoskodás és a munka.
Ja igen, tesója még megvan, nem tudom mennyit érzékelhet a történtekből! Sajnos már ő is 15 éves! Férjem szerint lehet hamarosan ő is “megy” utána.
Szerintem végig kell menni ezen is. Túl leszel rajta és majd egyszer egy másik cica vagy kutyus feledteti a fájdalmat ami érzel.
Sziasztok! Ma reggelre elpusztult 15 éves cicám, Jancsi!
Minden előjel nélkül történt, eltemettük, gyorsan túl akartam lenni rajta!
A múlton nem rágódva, hogyan tudok ezen túljutni?
Nektek mi és hogyan segített?
Igaz egy háziállat volt, de vajon a gyász szakaszain ebben az esetben is végig kell menni?
Köszönöm ha válaszoltok.
További ajánlott fórumok: