"Hajó - hanemjó 2" avagy időutazók léteznek (beszélgetés)

Sajnos április óta megint "eltűnt" :(

Hiányzik a vidámsága és az élvezetes történetei :(

Ki hitte volna, hogy nem csak a "Vissza a jövőbe" De Lorean típusú szuper négy kerekűje képes az embert időkön átívelő utazásra vinni, hanem egy hatalmas vízi jármű is képes korszakokat átugrani egy mindenre elszánt kalandor lánnyal?!

Veled, aki nem csak a süteményeivel, de vidám szavaival is képes másokat magához édesgetni.

Ne hagyj fel a jó szokásoddal és ha férjre talán nem is, de lelkes olvasókra mindenképpen találhatsz ezen virtuálisan időtlen világban!

NE az asztalfióknak írj, bizonyosan sokan

lennének vevők a jó kis humoros írásaidra ♥

Szia

Nagyon szeretem a stílusod ;) szupi egyedi :)

Hu.

Bejeloltem a(z uj) naplodat kedvencnek. Tokjol irsz :)

Sziasztok,

Köszönet mindegyőtöknek a jókívánságokért, lelkes üdvözlésért, érdeklődésért... tegnap már nekifogtam a naplóm folytatásának is, és biztos vagyok benne, hogy nyugdíjas éveimben egy könyv (sőőőt könyvek!) is meglesz, mert amellett, hogy igazi mesebeli falusi vén boszorkány szeretnék majd egyszer lenni, aki egy fekete macskával és egy bagollyal lakik a temető mellett és mindenféle baljós dolgokat süt, eltökélt szándékom, hogy egy krimi-sorozatot is írok majd az asztalfióknak, sok hajóval és sok édességgel, s az első könyv címe "Miss Violet és a főszakács arzéntortája" lesz :)

Kedves Setna!

Nagyon hiányzott a vidám, segítőkész, kedves személyiséged és az élvezetes, szórakoztató írásaid!

Örülök, hogy visszajöttél és köszönöm, hogy megosztottad velem/velünk a hosszú távolléted

alatt történt eseményeket ♥♥

Nyolc év bizony nagy idő és remélem, hogy az

életed ez alatt a terveid szerint sikeresen

alakult!

Remélem, hogy ismét írsz majd naplót, hogy

továbbra is élvezhessük a szórakoztató írásaidat

és a csodás süteményeidben gyönyörködjünk?!

Nagyon jo cikk. Tenyleg. Pedig ritkan szoktam dicserni.

Nem gondolkodtal rajta, hogy ket brios kozt irasra add a fejed?

Nagyon tetszett.

Köszönöm.

Ez nagyon tetszett! Jó cikk.

Áh! A minap én is időutaztam. Münchenben egy nagyon halk vadonatúj helyijáratos buszon ültem. Nagyon halkan működött a busz. A kerekesszékeseknek fent tartott helyen egy kerekesszékes, fekete férfi halkan videó-telefonált a lányával angolul. Aranyosak voltak. Jeleztem a buszon, egy gombbal, hogy leszállok a következő megállóban. A busz puhán megállt és az ajtók könnyedén kinyíltak. Én hirtelen pedig abban a pillanatban nem egy magyar kivándorló voltam Münchenben, hanem egy kislány, egy nagy-alföldi kis faluból, aki egy jövőben játszódó filmbe csöppent.

Pár évvel ezelőtt még kételkedtem volna, de ma egyetértek. Ahogy olvasom, ez neked 8 év.

Én 35 év után érzem azt, hogy visszatértem a jelenbe. Pedig én azelőtt és azóta is ugyanott élek.

De mintha egy másik dimenzióban éltem volna. :)