Hahó, vannak itt állatok? - Segítség! (beszélgetés)

Na itt sikerült megtalálni.

[link]

Itt is van egy dalszöveg. Én ezt kerestem már, de videón nem találtam.

Dalszöveg

Nálatok

laknak-e állatok?

Várnak-e rátok

régi barátok,

kutyák, csalafinta macskák

szimatolva a lábatok,

hogy merre jártatok?

Vagy csak egy kalitka

rácsai mögé zárva

mereng egy árva,

ritka,

drága

papagáj?

Olykor felkiált: "Na, megállj!"

Hogy miért, ez az ő titka.

Néha meg, furcsa beszéd,

azt mondja: "Gyurrrika szép!"

Nálatok

őrzik-e állatok

az álmotok?

Szörcsög-e

kis táljából az aranyhörcsög,

ha bántják a görcsök?

Nálatok

üveglap alatt

surrannak-e tarka,

szép aranyhalak

fejük magasra tartva,

kopogtatják-e a falat:

"Uram, hisz ez a dolga,

hol az a bolha?

Lássa be, mit úszunk egy-két falat

ellenében

egész nap itt e lében!"

Nálatok

leütik-e a sárga

lámpavirágra

betévedt lepkét?

Vagy egy-két

gyöngéd intéssel ablakot tárva

a sötét szobából az éjszakára

elkülditek, jó éjt kívánva,

elég volt mára

nálatok . . .

S ha volna szárnyatok,

szállnátok utána.

Én is azt hittem. Gondoltam is, hogy megírom, igen, egy skorpió jelen van. :)

De látom ez egy kedves kis téma, csak sajnos nem tudok érdemben hozzászólni.

Hú, köszönöm szépen a segítséget! Talán a Kaláka lesz az, de nem vagyok biztos benne. Kaptam még egy tippet: talán a Hahó, Öcsi című filmben hangzott el. Most azt nézem, hátha felfedezem benne.

pista55: nagyon jó a mese! Sajnos nem csak itt vannak állatok (és növények), gyakorlatilag a város közepén (ott a leginkább) is a természet közelében élünk, annyi a marha és a gyökér...

Én már csak itt olvasok. Nem veszek újságot, elég ez.

A múltkor valaki rám akart sózni egy megyei napilapot. Már ajándékot is adnának. Olyan túlélő segélycsomagot 5 kiló liszttel meg mit tudom én még mit, de nekem nem kell.:)))

Itt is egy.

Karácsonyi mese gyerekeknek avagy nálatok laknak-e állatok 2.

Régi, ámde igaz történet alapján

Már múlt a nyár, itt-ott megjelentek az első sárga levelek a fákon, reggelente olykor már pára szállt fel a rókalyukból meg a szokottnál hangosabb vircsaft hangja. Közeledett az ősz, minden állat készült a télre, dagadtak a bundák, a tollruhák. A mókus kényelmesen kereste a rejtekhelyet az újabb szem bükkmakknak, raktározni télire. Mikor elrejtette a fa odvában és odébbállt, a szajkó kényelmesen odareppent és elorozta a zsákmányt. Másnap a mókus ugyancsak visszatért és látá, hogy ide még fér...újabb szem termést rejtett el télire.

A cinkék még csapatostul repkedtek és akkora ricsajt csaptak reggelente, hogy felkelt rá az egész négyszögletű kerek erdő. Egy ilyen kora őszi napon történt, a nap már a hegycsúcs mögött járt, épp csak szürkülni kezdett. És ekkor minden ok nélkül, a parkoló melletti susnyásban óriási ricsaj támadt. Mintha marakodtak volna a bokrok alatt. De vajon kicsodák-micsodák? Kicsivel később pedig ez a kép fogadott:

A kis róka magamagát egyáltalán nem zavartatva ott ült a tisztás közepén a parkoló mellett. Jöttek-mentek még az autók, emberek mutogattak rá, de ő csak feküdt a fűben. Hagyta magát fotózni, füttyögésre, tapsolásra sem állt odébb. No ennek már utána kell járni, miért is fekszik itt a kis Vuk! Közben az alkonyatból öreg este lett, de rókánk továbbra is csak ott feküdt. Ám egyszeriben csak felállt, nyújtózott egyet, majd besomfordált a susnyásba. Éktelen marakodás támadt újfent, hullott a levél, repült az avar, majd elősomfordált a kis róka, pofáját törölgetve. És mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt a fűbe. És csak várt és várt.

Nem is történt semmi különös a továbbiakban, nem mintha az eddigi nem lenne különös.

Teltek, múltak az órák, a kis róka eltűnt, a csillagok már fenn ragyogtak az égen, már amelyik le nem esett, mert akkor vonult át felettünk a Perseida-raj.

De ekkor a szokásostól eltérően mintegy 2-3 órával előbb jelent meg a BORZ. Általában éjfél után volt látható a borz, késői jelenése miatt jobban megfigyeni sajnos még nem tudtuk, ritkán volt hozzá eddig szerencsénk.

De most bőven előtte jártunk még a borz rendszeres vadászportyájának, ráadásul eddig szinte sose tűnt fel a ház ezen oldalán. Mi történhetett?

És ekkor hirtelen minden megvilágosodott:

reggel a kis rókát szülei kirakták otthonról, ideje már saját lábára állnia, vagy még inkább elköltöznie otthonról. Keressen magának másik albérletet. Ez volt a reggeli szokásosnál nagyobb ricsaj az erdőből. Szegény kis róka egész nap étlen-szomjan ténfergett, nem lelte helyét, a szülői háztól nem messze lefeküdt és bánkódott. De ekkor óriási ötlete támadt, és a szembeszomszéd borzot - aki a susnyásban lakik - először szépen, végül nyomatékosan megkérte, hogy kotorékát kiadná-e albérletbe. Persze ez Borznak nem tetszett de pár kardcsörte után engedett. Szegény Borzunk ezért kezdett a szokásosnál korábban az éjszakai gyűjtögető vadászatba, ráadásul kicsit megzavarodva rossz irányba indult. Így kisrókánk srévizavé beköltözött anyuékkal szembe, míg a főbérlő Borz új kotorék után nézhet avagy áshat.

És hogy mik a valódi tények?

A rókák és a borzok tudnak egyazon vadászterületen élni és létezni.

A rókák ősz elején zavarják el kölykeiket a háztól. A Fiatal rókák előszeretettel költöznek be elhagyott - vagy olykor még lakott- borzüregekbe.

A borzok pedig erős első mancsaikkal szeretnek és tudnak is ásni, így pikk-pakk készíthetnek maguknak újabb vackot.

Csak egyvalamit sajnálunk: a Borz feladta albérletét ebben a kerületben és máshová költözött. Azóta sajnos nem láttuk.

Sziasztok,

nagyon keresek egy mesét, amiben a fenti mondat ("Hahó, vannak itt állatok") elhangzik. Lehet, hogy nem szó szerint így, de sajnos semmi mást nem tudok a meséről. Ismerős valakinek?